2017 — Kitörés 60 — SumAnachen képes beszámolója

A túra ami minden évben megosztja az embereket, a túra ami emlékezik, de sokan politikai tartalmat is látnak mögötte. Nézzen mindenki szépen utána miről is szólt ez a dolog. Én nagyon távol állok bármiféle politizállástól, ezért innentől már csak a túrára koncentrálok.

 

Ugyanis, mint túra, elég extrém. Februárban éjszaka küzdesz le 60 km-nyi gyaloglást. A tél, a hideg, a terep adott. Budai-hegység és egy kis szomori sárföld. 2014-ben teljesítettem először ezt a túrát, aztán 2015-ben kedvesemmel mentünk 25-öt, idén megcsináltuk ketten a 60-at. Az én emlékeim inkább saras túrát tárolnak erről, de itt és most nem erről volt szó.

Amíg 2014-ben térdig gázoltunk a sárban, 2015-ben az első 25 km-en végig csúszkáltunk. Nem tudtam, mire lehet számítani az idén, lévén olvadt valamit, száraz idő volt, így pozitívan indultunk a túrának.

Lehet, hogy a koncepció része, de a rajtoltatás 11. rendezés ide vagy oda. Nem tudják megoldani. Kicsit kaotikus és katartikus. A beöltözött katonákat, mindig megnézem, azért van egy különleges hangulata a túrának, sok az osztrák is, aki eljön ide. Sajnos, mint a legtöbb tömegrendezvény, itt is a dohányosokkal küzdünk, ezért is indulunk el gyorsan.

 

Az első 25 km könnyű menet. Az Újlaki-hegy az egyetlen meredek emelkedő, és viszonylag kevés csúszkálással gyorsan beérünk a Virágos-nyeregbe. Innen közlik, hogy a Sárga sáv hegyoldalazós része bizony brutál csúszós. Jajj, de nem örülünk. Én úgy promóztam be a 35-öt, hogy a könnyebbik rész. Most nagyon nem az volt. A Virágos-nyereg és a Muflon itató közötti szakaszt sosem láttam ilyen csúszósnak. Az Alsó-jegenye-völgy

megmutatta nagyon morcos arcát. Az egy kilóméteres szakaszon tükörjégen táncoltunk. Sok sérült lett a túrán, ez is mindig téma szokott lenni. Az útvonal viszont adott. Hol négykézláb, hol hátsómra ereszkedve csúszúnk, haladunk.

 

Amit itt meg kell mindenképpen jegyezni, az ahogy a túrázók egymásnak segítenek. Mindenki próbál haladni, de azért segítenek, ha tudnak. nekünk is segítenek a több helyen. Az egyik segítőnkkel végig is mentük a túrát. Az elején ő segített a végén mi húztuk be a célba. Nagyszerű dolog azért az összefogás.

 

A Nagy-Szénás után a nagy sár szerencsére elmaradt, minden fagyott volt. Így volt talán a legjobb. A felkelő nap utolért minket a kis halas tónál, már csak egy utolsó hegyet küzdöttünk le, és onnan oly hamar be is értünk a célba. Küzdelem, de a szokásos fáradság és öröm érzése.

Sajnos még egy negatívumot le kell írni, mi nagyon rákészültünk a paradicsomlevesre, de az már nem volt, kevés készült belőle. A beérkezés öröme feledtette, pedig azért jól esett volna a leves, így helyette megettük a virslinket, és az első buszon félig bealudva hazaérkezvén a vasárnapot a pihenésnek szenteltük.