2013 — Kitörés 60 — dnvzoli beszámolója

Szabadságon vagyok,gyerekek,asszony a nagyszülőknél,teljes a nyugalom,fél kilencig ki sem kelek az ágyból.A délelőtt is jobbára pihengetéssel telik,dél után már marhára mehetnékem van,alig bírom kivárni az indulás idejét.Aztán az is eljön,befut widi,elautózunk Andrisért majd Robit is felvesszük,már csak Zsuzska van hátra,őt is begyűjtjük.Teljes a csapat.
A 16:49-es járattal tervezzük az utazást Budára,idén is időben érkezünk Szomorra,lerakjuk az autót a tornacsarnoknál és lesétálunk a tavalyi célkocsmához.Az előző busz még itt áll,kitörők várakoznak a felszállásra,mi úgy döntünk nem sietünk,maradunk az eredeti tervnél,beülünk kicsit hangolódni a kricsmibe.Eszegetünk,iszogatunk,hamar eltelik az egy óra,közben szépen, intenzíven elkezd havazni….Nem mondom,szép a havazás,csak nem erre készültem,ha ez így folytatódik a pamut mackóalsó hamar átázik…kicsit elkezdek aggódni.:)
Megjön a mi buszunk is,átzötykölődünk a Széll Kálmán térre.Közben havazik.:)
Buszról le,irány a Vár,szemben kevesen jönnek,talán beválik a tervünk:arra gondoltunk,hogy idén 17 órától lehet nevezni,mi 18 órakor érkezünk,addigra a tömeg java elrajtol és nekünk nem kell sokat várnunk.A Magdolna toronyhoz érve valóban nem látunk tumultust,150–200 ember lehet talán,indító autóból is van bőven.Viszont rossz hír fogad:a sor nem fogy,akik itt állnak azok az előre nem nevezők,az Igazoló füzet viszont elfogyott.Csapatunk 3/5‑öde sem nevezett előre a tavalyi bibi okán,rosszul taktikáztunk.:)Az előnevezettek idén minden gond nélkül elrajtoltak:)Hát akkor várunk,hideg nincs,a lapokat negyed órán belülre ígérik,semmi pánik.
Popeye‑t nyugtatjuk(kölcsön kenyér visszajár,tavaly ő öntött belénk lelket sorbanállás közben:)),ő már egy órája szobrozik itt,bíztatjuk,ha már eddig várt,most már csak nem megy haza,ugyanis erre készül.Aztán felpezsdül az élet a téren,megérkeznek a lapok(még időben,Popeye marad:),több helyen osztják,a sorok gyorsan apadnak.Az a megtiszteltetés ér,hogy Kenyeres Oszkártól vehetem át az Igazoló füzetemet,minden egyes indulótól elnézést kér a malőrért,én gratulálok neki a Hazajáróhoz(gratulációmat kérem átadni a sorozat többi készítőjének is-köszönöm) majd megindulunk.
A hó rendíthetetlenül esik,a Várból kilépve a járda már jégpályává változott,ekkor még nem sejtjük,hogy ez csak ízelítő a továbbiakra.:)Követjük a többieket így a városi szakaszon tájékozódásra nem kell energiát pazarolnunk,a Városmajorba érve aztán már ismerős a terep.Átvágunk a parkon,elvétjük azonban az irányt és a keresett fogaskerekű-végállomás hátuljánál lyukadunk ki-tavaly tényleg nem erre jöttünk,állapítom meg.Visszafordulni nincs kedvünk,szerencsére az utunkba kerülő kapukat mind nyitva találjuk,elhaladunk valami kollégium épülete előtt,itt a János Kórház,újra jó helyen vagyunk.Kezdődhet a móka!
A Diós-árok aszfaltja megdobogtatja a szívet,na nem a szépségével,inkább a meredekségével.:)A legtetején már szerintem 45 foknál is nagyobb a dőlésszög,be is lassulunk rendesen,ugyanígy tesznek az autósok is,ha ez a havazás így folytatódik fél órán belül járhatatlanok lesznek ezek a meredek utcák.Koptatjuk az aszfaltot,a legtöbb helyen az úttest már jobban járható a járdánál a sózás hatására.Elérünk a lépcsősorhoz,felcaplatunk a Széchenyi-emlékműhöz.Nem jöttünk még 6 kilométert,de már leküzdöttünk 325 méter szintet.Szép kis bemelegítés!:)A ponton sorállás nincs,hamar pecséthez jutunk,irány tovább!
Hallgatagon baktatok,iszonyúan fáj a hasam,nincs túl jó kedvem.Érdekes,hogy tavaly is fájt ezen a túrán és csak a János-hegyen múlt el.Tavaly a Szomoron szervezetembe bevitt pálinkára fogtam(tapasztaltabbak ezt hülyeségnek tartották:),idén a kólát teszem meg elsőszámú gyanusítottnak.Egyiket sem fogyasztom túl sűrűn,a gyomrom viszont irtóra érzékeny az idegen dolgokra.Talán a túl fűszeres ebéd sem volt a legjobb ötlet épp ezért.Próbálom elterelni figyelmemet a fájdalomról,nem mindig sikerül.
Számomra ismeretlen helyeken haladunk(zöld sáv majd zöld kereszt jelzésen),így az útvonal részletes bemutatására nem is vagyok alkalmas,lényeg az,hogy számos vasúti objektum érintése és sok-sok aszfalt elkoptatása után egyszer csak ott állunk az erdőben.És sötét van.:)Előkerülnek a fejlámpák.
Az erdőben hó van.Sok hó.Ez azért furcsa mert Győrben már egy deka sincs,pedig aztán itt is volt rendesen.Igaz,hogy a hét közepén az a hír járta,hogy a Pilisben és a Visegrádi-hegységben havazott,majd pénteken már bekerült a sorba a Budai-hegység is,de ennyire nem számítottam.A hó nem baj,félreértés ne essék,nagyon is örülök neki,a Kitörés hóban igazán autentikus.
Második ellenőrzőpont a Csacsi-réten vár minket,nem messze az első utunkba eső katonasírtól.Ápolónőknek öltözött lányoktól kapjuk az igazolást amiből több féle is választható,kapható itt német pecsét,magyar pecsét,kinek ízlése szerint.
Haladunk tovább,a terep egyre durvább,a letaposott hó alatt sunyin ott bújik mindenhol egy jeges réteg,ahol felszínre kerül nincs menekvés.Alap helyzetben,ha a hó alól kikandikál valami feketeség az azt jelenti,hogy oda lépj,ott támasztékot talál a láb.De nem itt!Itt a sötét folt beszennyeződött jeget jelent,amit tanácsos messze kikerülni.Ezten a túrán ezt hamar megtanulja mindenki.:)
János-hegy,12. kilométer,657 méter szintemelkedés.Vannak akik kihagyták az előző pontot.Hát ez szívás.A csoki elfogyott.Elvitte az előző ezer ember,mondja a katona.Van aki bosszús ezért,főleg a bocsánatkérést hiányolja.A csoki pótlása valóban nem megoldhatatlan feladat ismerve az indulók létszámát,ebben igazuk van.Abban a reményben indulunk tovább,hogy ez a malőr nem ismétlődik meg a fasírtos szendviccsel,a levessel,teával és főleg a cél-virslivel.Na meg a díjazással,bár az pótolható utólag is.
János-hegy után technikás a terep,veszettül kell figyelni,az ösvény annyira csúszik hogy csak na!Elég egy pillanatnyi figyelmetlenség,egy pillanatnyi kiengedés és már borulsz is.És aki azt hiszi,hogy ez,amit az előbb írtam túlzás….hát az téved.Lefelé megyünk pedig,konkrétan emlékszem,hogy tavaly itt futottunk,hát most nem.Sokan össze-vissza rövidítenek,levágják a kanyarokat,seggen csúsznak ott is ahol nem lenne indokolt-van még mit tanulni.Bár valószínű bele sem gondolnak,hogy az indokolatlan szánkázással az utánuk jövőkkel tolnak ki,a levágásokkal meg az amúgy is túlterhelt hegységet amortizálják.
Szépjuhászné után Nagy-Hárs-hegy jön a sárgán,néhol iszonyú nehéz a haladás,egy jég az ösvény,de azért felérünk.A hegyről lefelé sem egyszerű a közlekedés,van egy rész,ahol valami szakadék peremén kell leóvatoskodni(a Bátori barlangnál talán?),a túrázók egymást segítik le a sziklapárkányon,ez a hely száraz időben is balesetveszélyes lehet,most nem túlzás,életveszélyes.Ha itt megcsúszol,leesel neked véged.Nem gyerekjáték.
Megússzuk,leérünk,a Hűvösvölgy előtt újabb katonasírnál gyújtunk mécsest.Hűvösvölgyben pihenünk pár percet,összevárjuk egymást majd irány a Vadaskerti-hegy jobbára a sárgán.Az emelkedő elég megerőltető 150 méter szint jut két kilométerre,a pontot az i‑re mégis a felkapaszkodás a Szépvölgyi út végéhez teszi fel,minimum 8 szintvonal rövid idejű keresztezésével.Itt a túrabot hatalmas segítség,sokan négykézláb küzdenek,helyenként csont jég a kaptató és kegyetlenül meredek.
Felérve szusszanunk párat aztán irány tovább,az Újlaki-hegy ellenőrzőpontja még vagy 500 méter innen és arra is jut azért még vagy 50 méter szint.A ponton kisebb káosz fogad bennünket,jó kis sor van előttünk,a pontőrnek nincs mivel igazolni-kifogyott a tinta,vagy a tintapárnából vagy a tollból,valaki ad egy tollat,végre megindul a sor.Ha eddig lett volna bármi esélyünk a Virágos-nyeregben a sorállást elkerülni,hát arról most már biztosan lemondhatunk.Addigra ez a tömeg nem oszlik szét.Innen az ösvény egynyomos,nem is nagyon előzget senki,a 25-ösök már marhára ráérnek,mi is bandukolunk velük komótosan-szerencsére itt lefelé.
Virágos-nyereg,Boróka büfé,22.kilométer 1042 szint.
A sorok nem kicsik.:)Pedig a szervezők próbáltak javítani a helyzeten,ketté van osztva a jónép.Van egy sor a 60-asoknak,ami egy katonai sátor felé kígyózik és van egy másik ami a büfé felé tart.Katonaember osztja az utasítást illetve a tanácsot:25-ösök és azok a 60-asok,akiknek jó az aláírás a pecsét helyett irány a Boróka,a pecsétre vágyó 60-asoknak pedig cél a katonai sátor.Mivel a sátor előtt rengeteg az ember inkább a büfé felé tendálunk,ott sincsenek kevesen,de kevesebben mint a sátornál.Lassan fogy a sor,kezdek ideges lenni,már lemondanék a szendvicsről is,csak adjon már valaki igazolást és mehessek innen.Ezt valószínű sokan ugyanígy gondolhatták,mert egyszer csak elkezdik kihirdetni,hogy aki nem akar várni az ellátmányra megkapja a pecsétet és mehet.Ekkorra azonban már csak vagy 15-en állnak előttünk,a meleg tea nagyon jólesne,maradunk.A tavalyi bő fél órás sorállást után idén negyed óra alatt ellátmányhoz jutunk.Nem is volt olyan vészes,mint amilyennek elsőre látszott.Ilyenkor mindig korholom magam a lázadozásért,ezen változtatnom kellene a jövőben.Mármint nem kellene olyan gyorsan felkapnom a vizet.:)
A meleg tea és a meleg-fasírtos szendvics tényleg csodát művel a gyomrommal,pillanatok alatt múlik el a fájdalom.Ezért mindenképp megérte maradnunk.Lassan aztán befutnak a többiek is,Zsuzska érkezik utolsónak,megvárjuk míg ő is hozzájut az ennivalójához,amit,ha velünk akar maradni,út közben kell hogy megegye,mi ugyanis már kezdünk idefagyni a büfé elé.:)
Elindulunk hát,lefelé a sárgán,a következő 5 kilométer az Alsó-Jegenye-völgyig maga a rémálom.A hegyoldalban futó keskeny ösvény valami elképesztően csúszik,és haladási irányunkra merőlegesen dől a mélység irányába.Eddig sem lehetett kiengedni egy pillanatra sem,na ez a szabály itt most hatványozottan érvényes!Borzasztó lassan haladunk pedig jobbára lefelé megyünk.Egy helyen majdnem hanyatt esek,sikerül talpon maradnom,de az amúgy is fájdogáló derekam hatalmas rándulást kap,a hasfájás helyébe előrelép a derékfájás,ami elkísér ez egész túrán.Szuper!:)Aztán a sor hirtelen megáll.Sziklás peremen kell leereszkedni,mondanom sem kell minden csupa jég vagy jegesre taposott hó,esély sincs talpon maradni.Abba kapaszkodunk amibe tudunk,a legkisebb kiálló ág is hatalmas segítség.Nem kell nagy szintkülönbséget leküzdenünk,mindössze pár méterrel kerülünk lejjebb ezeken a helyeken.A dolog veszélyessége abban áll,hogy ha nem tudjuk magunkat az ösvényen tartani,a szintvesztés hirtelen sokkal több és sokkal gyorsabb is lehet,mivel mint már említettem a turistaút a hegyoldalban vezet-alattunk a mélységgel!:)
Ez a móka nem sokkal előrébb-bár már nem annyira életveszélyes körülmények közt-megismétlődik még párszor,az ösvény szelídül kicsit,ki is szélesedik,leérünk az Alsó-Jegenye-völgy bejáratához.
Idén brit haderő kisebb egysége vert tanyát itt,a pecsét azért az amerikai hadseregé.Itt nem időzünk sokat,irány a völgy.Keresztezzük párszor a Paprikás-patakot csinos kis fahidakon átkelve,egy helyen komoly zubogás-hang jön a meder felől,én azt hiszem a feltorlódott hordalékon bukik át ily zajosan a patak,de most nézem a térképet,vízesést jelöl arra a részre.
Kiérve a völgyből jön a hidegzuhany:nincs nyitva a benzinkút.(22 óráig üzemel csak,a jövőben erre figyeljetek!)Eléggé magunkba roskadunk,a melegre és a pihenésre,valamint folyadékpótlásra nagyon számítottunk.Megállunk azért,felkészülünk az újabb emelkedőkre.Zsuzska munkából jött ide,Andris és widi már Győrben ásítozott,most kemény holtpontot jelent nekik ez a kimaradt meleg pihenő.Én sem örülök a bezárt kútnak,de nem vagyok annyira rosszul,el is indulok egyedül,megbeszéljük,hogy a Muflonban majd találkozunk.
Elkezdek emelkedni,ránézek azért az Igazoló lapra,hogy mi a követendő jelzés,100 méter eltévedést sem élnék túl ép idegrendszerrel.:)Előttem is mennek,mögöttem is jönnek,jó a sárga sáv.Az emelkedő viszont nagyon alattomos,hosszan elnyúló.Morcos vagyok és fáradt,és a Muflon csak nincs sehol.Egy kereszteződésnél úgy érzem letértünk a jelzésről,de mindenki erre jön,nem aggódok.Illetve csak egy kicsit.Jönnek szembe(?),kérdezem jó‑e az irány,erre van‑e a keresett intézmény,megnyugtatnak,hogy onnan jönnek,menjek csak nyugodtan előre.Egyébként a jelzett turistaúttal párhuzamosan haladunk,tőle mintegy 10 méterre.És nem jön a Muflon.Egyre jobban fáradok,hol a francban van már ez a Muflon!?:)Újra beváltunk az erdőbe(eddig annak szélén haladtunk),ráállunk a fonódott kék-sárgára,előttünk világosság,itt a Muflon!!!:)
Az ajtó előtt sor kígyózik!Na neeee!Már itt is?Kapu előtt pecsétel a német tiszt,az udvaron hatalmas tömeg.Beállok levesért,előttem kettővel fogy el a tészta,és a pincébe sem lehet lemenni!Megkapom a meleg levest(levesnek csúfolni ezt az izét egyesek szerint főbenjáró bűn)leülök egy hideg székre az udvaron.Igaz,hogy tök üres a lé,igaz,hogy épp csak meleg de nekem jólesik.Lassan megérkeznek a többiek is,valami innivaló után kellene nézni,Perbál még messze van,addig ilyenre semmi esély.
Jön a következő meglepetés:a kocsma teljesen kifosztva,van csapolt sör meg csapvíz.Ennek persze senki nem örül túlzottan,azért sorbaállunk vízért.A kislány egyedül tartja a frontot az idegöszeroppanás határán,néha nevet,mosolyog de ez a mosoly nem tűnik túl őszintének.Kapunk vizet,kitartást kívánok a lánykának,összecihelődünk és a meleg pihenést ismét kihagyva útra kelünk.Ha Perbálon sem tudunk lepihenni…..bele sem merünk gondolni!:)És még az is milyen messze van…..Sokan feladják itt egyébként,az udvaron körülöttem ülők közül szinte mindenki a kiszállás mellett dönt.
Nagy kaptatók már nem várnak ránk,ezzel a tudattal indulunk a „maradék” 25-nek.Nagyon fáradtak vagyunk,az életben nem gondolkoztam még túrán azon a 30. kilométernél,hogy hogy megyek én még 25-öt.Igaz sosem túráztam még ennyire extrém talajviszonyok közepette ekkora távon.Elhagyjuk a település szélét újra emelkedünk,marha nehezen megy,kínlódás minden lépés.Ennem kell,nincs mese különben felborulok.Félre is állok,bedobok egy kakaós csigát és iszom rá.Néhány perc múlva sokkal jobban érzem magam,azért a Nagy-Szénásra is betervezek még egy evést-már ha nem lesz állat szél a csúcson.Megyünk felfelé.
Nagy-Szénás teteje,36.kilométer,1636 méter szinttel.Az éjjeli panoráma fenséges.A szél fúj rendesen,úgyhogy az evést elhalasztom a következő ellenőrzőpontig.Lezúdulunk a kopasz hegytetőről,be a fák közé.Widi nincs valami fényesen,konkrétan az összeesés határán áll,neki is evést-ivást javasolunk.
39.kilométer,Fehér út,ellenőrzőpont.Újra összevárjuk egymást,próbálunk kicsit melegedni a tűznél,nem sok sikerrel,inkább elindulunk.Zsuzska és widi még marad,megbeszéljük,ha máshol nem,Perbálon a kocsmában mindenképp találkozunk.Még itt a ponton a zsák felvételénél szomorúan veszem észre,hogy a fényvisszaverő karszalagjaim közül minimum kettőt,a fénnyel feltölthető fluoreszkálóból egyet elvesztettem a zsákról,mivel kioldódott a csomó ami tartotta őket.Ez pech.Induljunk hát!
A következő 6 kilométerre alig 30 méter szint jut,gyúrjuk a jobbára mély homokhoz hasonlítható havat.Mindenki csendes,bár eddig sem volt harsány a menetoszlop.Senki nem kapkod,előzgetés is csak elvétve akad.Egyetlen izgalom ezen a szakaszon egy vadkerítés átmászása a jegeces létrafokokon.Úgy érzem,figyelmem nem 100%-os,de azért a bealvás még messze van.Néha kicsit megtántorodom.:)
44.kilométer,1826.méter szint,Malom-földek ellenőrzőpont.A lámpákat végre el lehet tenni.Begyalogolunk Perbálra,hármasban haladunk Andrissal és Robival.Próbálom lefényképezni a templom tornyát az óra miatt,nem sikerül,messze van,a hó is esik,kevés a fény.7 óra lesz amúgy 10 perc múlva.Ha jól rémlik tavaly is valamikor ilyenkor értünk ide.Megvan a kocsma.És nyitva van!
Jó 40 percet időzünk itt,negyed órával utánunk befut Zsuzska is widivel.Fél 8 után aztán indulást vezényelünk,mivel úgy érezzük,ha tovább maradunk bealszunk.:)Andris és widi is állítja,ők az előző szakaszon menet közben elaludtak!:))
Elhagyjuk Perbált,dimbeken-dombokon gyúrjuk a havat,a hosszabb pihenő,az evés,az ivás,a meleg azért mindenképp jó hatással volt a teljesítményünkre.Jó kedvvel törünk előre.Egy helyen a dombtetőn fiatal srác fekszik keresztben az ösvényen,már épp azt tervezem,hogy lépem majd át a botokkal,mikor látom,hogy útjelzőként funkcionál,átlépése helyett jobbra tanácsos térni előtte.Segítségét innen is köszönjük,biztos elmentünk volna egyenesen.
52.kilométer,Anyácsapuszta.Német egység uralja a helyszínt,jól berendezkedtek,sokan vannak,motorkerékpárral,fegyverekkel-nagyon hangulatos.
54.kilométer,2000 méter szint felett.Elhagyjuk az Anyácsai-tavat,a sűrű hóesésben,a távolban feltűnik az utolsó megmérettetés,a Kakukk-hegy kétágú sziluettje.Közeledünk utolsó kaptatónkhoz,most már semmi nem állhat utunkba,meglesz a túra!
Már az útról sem egyszerű felugrani a domboldalba,aztán jön a hegy meghódítása.Hosszú,monoton emelkedéssel indul a támadás,majd keményebb kaptató jön néhány tíz méter erejéig.Jobbra fordulunk kicsit pihenni majd akácosban ismét kicsit meredekebb az út.Akácos leküzdve,begyalogolunk a csúcsgúlához.
Itt is német alakulat ásta be magát,tőlük kapjuk a pecsétet.A faluba jutásnak két módját vázolják fel:van a klasszikus ösvény,és a fától-fáig való csúszkálás,valamint a másik oldalon egy lépcsősor.A lépcsősor mellett döntünk,persze ez is tiszta élvezet a jegesre taposott hóval és a lépcsőfokokat megtámasztó,felfelé meredező vasrudakkal.:)Szép óvatosan azért lejutunk.
A faluba egy csíki-székely,határvadásznak öltözött sporttárssal beszélgetve jutok be,aminek én nagyon örülök.Nem látok nála semmi csomagot egy flakonon kívül,elárulja,hogy egy tányér levessel és egy darab csokoládával jött végig….
A cél aztán kellemes meglepetés,a tornacsarnok alkalmas a túrán betöltött szerepére,kényelmesen,melegben,ülve fogyaszthatjuk el a nagyon finom virslit,nagyon finom teával(aki azt szereti,forralt borral),amiből szerencsére repetát is van alkalmam vásárolni.A díjazás hasonló a tavalyihoz,a különbség annyi,hogy a felvarrón most német nyelvű a szöveg.Nagyon szép mind a kitűző,mind a felvarró és az Oklevél is.
Nagy élmény volt ismét a Kitörés,a tömegtúrák minden előnyével és hátrányával.1500 körül volt az indulók száma,bár a túra folyamán mi is elégedetlenkedtünk néhányszor,ha belegondolunk a hatalmas tömeghez képest minimális volt a hátrány amit el kellett viselnünk.Úgy látszik még több rendező kell,valamint az ellátmányból is jobban be kell tankolni,mert ha valamiért fizetsz,az úgy illik,hogy meg is kapod.Ezzel együtt is gratulálok a szervezőknek,biztos vagyok benne,hogy jövőre még jobban felkészülnek.Ehhez kívánok kitartást és sok sikert!
Köszönöm a lehetőséget!

dnvzoli

A túrán készített felvételeimet megtekinthetitek erre e linkre kattintva:
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Kitores602013020910?authuser=0&feat=directlink