2012 — Kitörés 25 — Tétova hegyi teve

kitores, az emlekezes turaja

A nagyobbik lanyommal indultunk neki, aki mar 1 eve keszult erre a turara. Meg lattuk a hagyomanyorzo had-szakasz masirozojat, az inkabb csak kivancsi rendor szemektol kiserve. A dios arok mellett vonulva hamar megizleltuk a tura fogos jelleget. Nemi boklaszas a Szechenyi emlekig, ahol mar csak lehelletszeru pecset az igazolas. A normafaig monoton beton s kezdodik a csuszka kalvaria. A gumitalpu csizmanak most nem kedvezett a csuszos-jeges. Gyonyoru koszoru, mecsesekkel megvilagitva az elso katonasiron. Hetyke csendor adja itt a pecsetet. Tovabb kuzdjuk magunk az osvennye szukulo, aztan meg a kiszelesedo uton. A Janos hegyen vastagon oltozott, gombolyu es feher usankas orosz katonak rajzolnak sarlo-kalapacsot az itinerre. A sport szelet sem a kommunyiszta fajta. Ujabb csuszka a Szep juhasznehoz s faradt meneteles a kilatohoz. Itt mar megfogalmazodik bennunk a feladas, bar a lanyom erolkodik, hogy menjunk csak vegig. Igaz o nem tudja mi magasodik meg elottunk. Igy is szep a teljesitmenye, buszke vagyok ra. Megigerem neki, hogy jovore ujra megprobaljuk. Mi most elestunk, de ez nem oly komoly. Van egy ujabb esely, masik lehetoseg. A fontos, hogy emlekeztunk a katonakra, akik akkor odavesztek. Picit megtapasztaltuk a szenvedesuket, a kuzdelmuket. De jo, hogy most beke van. De kar, hogy ok mar nem elhettek ezt meg.