2011 — Kitörés 60 — Hegi Bali beszámolója

Újra itt voltam, mert jönnöm kellett. Emlékezni és túrázni.

Annyiban egyet értek az előttem szólókkal, hogy idén a rajtot egy kicsit jobban meg kellett volna szervezni. Három
évvel ezelőtt valóban csak páran lézengtünk a Városmajori templomnál, hogy kitörjünk. Tavaly már többen voltunk a
Várban, de még nem annyian, mint az idén. 3/4 5 körül érkeztem meg a Magdolna toronyhoz, s meglepődve tapasztaltam,
hogy ekkor kb. már annyian álldogálltak a rajtra várva mint tavaly az összes induló. Álldottam az eszem, hogy
előneveztem, így talán 1/2 6‑kor tudok indulni — gondoltam. Sajnos az egy dzsip már nem elegendő az indításhoz. (Lehet,
hogy az ott álldogálló kb. 30 fős rendőri egységet meg kellett volna kérni, hogy segítsenek a rajtoltatásban?!)

Közben összeakadtam Géza cimborámmal, akinek ez volt az első kitörése, így megörült, hogy találkoztunk,.Legalább lesz
aki tudja az utat, mondta. Mire ő nevezni tudott, már 1/2 7 volt, s ekkor indultunk neki a 60 km-es távnak. Az
itinerhez, és esetleges hiányosságaihoz azért nem tudok hozzászólni, mivel az útvonal a fejemben volt, így nem okozott
nehézséget a helyes út tartása. A Virágos Nyereg után kb. egy kilométerrel, a fagyott talajon megcsúsztam, és estem egy
akkorát, hogy azt hittem fel kell adnom a túrát. A bal combommal egy kiálló kőre vágódtam rá, majd öt percig
sziszegtem. Aztán összeszedtem magam, mert akik 65 évvel ezelőtt ezt az utat végigjárták, lehet hogy sokkal rosszabb
állapotban is teljesítették a menetet.

Az Alsó Jegenye völgyhöz érve már bejáródott újra a bal lábam is, s éreztem, hogy bírni fogom. Jött a Zsíroshegyi Ep a
szokott minőségű Frankfurti levessel, vagyis finommal. Megjegyzem, a Virágos nyeregben is újra volt fasírt. Nem kellett
érte sokat sorba állni.

Folytatva az utat Nagyszénás felé, furcsa érzésem volt. Idén kellemes őszi séta. Az előző két évben szinte hóvihar,
valódi téli hangulat uralkodott. A Fehér úton egy kicsit elbizonytalanodtam a szántón, hogy merre is kell lemenni a
Békás patakhoz, de egy rövid tanakodás után egy túratárssal kisütöttük a helyes utat a Malom földek felé.

Innen keményedett a terep, a szó szoros értelmében is. Fagyott szántó, göröngyök, akárhová léptem a bokám csak csak
nyaklott erre arra. A Kakukk hegyre még föl kellett “repülni”, ahol a szúróbélyegző helyett egy 7 dl ‑es félig teli
borospalckot találtunk a magassági ponton. 2008. évi Mátrai Cserszegi Fűszeres, félszáraz fehér bor volt. Csak azért
jegyeztem meg, mert arra gondoltam, hogy a célban ez lesz az ellenőrző kérdés. Nem volt. A Poharazó nevű
vendéglátóipari alegységtől kb. 300 m‑re egy vidám rendezői csapat fogadott, bográcsból merték a forralt bort.
Pohárrral a kezünben érkeztünk meg Gézával a Poharazóhoz. 12 óra 35 perc alatt mentünk végig. Bezsebeltük a
gratulációt, oklevelet, kitűzőt, aztán megettük a virslit,s megegyeztünk, hogy jövőre is jövünk. Géza, kösz a
társaságot! Gratulálok minden indulónak. Akiknek nem sikerült végig menni, azok se bánkódjanak! Gyertek jövőre is és

Emlékezzünk a hősökre!