18. Kitörés emléktúra – “Ahol mások éppen feladják, Én ott kezdem el csak igazán!”

„Ahol mások éppen feladják,
Én ott kezdem el csak igazán!”

A Nemzeti Hang zenekar fenti sorai szüremkednek a lelkünkbe, miközben a jéghideg budai éjszakában emelkedünk az Újlaki-hegy felé. Épp ilyenek voltak a kitörő katonák és így gondolkoznak 80 év távlatából azok is, akik nekivágnak, hogy a kitörés túra keretében emlékezzenek azokra, akik a II. világháborúban hősiesen védték Budapestet a Vörös Hadsereggel szemben, majd, miután a szovjet ostromgyűrű bezárult a vár körül, 1945. február 11-én a kitörést választották.

Valamiért idén, a 18. Kitörés emlék-és teljesítménytúrán kegyes volt a Gondviselés: sem havat, sem jeget, sem sarat nem küldött ránk, így ideális terepviszonyok között túrázhattunk. Nem úgy, mint katonahőseink, akik nyolc évtizeddel ezelőtt térdig érő hóban, úttalan utakon, folyamatos ellenséges tűzben kellett áttörjék az ostromgyűrűt. Már akinek sikerült. Mert a legtöbben, közel húszezren odavesztek. S talán ezren sem voltak, akiknek sikerült elérni a saját vonalakat. S miközben a budai hegyek ösvényeit tapossuk, arra is gondolunk, hogy a lábunk előtt sok ezer katona földi maradványát takarja a föld. 80 év telt el hősi haláluk óta, de máig nem nyughatnak békében. Az ellenséges tűz ma is rájuk, és a rájuk emlékezőkre zúdul, csak ezúttal nem éles lőszer, hanem leírt és kimondott acsarkodó szavak formájában.

De nem hagyjuk, hogy a ránk zúduló gyűlölet beférkőzzön a szívünkbe. Inkább mécseseket gyújtunk a sírokon és átengedjük magunkat az emlékezésnek a korhű ellenőrzőpontokon, akik közül sokan már több mint 10 éve teljesítenek szolgálatot és látják el élelemmel, pecséttel és jó szóval a megfáradt túrázókat. Nekik is megköszönjük a fáradhatatlan önkéntes munkát, csakúgy, mint a sok száz többi önkéntesnek, akik a rajtban, a Virágos-nyeregben és a célban segítenek önzetlenül a túra méltó lebonyolításában. Mert ez az esemény a legtisztább kegyeletadásról szól. Soha senki nem kér érte fizetséget. Ahogy soha nem kaptunk a szervezésért egyetlen fillért sem az államtól, sem más szervezetektől.

Talán a szép idő és a kerek évforduló is szerepet játszott abban, hogy idén minden eddiginél többen jöttek fel a budai várba vagy a Virágos-nyeregbe, hogy bejárják a kitörés egykori útvonalának 25, 35 vagy 60 kilométeres távjait. Közülük 51-en idén 10. alkalommal teljesítették a 60-as távot, amiért különleges elismerés járt.
Elmondhatjuk, hogy 80 évvel ezelőtt a háború elveszett ugyan, de a kitörők győztek, mert máig vagyunk, sok ezren a túrán és sok százezren lélekben velünk, akik nem felejtik értünk hozott áldozatukat.

Jövő év februárjának második szombatján a sötétség beálltával újra kitörünk!
Budapest ostroma és a kitörés 80. évfordulójára született egy dalszöveg. Ennek soraival köszönjük meg mindenkinek a részvételt és gratulálunk a teljesítéshez.

Budapest katlan
(1945 — 2025)

Állnak a falak a budai vár körül,
Őseink hagyták ránk örökül.
Budapest védelme vérrel volt írva,
A történelmet mi írtuk újra

Magyar és német vállt vállnak vetve,
Utolsó töltény a puskacsőben,
Szovjet hadak ostrom tüzében,
Szívünkben a láng nem aludt el!

Zrínyi: Szigetvár, Szondi: Drégely,
Előttünk járnak fent az égben.
Inkább hős egy pillanatig,
Mint rabszolga életfogytig.

Kitörünk a várból lesz, ami lesz,
Nem félünk még a haláltól sem,
Bátorságunk vezet előre,
Az ősök útján a túlerőre.

A véres éjszakában ezer csillag hull,
De szívünkben a remény soha ki nem huny.
Az ellenség sötétsége nem győzhet le,
Hűség és becsület a mennyben él örökre.

A világ felejthet a gyáva mocskolhat,
De vérünkből új hajtás sarjad.
1945: Budapest katlan,
Égi seregünk emléke halhatatlan.
Az igazak csodálják kitörésünk,
És ha eljön az idő: visszatérünk!