2015 — Kitörés 35 — MagicTomi beszámolója

Miután 2014ben sajgó lábakkal fejeztem be a 25km-es távot, életem elso TT-jaként, idén a másik szakaszra neveztem be. 21:15re értünk a Virágos nyeregbe az inditáshoz Gyurival. Kicsit még vakaróztunk és felhivtam Norbit, aki a teljes 60as távnak esett neki, hogy megtudjam merre jár. Nem állt olyan jól, mint elozetesen reméltük. A terv az volt, hogy a Mufflonnál már együtt dobunk be egy sört és onnan 3asban megyünk tovább. De mivel a 25ös nagyon jeges volt, lassabban haladtak, igy megegyeztünk h mindenki megy a maga tempóján és legrosszabb esetben Szomoron látjuk egymást.

Szóval nekivágtunk a sárgán és épp egy kisebb bolyba csöppentünk. A hegy oldalában mi is rögtön megkóstoltuk a havas/jeges szakaszt. Én bottal a kezemben és vassal a lábamon elég jól boldogultam. Néha megengedtem magamnak egy pillantást jobbra és elég szép volt a város az esti fényárban, de nem nagyon volt ido nézelodni. Legjobb volt a lépésekre koncentrálni. Az elso EP-t (Jegenye-völgy) 1 óra alatt el is értük.
Nem sokat gondolkodtunk, toltuk tovább és Gyuri elég jó tempót kezdett menni, le is szakadtam picit tole de csak pár méterre és egészen addig jól haladtunk, amikor én már kezdtem hiányolni a szakaszt amin tudtam h el kell hagyni a sárgát. Hátulról jött az infó h még nem vagyunk ott és mentünk is volna tovább de Norbi hivott hogy akkor ért be a 25ös célba. Nyugtáztuk, h jelentos táv van köztünk és majd idorol idore beszélünk. Hamarosan el is értünk a Mufflonhoz ahol gyors pecsételés után leittuk magunkat a saját készletbol és haladtunk tovább. Még éreztük az erot.
A következo szakaszt nem annyira szerettem. A Mufflontól a Nagy-szénásra nyáron is felmásztam egyszer és tudtam h elég jó kis emelkedo elé nézünk, ráadásul ha nem lesz jeges, akkor köves lesz. Volt jég/hó vegyesen. A Nagy-szénáson éreztem némi kéztetést h jó lenne pihenni, de gondoltam haladjunk a csapattal akikkel együtt jöttünk el a Mufflontól, igy leereszkedtünk a völgybe és újra mászni kezdtünk a következo hegyre. Ezen a környéken figyeltünk fel eloször a törpökre :), a sok túrázó a fejlámpával messzire látszott elottünk és mögöttünk is a Nagy-szénásról. Még a köv EP elott leszedtem / elhagytam a vasakat a lábamról. Frissen vásárolt csúszásgátló nem birta túl jól a kiképzést. A vasakat összefogú szövet elszakadt, a gumis rész pedig funkcióját vesztve szétcsúszott igy a cucc egyszeruen leesett a lábamról. Sajnáltam mert sokat segitett.
A Fehér úti EP-nél tartottunk egy 15–20 perces pihenot. Gyuri kajált, én csak melegedni és száradni igyekeztem a tuznél illetve ittam egy korty lélekmelegitot is. Ha jól rémlik ezután jött a szakasz ami úgy éreztem h a következo EP-ig egy folyamatos lejto volt. Ennek elonye volt h haladtunk rendesen, hátránya viszont h kezdtem érezni a fáradtságot a lábamban. Elég monoton egy szakasz volt, talán a vadkerités átmászása adott egy kis szint a dolognak. Amikor elértük a semmi közepén az EP-t, megtudtuk h Perbálon a kocsmában teát kérhetünk, de kicsit kiábránditó volt a tavolság, ami még elottünk állt. A templom torony elég távolinak tünt. Némi beszélgetés közepette azonban egy-kettore benn voltunk Perbálon és a tea mellett egy kis vizet is reméltünk, mert fogytán voltak a készleteink. A kocsmában elég sokan voltak és elég meleg is volt, de jó volt kicsit átmelegedni. A teát betoltuk és kértünk kis vizet is, amit kézségesen és ingyen kaptunk. Köszönet érte a személyzetnek.

Nem esett jól elhagyni a kocsmát, mert kinn elég hidegnek érzett, de tudtam, h csak meg kell indulni és jobb lesz. Norbival megint beszéltem telón, ekkor járt a Fehér úti EP-nél. Elindultunk ki a faluból és itt kicsit zavart h egy olyan csapat jött mögöttünk, akik mindenképp zenét igényeltek a meneteléshez. Szerencsére pár 100m után megálltak h bevárjanak valakit, mi pedig többet nem találkoztunk velük. Érezhetoen tempósan haladtunk és itt már eléggé untam a banánt, a lábaim is nehezebben mozogtak. Sokat ellozgettünk embereket oda-vissza és amikor egy elég jeges szakaszhoz értünk, szóltam az elol haladó Gyurinak, hogy 1 percre csak de álljunk meg. O kihasználta a pihenot és ivott, majd csendben meneteltünk tovább. Az Anyácsapusztai EP-t elég megváltásként éltem meg. Egyrészt hirtelen bukkant fel elottünk, másrészt volt meleg tea. Mivel a bögrét otthon hagytam gondoltam a termosz tetjébol iszok, de köszönet a pontornek kaptam egy nagy csajkával, ami pont jól melegitette a kezemet. Sajnos azonban itt már erosen fáztam. A tea persze segitett, de ha épp nem meneteltünk már éreztem h fázom sot a fejem is fájt kicsit. Talán nem annyira meglepo, hisz a ruha csurom viz volt rajtam és már 21–22 órája voltam talpom.

Betoltam egy csokit, mert nem ettem túl sokat az éjjel. Indulásnál toltam be egy szenyát, meg valamikor a Fehér út elott egy Mars csokit. Gyuri lott egy képet a helyorségrol (lobogó zászló, tábortuz, korhu motor) és indultunk is. A terep nem volt túl jó mert bár a fagyott földúton mentünk, de én úgy éreztem minden barázdába elakadok. Viszont ami tetszett h fél 6 körül hagytuk el Anyácsapusztát és rövid séta után már úgy éreztem kezd világosodni. Ez sokat dobott a dolgon, mert eléggé vágytam már rá h ne a lámpám fényére kelljen összpontositani. Ráadásul a lámpa se volt már olyan eros. Valszeg a hidegben az elemek kezdtek megfáradni. Anyácsapusztától egészen a Kakukk-hegy lábáig folyamatosan dumáltam. Már kellett valami ami eltereli a figyelmem arról h csak lépkedek. Az Anyácsai-tó elég kellemes látvány volt a halvány derengésben és amikor ráfordultunk a hatalmas szántóföldre javasoltam h kapcsoljuk is ki a lámpát. Norbi hivott, h Anyácsapusztán van. Wow! Megunta a dolgot és a Fehér úti EP után lekezdett kocogni. Kemény!

Egészen kivilágosodott amire a hegymászásba belekezdtünk. Ez már nagyon nem hiányzott. Gyuri bedobta a Bombát elotte, én meg mondtam neki h menjen a saját tempójában és a tetején várjon be. Az elso szakasz még turheto volt, de aztán jött egy olyan rész ahol az elottem bandukoló és sokszor négykézláb kaptató német bajtárs is hevesen anyázott (nem tudok németül, de tuti nem a nemzeti himnuszt szavalta). Már majdnem a teton voltam, amikor Norbi veregette meg a hátamat. Utólért. Kétlem h a kitöro katonák annak idején felmásztak volna a Kakukk-hegyre, de az biztos hogy a napfelkelte nem rossz onnan nézve. Gyors pecsétszerzés után elkezdtünk lefelé menni, ami már mondanom se kell, nem esett jól. De a tudat, hogy mindjárt beérünk elég kellemes volt.

A sportcsarnokban már sokan voltak. Megszereztük az okleveleket és én azonnal átöltöztem. A száraz póló és pulcsi hihetetlen komfortot ad. Áldom az eszem, h a száraz váltóruha mindig nálam van. Kaptunk virslit meg forralt bort. A virsli nagyon finom roppanós volt, a bor pedig kellemes és meleg. A földön ültünk, eszegettünk és dumáltunk. Úgy döntöttünk h a busz indulásáig még egy pohár bor éppen belefér.

Jó túra volt. A 35km-nél több nem hiányzott, kellemesen elfáradtam és örültem h az elso 25nek nem mentem most neki. Jövore talán nekiugrok a teljes 60as távnak…