2014 — Kitörés 60 — DnvZoli beszámolója

Esni fog vajon az eso?Ez volt a legfobb kérdés a hét közepétol,miután kiderült,hogy ez a Kitörés formabontó módon se nem lesz havas se nem lesz fagyos,éjjel sem számíthatunk mínuszokra az eso viszont erosen kinéz a nyakunkba.

Péntek este aztán már az összes térképes elorejelzési modell megnyugtató adatokkal szolgált-mármint az esore nézve.Ezek szerint a túra idopontja pont két átvonuló esozóna közé ékelodik be,tehát esni fog elotte(ez a lényegesebb,a késobbiekben majd meglátjuk….hát megláttuk:)majd utána is,de a túrát megússzuk szárazon.

Szombat délelott aztán Gyorben esik is de nem ijedek meg,a met.hu-nak lehet hinni,ahogy illik a rövid eso alábbhagy majd továbbáll keletnek-ahova mi is igyekezünk majd pár óra múlva…

Reggel bejelentkezik a csapatba Pisti is,így már vele indulunk begyujteni a többieket,elautózunk Andrisért majd Robit vesszük fel az ilyenkor szokásos helyen,már csak Zsuzska van hátra,lassan neki is letelik a muszak,bezuttyan az autóba,egy rövid szentiváni megálló és már suhanunk is Szomor irányába.A tavalyi tapasztalatot felhasználva a sebességhatárokat betartva,kényelmes tempóban érünk az említett faluba,lerakjuk az autót majd következik a hagyományos kocsmai ráhangolódás a túrára.A busz pontosan érkezik,körülbelül 78 megállót beiktatva de lassan azért csak megérkezünk Budára.

A Széll Kálmán téren rögtön nagy kiabálásra leszünk figyelmesek,már azt hisszük a mára várt balhé részletébe csöppentünk de hamar kiderül,hogy egy családi performance utolsó jeleneteit élvezhetjük:egy totál részeg aszonyság üvölt különbözo szitkokat teli torokból miközben egy hasonlóan ittas férfiember épp agyoncsapni készül színésztársát.Elhagyjuk a teret,inkább felcaplatunk a Várba.

Idén jól taktikáztunk már ami a nevezést illeti,mi négyen eloneveztünk,egy perc alatt kezünkben az Igazoló füzet,nem elonevezettként Pisti is hasonló gyorsasággal jut úti okmányához,lévén a tömeg már elhagyta a helyszínt.Épp indulásunkkor dönti el a szépszámú rendorsereg parancsnoka is,hogy a korábbiakhoz hasonlóan itt bizony semmilyen balhé nem lesz és utasítja a kamerás mikrobuszt a várudvar elhagyására.Azért biztos ami biztos pár emberrel megrakott rendorjármu ottmarad.

Elindulunk hát,a Bécsi kapun törünk ki a Várból,egy ideig ismerosek az utcák,igen,itt van az a furcsa,jól kivilágított tornyú templom,aztán állj,ez az utca már gyanús.Elhasználjuk a közönség segítségét,a fogaskereku végállomása felol érdeklodünk,a néni megmutatja az irányt de felhívja a figyelmünket,hogy az innen jó messze van.:).Beérünk a Városmajorba(ott álltunk mellette:),megvan a kocsiszín,ott a János kórház,helyben vagyunk.Jöhet a Diós-árok.

A Diós-árok hozza a formáját bár nagyságrendekkel könnyebb emelkedni az aszfalton ha az se nem havas,se nem jeges.Az öltözékemet is jól lottem be,felül egy téli aláöltözeten és egy polárpulcsin kívül nem viselek mást és totál jó a komfortérzetem.Melegem sincs és nem is fázom.6–7 fok lehet amúgy pluszban.Az árok tetejénél belefutunk a ködbe én szeretem a ködöt,vidáman fényképezgetem is,már amennyire a kis gépem lehetové teszi ezt a sárgafényu lámpákkal bevilágított,amúgy nagyon hangulatosan ködös,sötét utcában.(Nem nagyon.:)

Elhagyjuk az árkot,átkelünk a fogaskereku vágánya felett,itt már elvileg a zöld sáv a követendo,viszont a jelzés surusége errefelé nem a legmegfelelobb azért valahogy csak eljutunk a keresett lépcsosorig amin felgyalogolunk az elso ellenorzopontnak helyet adó Széchenyi-emlékhez.Itt megerosítést nyer az amit eddig is tudtam: a ködöt én csak világosban szeretem.:)Sajnos a fényképezogép tök sötétben és ködben használhatatlan,ha vakuzol a képen nem lesz más csak jól megvilágított,lebego vízcseppek,ha nem vakuzol állvány híján és a mozgó fotótéma miatt a kép elmosódik.Elteszem a gépet,ma úgy látszik nincs több fotó.A M.Kir.1.Honvéd Gyalogezred „Budapest Orzászlóalj”pecsétjének lenyomatával gazdagodva folytatjuk a túrát.

Kezdodnek a gondok.A zöld sáv itt aztán már tényleg ritkás,a köd marha suru,azért valahogy mindig jó helyen járunk,nekünk is vannak emlékeink,Pisti meg viszonylag sokat jár erre,no meg a túratársak is segítenek ha kell.Ma nincs gps nálunk,muszáj megoldanunk e nélkül a dolgot.Az itiner itt kevés,persze írja a zöld sávot de azt meg is kellene találni.A köd egyre aggasztóbb.Aztán beérünk az erdobe én konkrétan megijedek,de rendesen.

A látótávolság úgy 2–3 méter,ha felteszed a fejlámpát ugyanazt látod,mint mikor vakuzol:a ködöt.:)Tényleg megijedek,mi lesz,ha ez végig így lesz a túrán?Így kell botorkálnunk addig míg kivilágosodik?Egy olyan helyen,ahol eddig életemben kétszer jártam,és ahol mivel rendkívül suru a turistautak hálózata pillanatok alatt el lehet tévedni….szép kilátások mondhatom.:)

Összekiabáljuk egymást és megbeszéljük,hogy most aztán tényleg együtt kell maradnunk.

Hamar rájövünk,hogy a fejlámpa hagyományos módon használhatatlan,kézben fogva a lábunk elé világítva van legnagyobb hasznunkra.Így viszont kiesik az egyik bot…ez nem lesz egyszeru menet.:)

A körülményeknek megfeleloen a második ellenorzopontra,a Csacsi-rétre a lehetséges variációk mindegyike felol érkeznek túrázók,mondja a pont ore,a látottak alapján ezt mi is megerosíthetjük.:)

Csacsi-rét után aztán bedurvul a túra.Az elottünk elhaladó tömeg ami jelenthet akár kétezer embert is úgy szétgyúrta a megázott talajt,hogy csak na.Lehet,hogy az elozo szakaszokon is volt sár de ott a világítással,a navigációval voltunk elfoglalva így ezirányú emlékeim megtréfálhatnak,de itt már határozottan állítom,hogy van sár és nagy sár van.A sár mint tudjuk érdekes egy jelenség, egyszerre ragad és csúszik.Na ez aztán sár a javából!Borzasztó nehezen haladunk,sokan állnak félre túrabot híján valamiféle támasztékot keresve maguknak,a legbénább bot is több mit a semmi ilyen körülmények között.Néhányan hatalmasat esnek,majd csúnyán beszélnek.Csúszkálunk az egynyomos ösvényen,viszont a lassúakat muszáj megelozni,messze még Szomor.Az a legszebb a dologban,hogy a vízszintes szakaszokon a legnehezebb a járás,mivel ott a sár között megáll a víz,miközben a lejtos/emelkedos részen a lefolyás hatására csak szikkad valamelyest a talaj..Ráérünk a János-hegyre vivo pirosra,a sár nem kisebb,de legalább az ösvény kiszélesedett úttá,könnyebb az elozés.

János-hegy 12.kilométer,szintemelkedés 657 méter.Csokit osztanak a szovjetkatonák,és katonanok az egyik lányka szájában valami pipaszeru lóg.:)Rákerül az Igazoló füzetre a sarló-kalapácsos pecsétlenyomat.Próbálok fotózni,itt nincs köd csak a gépem sz@rakodik,az istenért nem akar ma dolgozni,marha ideges vagyok,most vettem vadiúj eneloop akkukat,eddig a köd miatt,most meg a gép miatt nem megy a fotózás.Feladom,elteszem,errol a túráról sajnos nem lesznek képek.

Elindulunk felfelé a kilátó mellett-nem is emlékeztem,hogy ilyen emelkedés van itt-aztán beváltunk újra az erdobe.A józan ész is azt diktája,a szervezok is megkértek mindenkit(igaz nem konkrétan erre a helyre fókuszálva)hogy ne hagyjuk el a turistaösvényt,mégis sok az agyhalott,akik fától fáig csúszkálva rövidítenek(maximum távot,idot semmiképp…)a meredek kispistás-útvonalakon,saját testi épségüket és az esetleges sérüléseik miatt a mentésükre igyekvok idejét,energiáját nem kímélve.Akkor is elítélendo ez a hozzáállás,ha elobbre jutnak vele,de itt ez sem áll fenn,a kijelölt úton haladva sorra elozzük le a sok rövidítot….

Beleérünk amúgy újra a ködbe.Úgy látszik csak egy bizonyos magasságtartományban helyezkedik el és mi hol alatta,hol fölötte vagyunk.Hát most benne.Vidám dolog amúgy szétgyúrt,sáros-köves,meredek,kanyargós ösvényen lefelé haladni ködben.Aki még nem próbálta nem tudja mit szalasztott el eddig.:)

Leérünk a Budakeszi útra.A Diós-árkot leszámítva az eddigi legkomolyabb emelkedés vár ránk a sárga sávon.Bizony nem egyszeru a jó 100 méter szintemelkedés 1 kilométeren belüli összegyujtése ezen a szétgyúrt,sáros emelkedon,de azért persze szép lassan feljutunk.A Kaán Károly-kilátó tövében nagy a tömeg,mi is rendezzük sorainkat majd elindulunk lefelé.

Huvösvölgy,lángos bodega,állítólag itt forró teához juthatnánk de nagy a sor,meg az eddig megelozöttökön sincs kedvünk újra áthámozni magunkat,kihagyjuk hát ezt a lehetoséget.Megyünk tovább a sárgán,persze felfelé.

Nem ismerem a helyet,így csak azt tudom mondani,hogy egyszer csak pontorökbe botlunk akik ellátnak bennünket a M.Kir.11.Honvéd-Kerékpáros Zászlóalj Parancsnokság feliratú pecsétlenyomattal majd közlik,hogy az elozetes várakozásoknak megfeleloen az Újlaki-hegy ma kimarad de még a Szépvölgyi út végéhez sem kell felküzdenünk magunkat,hanem irány tovább-és itt idézném-a sárga úton!

Kerüljük tehát a hegyet,távot sokat nem spórolunk,szintemelkedést annál inkább(úgy 150 méterre saccolom)és valóban sárga sávra emlékszem az út ezen szakaszáról,viszont ha az én 2009-es térképemet nézem,szerintem az ezen kék kerékpáros jellel ellátott úton haladhattunk,ami egy ido után valóban becsatlakozik a hegy felol érkezo(és az elozo években bejárt)sárga sávba.Ez a szakasz is nehezen járható amúgy a sár miatt,jobbára egynyomos az ösvény,megyünk lefelé és felfelé egyaránt,sok viszont a vélhetoen rövidtávos túrázó-ok értehetoen itt már nem sietnek túlzottan.Nekünk viszont drága az ido,elozünk is folyamatosan.Aztán itt a Virágos-nyereg.

Virágos.nyereg,Boróka büfé,a 25 kilométeren indulóknak itt a vége,nekünk jó esetben egy rövid piheno fasírozottas szendviccsel még jobb esetben teával is.

Hát most rossz lapot húztunk.A sátor felé irányít minket a katona,nem is állnak elotte sokan,talán 25-en.A sor viszont nem fogy.Megígértem magamnak,hogy nem idegeskedem,egy ido után azonban csak elkezd érdekelni a lassú haladás oka.Bejutunk végre a sátorba,legalább a menetrendszeruen(a met.hu megmondta)megérkezo szél elol védve vagyunk.A sor nem fogy.Kiderül,hogy fasírozottak úgy negyed óránként érkeznek,akkor is csak úgy 20 darab,közben a tea is elfogy néha,arra is várni kell.(Tudom,hogy ez a tea nem a rendezok sara,ez a hely extra szolgáltatása)Jó 40 percünbe telik,míg mindannyian hozzájutunk az ellátmányhoz,most modhatja bárki,hogy várt volna ennyit a fene egy pohár teára meg egy szendvicsre,de tudtuk mindannyian,hogy jól fog esni,hát kivártuk.És jól is esett.A személyzet egyébként mindenkitol elnézést kért a várakozás miatt.

Itt lenne egy zárójeles javaslatom,tényleg a jó szándék vezérlete alatt.Véleményem szerint ha elore megsütnék a fasírozottat(mondjuk délelott) és a kínálás elott mivel tényleg jó a gyomornak a meleg étel az érkezok számának függvényében megmikróznák sokkal gördülékenyebbé lehetne tenni a kiszolgálást.A fasírozott úgy is meleg lenne,az élvezeti értékét meg semmivel nem rontaná le a mikró.Egy katonai sátorban vagyunk egy emléktúrán,nem a Gundelban,én itthon 3 naposan is megeszem a fasírozottat(késobb is de addigra elfogy),szerintem a túrázók se fanyalognának.Örülnének,hogy 10 percet állnak nem egy órát a hidegben.A teánál meg egyszeruen több edényre van szükség.Elhagyását semmiképp nem javasolnám,hihetetlenül jólesik ilyenkor.Zárójel bezárva.

Ettünk-ittunk,kihultünk,lassan akár el is indulhatnánk.:)Kérdezem a katonát,hogy akkor most merre is az arra(itt is volt rendezoi javaslat az útvonal módosítására a csúszásveszély miatt)kék vagy sárga de mint mondja már tök mindegy!:)Menjünk hát az ismert sárgán!

Hát csúszik,ahogy kell!:)És ugye ez az a szakasz,ahol az ösvény egynyomos,néha csak félnyomos,a hegy oldalában fut és lejt-persze kifelé.Jelen esetben meg még szét is van gyúrva,jó sáros,öröm rajta a haladás.Az alternatív javasolt út a kék lett volna a Kötok padjánál található extra-leesésveszély miatt,én csak azért nem értettem ezt mikor itthon olvastam a kiírásban mert a kék csak egy darabig fut párhuzamosan a sárgával(felette),majd keresztezi azt(még boven a Kötok padja elott) és elmegy durván északnak,semmiképp nem tart az Alsó-Jegenye-völgyig,ahova pedig mi igyekezünk.Legalábbis az én térképemen.Nálam(a 2009-es térképemen) a sárga alternatívái a következok a völgyig,kikerülendo a Kötok padját:Z-P kerékpáros út(nem tudom fel van-e festve)-S vagy K-P kerékpáros(nem tudom,hogy fel van-e festve-S.Van még egy K-KZ-Z-Z+ útvonal is,de az 6–700 méterrel hosszabb az eddigieknél.

Haladunk a sárgán tehát.Megjön a kék balról.Ettol kezdve sokkal rosszabb az út,tisztán látszik,hogy sokan itt csatlakoztak vissza a klasszikus útvonalba.Nagy a sár,csúszik-ragad ahogy kell.:)A völgy felett közvetlenül már nem lehetne talpon maradni,minden lépéssel együtt jár egy 20–30 centis csúszás,csoda,hogy esés nélkül leérek.Átkelek a patakon és bevárom a többieket,közben egy német pecsétlenyomattal gazdagodom.Befut a csapat,kis cihelodés és irány a völgy.

Itt nem olyan mély a talaj,könnyebben haladunk mint eddig de azért megbeszéljük,hogy ezen szakasz után pihenünk egy nagyobbat.Hát persze,jön a Muflon,de hol van az még!!

Kiérünk a benzinkúthoz,itt mindig látunk autót ami túrát feladóért jön,most sincs ez másképp.A benzinkút zárva,tudtuk elore nem meglepetés.Felkanyarodunk a sárgán a Kerek-hegy felé.Hosszú,monoton emelkedés jön most,nem lesz egyszeru.Hát nem az.A sár alattomosan szívja ki az eronket,még szerencse,hogy néha az ösvény szélén lehet haladni,ahol van némi lehullott levél,ezáltal nem olyan mély a csapás és nem csúszik annyira a bakancs talpa.Szótlanul bandukolunk,néha magam elé mormogok valami cifrát,a központi téma persze a talaj.:)Elérjük a helyet,ahol a sárga élesen elkanyarodik jobbra nekünk viszont egyenesen elore kell tartani,150 méter után itt az országos kék,arra állunk át.Persze az itiner említi,hogy ez a Kerek-hegyi tisztásnál lesz(van) de aki sose járt erre nem tudja,hogy most van itt.Régebben úgy rémlik volt itt szalag,most nincs,vissza is kell kiabálni 5–6 embert a jó útra.(Egy nyilazott tábla lenne a tökéletes megoldás.)Bár a sárga egy kis kerülo után szintén becsatlakozik a kékbe,de minek kerülni,ha nem muszáj,szívunk ma épp eleget e nélkül is.:))

Itt a Muflon!Sorállás nincs,meleg tea van.Még szabad hely is akad,nincs túl hideg,simán le lehet ülni enni és inni egyet.Eltöltünk itt egy jó negyed órát,a kulacsokat is sikerül feltöltenünk vízzel a mosdóban,a folyadékra szükség is van,Perbálig a pótlásra nincs lehetoség.Viszont egyre többször nyúlunk a flakonokhoz,egyre többször követeli a szervezet az italt.Felhasználom a régóta cipelt vésztartalék-Isostar poromat.

Pihenés után a kék a követendo,a település szélén egyszer benézzük de hamar visszatalálunk rá.Feltunik a Nagy-Szénás,innen nézve marha magasan vannak azok a fénypontok!:)Elérjük a hegy lábát,a kis fényvisszavero cetlik nagyban segítik a jó irány fellelését,ezek nélkül lehetne keresgélni a helyes utat.Felfelé még hagyján,a hegytetot csak elérnénk nélkülük is valahogy,viszont az már nagyon nem mindegy milyen irányba indulunk lefelé.

Felfelé szerencsére hátszelet kapunk,ami persze a csúcsról hamar lekerget bennünket pedig el lehetne itt nézelodni sokáig,szép az éjjeli panoráma.Lefutunk hát gyorsan a tetorol,a szél keményen csap az arcunkba,kapucninkba bújva sietünk a fák árnyéka felé.Az erdoben elérjük a kék sáv-kék kereszt csomópontot,bevárjuk Zsuzskát és átállunk a kereszt jelzésre.

Innen hamar a Fehér-úti ellenorzopontra érünk,itt nem idozünk,megyünk is tovább.Pihenteto szakasz következik,talán túlságosan is.Jobbára lefelé vagy szintben haladunk,elég monoton és mivel a lábunk alá se kell annyira koncentrálni elég álmosító.Komolyan mondom jólesik a mászás mikor elérjük a vadvédelmi kerítést,legalább felébredünk kicsit.A következo etaptól sokan tartottak,ahogy hallottam,féltek a nyílt terepen való dagonyázástól.Félelmük alaptalannak bizonyul,a szél most segítségünkre volt,a körülményekhez képest szépen felszárította az utat aminek követését egyébként szalagozás segíti.Átkelünk egy kisebb patakon is,beleesni nem tanácsos,szerintem ez tömény szennyvíz,valami állattartó telep lehet a közelben,a szaga kísértetiesen hasonlít a Csárda-völgyi patakéra(Bakony),azt egy tehenészet szennyezi büntetlenül.Elérjük a 10. ellenorzopontot a Malom-földeknél.

A katona közli,teapont üzemel Perbálon a Kis Kaiserban,ismeros hely,mi is oda szoktunk beülni ilyenkor.Begyalogolunk a faluba Robival,6 óra lesz mindjárt,betérünk az említett helyre ahol Pisti és Andris már berendezkedett.Pár perc és befut Zsuzska is,jó beszélokéju újdonsült túratársát úgy látszik út közben elhagyta valahol.:)

Pihenünk egy jó fél órát,igazából nem sietünk sehova,a szintido is engedi a lazítást.Aztán felkeltjük Andrist és Pistit,nekiindulunk a maradék gyenge 12-nek.A fejlámpára szerencsére már nincs szükség.

Kikapaszkodunk a faluból.Egy darabig úgy látszik,hogy a viszonylag homokosabb talaj elnyelte a vizet és nem képzodött akkora sár,de ez az állapot hamar elmúlik visszatér az eddig megszokott csúszkálás.Elég lassan de újra felvesszük az utazósebességet.Felcaplatunk egy dombhátra,majd leereszkedünk róla,de csak azért,hogy párszáz méter után újra elérhessük az elobbi magasságunkat.Szántóföld szélére érünk,ez aztán mindent visz,szerencsére nem hosszú a szántásos szakasz.Ezután jön még egy kis emelkedés a Nyakas-tetore,aztán újra lefelé visz az út.Hullámvasutazás vége,elgyalogolunk Anyácsapusztára.Közben szépen kitavaszodik,süt a Nap,gyönyöru a kilátás minden irányba,most sajnálom igazán,hogy a fotómasina bemondta az unalmast.

Tehát Anyácsapuszta.A pontot idén is német alakulat uralja,idén is szépen berendezkedtek.Pecsétlenyomat a lapra és már indulunk is tovább,felmérjük az elottünk álló szakaszt,ilyen szép idoben a Kakukk-hegy sem tunik olyan ijesztonek.:)Anyácsai-tó most kimarad,egy ideig aszfalton haladunk majd szántóföldi úton közeledik a hegy.Szalagozás mentén kezdjük meg az emelkedést,lassú,apró léptekkel gyujtjük a szintet aztán a hegy bekeményít,de csak rövid ideig,nem is tud kifogni rajtunk.Az akácos elott érdemes visszafordulni kicsit nézelodni,lenyugözo a panoráma,meg hát nem is sietünk sehová.Aztán egy utolsó eropróba,felgyalogolunk az akácosba majd hamarosan meg is érkezünk a csúcsgúla tövébe beásott utolsó ellenorzopontra.

Itt is németek táboroznak,a pecsét begyujtése után a kálváriadomb irányába hagyjuk el a hegyet.A fák között semmi gond,nem csúszik annyira,hamar le is érünk a faluba.Kb. 1 kilométer és benn is vagyunk a célban.18:20-kor indultunk,most 9 óra 10 perc van.

Átvesszük az Oklevelet,a kituzot,a felvarrót majd elfogysztjuk a nagyon finom virslit teával,akinek úgy esik jobban forralt borral.Indulás elott,mivel derékig sáros mindenki átöltözünk,majd hazaautózunk.

Hát igen,a Kitörés.Eddig volt egy nagyon hideg Kitörésünk,mikor hajnalban Perbál határában mínusz 15 fokban gyúrtuk a havat.Aztán tavaly nem volt annyira hideg,éjjel is csak úgy mínusz 5–6,de tükörjég volt az útvonal nagyobbik része.Aztán idén itt volt ez a sár,olyan volt,mintha az ember valami ragasztóban lépkedne,azt vártam sokszor mikor reped le a bakancsom talpa.Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem hogy az eddigi három Kitörés jelenti a teljesítménytúrázó múltam 3 legextrémebb túráját.

Igen,minden évben megfogadjuk a Virágos-nyeregben,éhesen,szomjasan,fáradtan a sorban állva,hogy ide aztán többet nem jövünk,de valahogy azért mégis itt vagyunk újra és újra,és én már most borítékolom,hogy jövore sem lesz ez másképp!:))

Köszönöm a lehetoséget!

dnvzoli

U.i.:Minden elismerésem azon résztvevoké,akik nem rendszeres túrázóként teljesítették bármelyik távot,mi viszonylag gyakran teljesítménytúrázók is elfáradtunk rendesen,az alkalmi túrázóknak részemrol kétszeresen is kijár a vállveregetés!