2011 — Kitörés 60 — Zete beszámolója

Dicsőség a Hősöknek!
Ez az egyedülálló teljesítménytúra idén is különleges élményekkel ajándékozta meg azokat, akik eljöttek. A kimondottan
kellemes időjárás és nagyobbrészt jó terepviszonyok miatt lényegesen könnyebb volt idén a teljesítés, mint tavaly. A
rajtban volt ugyan tumultus, de ezzel nemigen lehetett mit kezdeni, egyszerűen el kellett viselni. Az első etapra a
Virágos-nyeregig 5 órát szántam magamnak, de bőven elég volt négy és fél óra is. Ebbe belefért még a fotózás és több
kisebb megálló. Minden ponton korhű felszerelésben feszítő pontőrök egész csapat fogadta a túrázókat, akik láthatóan
ugyanolyan lelkesek voltak mint a résztvevők. A büfében még pont elkerültem a nagyobb tömeget, volt hely az asztaloknál
is kényelmesen elfogyasztani a felszolgált ételt. Mikor az indulásra készülve kimentem a szabadba, láttam, hogy
folyamatosan érkeznek a további résztvevők. Olyan sokan voltak, hogy bőven kint volt a sor vége.
A közeli, egykor elhanyagolt katonasírt a túra előtt egy nappal nagyon szépen rendbehozták és egy emléktáblát is
kapott. Remélem, épségben marad sokáig. Tovább a sárga jelzésen is kényelmes úton lehetett haladni, a tavalyi jeges,
havas útviszonok teljesen hiányoztak. Alsó-Jegenye-völgyben volt a legnagyobb meglepetés: egy komplett amerikai
kompánia vonult ki, járművekkel, szögesdrót akadályt felhúzva, fegyverbemutatóval egybekötve. Egy tábori csendőr (MP)
alakulat volt ugyanis itt. Fantasztikus hangulatot teremtettek, szinte sajnáltam innen továbbállni. Zsíros-hegyre
felfelé menet utolértem egy magányosan haladó srácot, aki katonai cuccban nyomta a 60-as távot. Kicsit gyorsabb volt a
tempója mint nekem, de még fel tudtam gyorsulni hozzá. Vele együtt mentem egészen Szomorig. Az emelkedőkön erős tempót
toltunk, lefelé pedig ahol a terep engedte, kocogtunk. Így számomra is meglepően, de nagyon jó átlagot tudtunk elérni.
A túra előtt még az volt az elképzelésem, hogy reggel 7 és 8 óra között fogok beérkezni Szomorra, de ebből pont 6 óra
lett. Az időjárás még hajnalban sem volt vészes, a Malom-földek ponton is egész barátságos volt a helyzet, pedig itt
aztán szokott süvíteni a szél meg a hó. Perbál után a hivatalos sárga sáv jelzésen vezetett a túra, ami feliratokkal is
meg volt erősítve. Én örültem ennek, mert a korábbi verziót, a Gombaüzem felé vezető utat sokkal bizonytalanabbnak
tartom. De gyanítom, most is voltak, akik arra indultak, mert a gerincútra egész furcsa irányokból is láttunk felfelé
baktató embereket. A gerincen és Anyácsapuszta után viszont még kaptunk egy extra nehezítést, a szántóföldi út szántva
ugyan volt, de boronálva nem. Nagyrészt a fagyott szántáson kellett bukdácsolni, ami nagyon idegesítő volt. A
Kakukk-hegyre idén szerintem mindenki felment, mert be volt ígérve egy ellenőrző pont, de csak egy félig teli
borosüveget találtunk a csúcson. Így hamar lebaktattunk a faluba, ahol befejeztük a túrát.
Fotóalbum 34 képpel megtekinthető itt:
http://indafoto.hu/zete/kitores_60_2011_02_1213
Köszönöm a rendezőknek és a pontőröknek, hogy megajándékoztak minket ezzel a rendezvénnyel!
A beszámolóm és a fotóalbumban található képek a túra weboldala számára szabadon felhasználhatóak.