2011 — Kitörés 60 — Zete beszámolója

Dicsőség a Hősöknek!
Ez az egyedülálló teljesítménytúra idén is különleges élményekkel ajándékozta meg azokat, akik eljöttek. A kimondottan
kellemes időjárás és nagyobbrészt jó terepviszonyok miatt lényegesen könnyebb volt idén a teljesítés, mint tavaly. A
rajtban volt ugyan tumultus, de ezzel nemigen lehetett mit kezdeni, egyszerűen el kellett viselni. Az első etapra a
Virágos‐nyeregig 5 órát szántam magamnak, de bőven elég volt négy és fél óra is. Ebbe belefért még a fotózás és több
kisebb megálló. Minden ponton korhű felszerelésben feszítő pontőrök egész csapat fogadta a túrázókat, akik láthatóan
ugyanolyan lelkesek voltak mint a résztvevők. A büfében még pont elkerültem a nagyobb tömeget, volt hely az asztaloknál
is kényelmesen elfogyasztani a felszolgált ételt. Mikor az indulásra készülve kimentem a szabadba, láttam, hogy
folyamatosan érkeznek a további résztvevők. Olyan sokan voltak, hogy bőven kint volt a sor vége.
A közeli, egykor elhanyagolt katonasírt a túra előtt egy nappal nagyon szépen rendbehozták és egy emléktáblát is
kapott. Remélem, épségben marad sokáig. Tovább a sárga jelzésen is kényelmes úton lehetett haladni, a tavalyi jeges,
havas útviszonok teljesen hiányoztak. Alsó‐Jegenye‐völgyben volt a legnagyobb meglepetés: egy komplett amerikai
kompánia vonult ki, járművekkel, szögesdrót akadályt felhúzva, fegyverbemutatóval egybekötve. Egy tábori csendőr (MP)
alakulat volt ugyanis itt. Fantasztikus hangulatot teremtettek, szinte sajnáltam innen továbbállni. Zsíros‐hegyre
felfelé menet utolértem egy magányosan haladó srácot, aki katonai cuccban nyomta a 60‐as távot. Kicsit gyorsabb volt a
tempója mint nekem, de még fel tudtam gyorsulni hozzá. Vele együtt mentem egészen Szomorig. Az emelkedőkön erős tempót
toltunk, lefelé pedig ahol a terep engedte, kocogtunk. Így számomra is meglepően, de nagyon jó átlagot tudtunk elérni.
A túra előtt még az volt az elképzelésem, hogy reggel 7 és 8 óra között fogok beérkezni Szomorra, de ebből pont 6 óra
lett. Az időjárás még hajnalban sem volt vészes, a Malom‐földek ponton is egész barátságos volt a helyzet, pedig itt
aztán szokott süvíteni a szél meg a hó. Perbál után a hivatalos sárga sáv jelzésen vezetett a túra, ami feliratokkal is
meg volt erősítve. Én örültem ennek, mert a korábbi verziót, a Gombaüzem felé vezető utat sokkal bizonytalanabbnak
tartom. De gyanítom, most is voltak, akik arra indultak, mert a gerincútra egész furcsa irányokból is láttunk felfelé
baktató embereket. A gerincen és Anyácsapuszta után viszont még kaptunk egy extra nehezítést, a szántóföldi út szántva
ugyan volt, de boronálva nem. Nagyrészt a fagyott szántáson kellett bukdácsolni, ami nagyon idegesítő volt. A
Kakukk‐hegyre idén szerintem mindenki felment, mert be volt ígérve egy ellenőrző pont, de csak egy félig teli
borosüveget találtunk a csúcson. Így hamar lebaktattunk a faluba, ahol befejeztük a túrát.
Fotóalbum 34 képpel megtekinthető itt:
http://indafoto.hu/zete/kitores_60_2011_02_1213
Köszönöm a rendezőknek és a pontőröknek, hogy megajándékoztak minket ezzel a rendezvénnyel!
A beszámolóm és a fotóalbumban található képek a túra weboldala számára szabadon felhasználhatóak.