2007 — Kitörés 60 — kocka beszámolója

Péntekről szombatra kicsit szarul aludtam (mégsem kellett volna bekajálnom), szombaton ennek eredményeként kicsit csökkentett üzemmódban startoltam. Délután 4-kor startoltam itthonról, mindenféle nehézséggel megküzdve (nem járó metrópótló) ógy 6 körül startnál volt a csapat. Bálint (jesssz, visszatért!!!), Dani, Ifjabb Dani, Ákos (szintén sok ideje elösször), két új srác egy üveg pálinikával.

Elindultunk felfelé a hegyen. Nagyon kellemes szögben lejtenek a budai “hegyek”, pont jól esik az ilyesmi, pofáztunk sokat, nagyon jó hangulat volt. Az új srácok mondjuk mondjuk időnként mondták hogy túl keményen toljuk, nekem meg túl lassú volt, látszott hogy szét fogunk szakadni egy idő után.

Fel is szakadoztunk, elvesztettük elösször Danit és Ákost, mert előre mentek, én a hátramaradt csapatot próbáltam húzni még akkor, aztán EP-nél utolértük őket és én inkáb követtem őket mert Ákost tudja az útat 🙂
A Jánoshegyen csatlakozott hozzánk Süti, így már 8-an voltunk a csaptban, a csapat meg többnyire két darabban. Legközelebb a 25-ös táv végén találkoztunk a mögöttünk jövő csapat maradványaival, az új srácok felszáltak a buszra a pálinkásüveggel Szépjuhásznénál, Bálintnak meg begörcsölt a lába. Azért frankó csákó hogy eljött üjra fél év után újra túrázni, majd lassan újra visszaszokik 🙂 Én viszont itt kezdtem agyilag bezuhanni, úgy éjfél körül. Továbbindultunk és demoralizálásként 30 kilóméternél kiszállt Ákos is, meghúzta a lábát. Mi mentünk tovább, fizikailag egyáltalán nem voltam fáradt, de az agyam helyén egy nagy hideg követ éreztem, ami követelte hogy a szemeimet csukjam be és tegyem le őt egy párnára vagy bármi másra. Rosszabb mintha fizikailag fáradtam volna el 🙁 Úgyhogy 35 kilóméternél kiszálltam, ez ott Nagykovácsitól nm messze, 2 óra körül. A Danik mondták hogy nem hagyhatom a túratársaimat cserben, de megmagyaráztam hogy bunkóknak lehet barátokat cserbenhagyni, és én bunkó vagyok, így már értették. Kár, jövőre alvással készülök majd erre a túrára.
Mindenesetre lebaktattam a buszmegállóhoz, úgy 2:30-ra ott is voltam, a legelső reggeli buszig még két bő órám volt, úgyhogy elindultam gyalog Hűvösvölgy felé, útközben találkoztam egy szintén hazafelé tartó informatikussal, dumáltunk, ami ébrentartott. Valahol utolért egy busz, felvett, behozott pestre, 4:30-ra már otthon is voltam a kényelmes kis 8kerbeli lakásomban. Ami akkor még felavatás elött ált 🙂

Daniék sikeresen teljesítették, nekem meg ég a pofám, de jövőre bizonyítok majd.