2007 — Kitörés 35 — süti beszámolója

Fél éve nem voltam 25 km fölötti túrán, így most kissé edzetlenül indultam. Azért szerencsére volt annyi önkritikám, hogy a hatvanast nem vállaltam be, így maradt a 45. Szépjuhásznétől mentem föl a rajtig. Már itt találkoztam két túrázóval (apa és fia), akik a segítségemet kérték. Elbeszégettem velük, mondták, hogy 60 km‐en vannak. Kérdeztem, hogy nem merész‐e egy kicsit, de ekkor még úgy érezték, hogy sima ügy lesz.
János‐hegyre majdnem egyszerreértem Bálintékkal, így együtt mentünk. Bálint még roszabb kondíciókkal indult mint én, ő ugyanis nyár óta egyeltalán nem túrázott. Ákosék nem várták meg, míg nevezek, előreszaladtak. Elndultunk lefelé, Bálint, Kocka, Dani a két újfiú, és én. Nag‐Hárs‐hegyen már mondta, hogy ezen a túrán szép kényelmes tempóban szeretne menni. Ez az Újlaki‐hegyre már sűrű megállásokat jelentett. Nem szólhattam semmit, mert ő már 15 km‐t lenyomott János‐hegyig. Virágos nyeregben a Boróka büfénél újra egyesült a csapat, de már csak hat fővel. Bálint ekkor úgy döntött, hogy kiszáll. Itt találkoztam a korábban említett apával és fiával. Mondták, hogy elág volt,és az ő távjuk ezentúl inkább a 25–30 km lesz. Az ellenőrzőponton mondták, hogy a következőnél kapunk enni‐inni. Kicsit sajnáltam, mert tavaly itt igen finom fasírtot kaptunk. Később valaki mondta, hogy miután rendelt egy zsíroskenyeret, nem kellett kifizetnie, mivel benne van az árban. Öt kilóméter után Ákos is kiszállt, mert szétment a térde. Alsó‐jegenye‐völgyben aztán persze nem kaptunk semmit, csak az előbbihez hasonló ígéretet. Innen jött a kegyetlen, sunyi és hosszú emelkedő Zsíros‐hegyig. Tavaly emiatt adtuk fel. Az ellenőrzőponton már egyenesen rátértünk a lényegre. Nagy nehezen kinyögték, hogy van egy pár szendvicsük, de igen ilimtált mennyiség. Azért egyet elvettem belőle. Itt viszont Kocka is kiszállt, így maradtunk hárman. Három Dani. A Malom földekig nem is volt semmi gond, szép volt a szalagozás, leszámítva azt, hogy a Fenyős tisztás nevű EP nem volt sehol. Illetve összevonták a következővel. Innen viszont kissé elszálltak a dolgok. Meggyőzdésem, hogy egyes távokat hibásan tüntettek fel. A Békás‐patak és Perbáli buszmegálló közé 900 m‐t írtak, nos ez a térkép szerint légvonalban másfél kilóméter. Szántóföldeken át, lehetetlen a szalagozás. A leírás meg nem sokat segített, mert azóta sem tudom a térképpel összeegyeztetni. Bár ez nagyrészt a Cartographia hibája is. valósínűleg egyel előbb kanyarodtunk, mint kellett volna, ezért hamar eltévedtünk. De jöttek utánunk Hevér Gáborék, így nem estünk kétségbe. Apró technikai szünetet tartottunk, idősebbik Dani ezalatt továbbment a többiekkel, de gy, hogy eltűntek a szemünk elől. Ez már kelemetlenül érintett. Kiértünk valamilyen mezőre. Elővettük a tájolót, hogy akkor megyünk toronyiránt. Öt perc után kerítésbe botlottunk. bemásztunk valami gyümölcsösbe (amit így ebben a formában nem jelöl a térkép), próbáltunk jó irányb és jó úton haladni, bár a kettő összeegyeztethetetlennek tűnt. Idővel elértük a kerítés túlsó felét, de nem mertünk átmászni, kint ugyanis rettenetes dzungel volt. Elinultunk a kerírés által kijelölt irányba. így érünk el egy sarkot. nem akartunk totál rossz irányba fordulni, így inkább kimásztunk. Itt hamar megpillantottuk a kijelölt utat. Anyácsapusztáig sima ügy volt. Itt a pontőr mndta, hogy végig az aszfaltozott úton. vágyakozva néztük a távoli fényeket, de ott kiderült, hogy ez csak egy mezőgazdasági üzem. Ennél nagyobb lelki csapást el sem tudtam képzelni. Azért összeszedtük magunkat, és besétáltunk a célig. A meleg bableves mindenért kárpótolt.
Itt ismét összetalálkoztunk harmadik Dani társunkkal. Neki külön köszönöm a fuvart.