2014 — Kitörés 25 — Pavi74 beszámolója

Sziasztok!

2014 02 08 reggel kb. 07.30-kor keltem (Szeged) és a nagyjából már összekészített cuccaimat ellenoriztem hogy megvan‐e minden! Gyenge reggeli (ennek a késöbbiekben szerepe lesz),közben öltözködés,pakolászás. 09.30-ra volt megbeszélve a kávézás a kisboltba Márkóval, lassan itt az ido usgyi! Betolunk fejenként 2–2 kávét majd lassan megindulunk Lajosért,akivel 10.00-ra volt megbeszélve. Elotte be kell ugrani a teszkóba impegláló spryért,mert az idojárás elorejelzés 3mm csapadékot mond és ha a bakancs beázik nagy a baj! Megvan a spay irány Lajos,amíg várunk rá befújom a bakancsot a csomagtartóban 1x. Teljes a csapat,szóval figyelem: érkezésünket napnyugtakor várjátok kelet felol!

Felértünk a fovárosunkba de a GPS össze‐vissza sípol,nagynehezen átérünk Budára, most már csak az Erdoalja utat kell megtalálni ahol lerakjuk a kocsit a 25 km. céljának közelében. Szerencsénk van és az utca elején találunk egy kavicsos rész,megérkeztünk! Ido közben mellénk ál egy másik jármu a hátsó ablakban egy Nagy‐Magyarországos kispárna! Talán túrázók? Igen! Bajáról egy pár,sajnos a nevük nem rémlik 🙁 Átöltözés folyamatban lekerül a melegíto alsó és a cipo. Elokerül a hintopor és az elsosegély készlet! (fontos kellékek) Beszórom a zoknit,a lábam és a bakancsot is jó vastagon,szinte a hintopor fele elfogy! Majd jön Lajos a csapat személyzete és szakszruen boka és talp kötéseket helyez el a lábaimon! Sajnos januárban voltam egy túrán és utána majd 3 hétig alig tudtam menni,ezért praktikusan mindenre felkészülve és elkészülve lassan menetkészek vagyunk! A bajaiak csatlakozva hozzánk,irány a rajt 13.30 körül járunk,ido mint a tenger! Lebattyogunk a villamos megállóig,onnan át a Margit hídig. A bajaiaktól itt elbúcsúzunk. Na ideje enni valamit! 🙂 Gyros pitában jól esne és láss csodát kb. 500 métert gyaloglunk és találunk is egy helyet. Beturtem egy baklavát meg egy fullos gyrost ez jó volt de csak kellene még egy gyros… Lajos is legyur egy gyrost ido közben meg egy csokis diós sütit,Márkó pedig szendvicseket majszol. Közben ismerosök jönnek, igen a bajai páros ismét:) Esznek ot is hisz kell a lóero! Lassan megeszi mindenki amit kért de engem nem hagy nyugodni a dolog és kérek még utravalónak még egy gyrost és egy csokis diós sütit,a gyros elnyammogom a sütit felakasztom az oldalamra szatyorba,tele vagyok!!! A bajaiak megint külön utakon. Na hajrá,irány a rajt a Budai Várban! Szépen lassan felgyaloglunk,megérkeztünk!

Nézelodünk és kiszúrjuk a 25km elonevezok feliratot! Márkóval beállunk a sorba, Lajos pedig elmegy a 60km elonevezok sorába. Mindenki itinerrel a kezében 16.30-as induló idovel várakozunk! kb 16 óra lehet amikor kiszúrom Barna jellegzetes kopasz fejét és ráköszönök:- Szia Barna! Látszik hogy nem tud hova rakni, így bemutatkozom:Galambos Tarzan vagyok a fészbukról alias F.T.Cs. Így már leesik Neki 🙂 Kézfogás,rövid beszélgetés majd megy O is az itinerért.

16.30 start! Megindulunk pár százan,mindenki szedi a lábát a város egyenlore könnyu terep,az 5–7 km/h simán megvan,néha 1–1 jelzolampa belassít minket de nem vészes. A túrabot a kezemben de még nem használom, Markó meg is jegyzi hogy ne hadonásszak vele mert kibököm a szemét . Lassan elérünk az elso megpróbáltatáshoz (Diós árok) Néha hátra nézek de nem látom Márkóékat. Egyre nehezebben megy ráadásul kicsit túl ettem magam és a gyros is kezd érdeklodni mi lehet a külvilágban,émelygek, ez nem lesz jó,kezdek lassulni.…. Hát ez szép az elso ellenorzo pontig sem értem el és már kivagyok! Utolárnek Lajosék de mondom nekik ne álljanak meg megoldom. 3x rókázok egymás utén szinte,végre megkönnyebbültem! Tuz tovább elérek a város kútig ott ülnek vagy 30‐an esznek-isznak,lehuppanok és vizet veszek elo,kortyolgatok,közben egy srácot kérdezek tudja‐e mennyi van még az elso pontig? Szerinte nem sok úgy 1–1.5 km…az szép,a srácnak adtam kb. 1 liter vizet hagy cipelje meg úgy is fogytán volt én meg alig vánszorogatm!A kis pihenotol új erore kapok és irány tovább. Nagy nehezen elvergodök a Széchenyi Emlékmuig 1. ellenorzo pont. Egy novérke ad pecsétet,körül nézek látom‐e Lajosékat de nem találom oket elindulok tovább.

Ez a szakasz talán a leglazább simán tempósan megy szinte már meglepoen könnyed! Elérek a gyermekvasúthoz (itt kapcsoltam be a fejlámpát) és ott áthaladva balra fordulunk (jobbra kelett volna) mentem vagy 2–300 métert és látom jönnek szembe a fények.…. ne b@ssz rossz az irány,mehetünk vissza! A ködben alig látok csak a lábam elé kb 2m‐t, botorkálunk de megtaláljuk a helyes utat,elérünk egy katonai sírhoz,sokan fényképeszkednek,gyertyát gyújtanak. Kiérünk a Csacsi rétre,a 2.elenorzo pont! Ez sima volt!

Na megint kezd nehezedni a móka,nem elég hogy bokáig ér a sár de ráadásul egy nyomon is halad az út,feltorlódunk! Szinte lehetetlen elozni,bár nekem ez nem is menne belassulok rendesen. Na de ha a sár nem is volna elég jön az emelkedo! Istenem mindjárt végem,elfogyott a levego!!! Úgy éreztem itt feladom!!! Leültem kb. 100 méterenként valami sziklára vagy a botokon támaszkodtam! Néhányan megkérdezték hogy rosszul vagyok,tudnak-e segíteni (innen is köszi a jóindulatot) jól esik az embernek hogy idegenek segítenének rajta! Közben egy sziklán ülve látom elhalad melletem 2 férfi,az egyik nagyon támolyog,keresi az egyensúlyt és tólem kb. 4–5 méterre le akar ülni egy instabil farörzsre. Mondem neki majd mutatom hogy ülj ide és felállok a szikláról, danke jön a válasz mert németek voltak. Nem tudom hogy de nagynehezen felértem a János hegyre (Erzsébet kilátó) Na itt szovjetek nyomták a pecsétet de mielott bármit csináltam volna odatámolyogtam egy mérleg hintához és ráültem. Na nem játszani,hanem mert alig éltem. kb. 5 perc piheno után odamentem az egyik katonához és megkaptam a pecsétemet. Kérdeztem Tole hogy lesz‐e még emelkedo mert ha igen akkor ráhagyom! Mondta hogy igen Szomor elott van egy hegy ami a Diós árokkal vetekszik.…. Mivel hogy én csak a 25km csinálom ez nekem nem gáz mondtam,majd talán jövore 🙂 Egyébbként apa és fia volt a két katona.

A 4. ellenörzo pontig eljutást közepes nehézségure értékelném (számomra) Ahogy elhagytam a szovjet katonákat ismét emelkedett a szint de szerencsére csak kb.400 métert majd utána szinte meredeken lefelé, itt inkább vissza kellett magadat fogni nehogy túl gyorsan leérjek 🙂 Persze ezt sem sokáig élveztem mert jött egy újabb dombocska.…ráadásul evvel az volt a baj hogy nem hátra,hanem ballra le csúszott, a bokát nem kímélve!!! Nagy nehezen feljutottam, itt németek táboroztak, az egyikük schnell deine papiere vezényszavakkal integetett felém,igazán hangulatos volt a tábortuz megvilágításában! Kértem némi utbaigazítást majd megindultam.

Az 5. ellenörzo pont felé egy katonasír mellett haladtunk el ahol épp két valaki profi álványos kamerával felvételt készitett a mécsesekkel teli sirról! Az út itt lassan véget ért és most pislogtam merre kéne menni. Jobbra volt két lépcso ami tiszta sár volt így megvolt az irány, a mögöttem jövok pislogtam utánam én meg rájuk kérdon hogy jó felé megyek‐e. Igen ez volt a jó irány itt valami villamos megálló volt ez azt elhagyva káttam meg a lángos bodegát! Innentol már csak egy ellenorzo pont (gondoltam én) Mivel itt azt írta az itiner hogy nem kapunk pecsétet én tövább álltam, sokan kb. 50‐en pihentek és ettek‐ittak. Mivel a telefonomon volt 2 nem fogadott hívás Lajostól és Márkótól itt megcsörgettem oket. Márkó mondta hogy ok is nemrég (fél órája) hagyták el a lángos bodegát és a hegyen mennek felfelé. Így megiramodtam én is a hegynek, ami nem volt meredek,viszont piszkosul csúszott és iszonyat sár volt! Ilyen nincs megint 50–100 méterenként piheno. Sokan megeloztek de ezt már megszoktam,viszont itt 1–2 túrázót beeloztem ami valjuk be egy városi puhánytól nem mindennapi 🙂 Na megérkeztem a következo ellenorzo ponthoz, ahol kaptam egy pecsétet az itineremre a lángos bodegás rudlikába amire nem számítottam (azt hittem nem lesz több pecsét csak a célban) na mindegy ez is megvolt! Itt szovjet katonák voltam és nem is itt hanem fent a Virágos nyeregnél lett volna a pontjuk csak balesetveszély miatt lezárták a hegyet!!!!! Mondjuk ennek én és mindenki más örült mert bár meg kellett jerülni a hegyet de legalább nem kellett felbaktatni rá!!!!!

Útban a cél felé ballról kerülve a hegyet a túra (szerintem) legsárosabb része következett! Nem túlzok azzal hogy ha azt mondom hogy legalább úgy szemvedtem mint a hegynek fölfelé! Nagyon enyhe lejton kellett felbaktatni de azt nem sziklán,hanem cuppogós sárban! Ráadásul mintha traktorral mentek volna elotte erre! A nyomban állt a víz a nyom tetején meg mintha agyagon csusználnál,sehogy sem volt jó. Nagynehezen elfogyott a baktató és jótt a meredek lejto. Na ebben sem volt köszönet, a hátamon ekkor már csak a váltó ruhám az láda az üres termosz és az üres ásványvizes palackok voltam (több mint 5 liter folyadékot ittam meg + a célban még kb 1‐et úgy hoyg nem álltam meg 1x sem WC‐zni) Ezt azért mondtam el mert volt egy lépcso szeru rész (kb 40 cm magas) és itt próbáltam lelépni de kicsúszott a lábam és dobatm egy fejmagasságig emelt lábban egy hátast a fémtermoszra,hát majdnem azt kívántam rúgtak volna inkább tökön…Persze volt nyerítés a közelembe lévoktol de kb 20m.-el lejebb az egyik kárörvendo is produkált egy hasonlót. Elment mellettem egy pár és fél füllel halottam hogy már csak 200m van a célig de aztán frissült a GPS‐ük és visszafordulva mondta hogy bocs de 650 méter és nem 200.…. Mondtam Neki hogy jobban szeretem mint a mikulást ha ilyen jó hirekkel jön! Persze több volt az én 1–1.5 km re saccoltam utólag. Meglepetésemre jobb oldalt a bozótban lovak és betyárok,valamint egy gyönyöru mosolyú lány forraltbort áriltak. Sajnos nem voltam olyan nagy borozós kedvemben ls szerettem volna túlleni a túrán így mivel se tea se víz nem volt megkérdeztem tudja‐e mennyi még a Boróka büfé? Azt mondta kb 300m, na ez úgy felvillanyozott hogy gyors elköszöntem és szinte beporoltam a célba!

A célba érkezve egy német katonai rendész várt és kértem a pecsétem de mutatott a sorra hogy ott kapok pecsétet.… ez kicsit szíven ütött mert utólag kiderült a sorban kb 45–60 percet álltam. Ido közben Lajos és Márkó is megkerült. Lajos ráhagyta a 60‐at állítólag rajta kivülálló okok miatt.…. Innen üzenem a sorban elöttem álló szatymazi és a Szegeden a Déri Miksába járó két srácnak hogy bocs hogy nem hoztunk el titeket Szegedre de sajnos nem rajtom múlott 🙁 Köszönöm a célban a nagydarab úrnak azt a korty energiaitalt! Köszönöm a forralt bort áruló betyár lánynak a gyönyöru mosolyát! Köszönöm az út során értem aggódoknak a jó szavakat! Köszönöm a szervezoknek az élményt! Jövore ugyan itt de már a 35 vagy a 60 km‐en! És bocs ha valakit kihagytam!!!!!

Farkas Tibor Csaba