2012 — Kitörés 60 — tajthydesign beszámolója

Kitörés!

A kitörés 60 az első hosszabb túra volt, amelyen részt vettem. Legutóbbi élményem az Erdélyben volt, amikor a Szent Anna-tóhoz mentünk. Túrázás szempontjából érdekesség, hogy nem a kijelölt és megszokott túristaútvonalon haladtunk, hanem egy alternatív, nem ismert útvonalon. Egy kedves Erdélyi magyar Úr vitt el minket autóval egy pár 100 méterre a többiektől, hogy mutasson egy kis ösvényt, ahonnan ők szokták megközelíteni a Szent Anna-tavat. Ez egy annyira ismeretlen és ki nem járt útvonal volt, hogy pár 100 méter után majdnem visszafordultunk, mert sehol egy csapás, sehol egy jel, sehol egy ösvény. Találkoztunk azonban egy helyi nénivel, aki “sherpa” módra vízért gyalogolt fel egy forráshoz. Ő mondta, hogy jó lesz, jófelé megyünk. Egy a lényeg, hogy “hégynek ménjünk; hégynek feélfelé”. Tehát a “hegynek feélfelé” volt a mi túrista jelzésünk. Kalandos utunkon találkoztunk egy öreg bácsival és egy öreg nénivel akik, fent, magasan a dombok, puszták közepén — miközben a tehéncsordára vigyáztak — egy pokrócon ülve, épp tejet melegítettek. Meglepődve rajtunk, segítettek hogy merre haladjunk tovább. Majd amikor már az erdőben kb. egy két órája gyalogoltunk megláttunk egy medvét, a kics bocsával, miközben épp ránk néznek egy fatönk mögül. Na akkor vettem elő, a már kifogyott vizespalackom és ritmikusan elkezdtem ütlegelni, társam pedig különböző katona jellegű dalokbaa fogott. Ebben a hangulatban, kissé felgyorsulva haladtunk tovább, egészen a tóig, ahol egy hajókázással egybekötött, enyhe sétával kipihentük a túra izgalmait.
A kitörés 60 túrát egy kollégám ajánlotta, s én egyből ráharaptam. Nem is nagyon gondolkoztunk el azon, hogy 60 km, ‑18/20 fok, éjszaka. Felspanolva készülődtünk a túrára.
A túrát rendkívül izgalmasnak tartottam. Az éjszaka, a hegyek megmászása, az ellenörzőpontok hangulata és egymás erősítése, hogy nemsok van már hátra, nagyon jó hangulatot teremtett.
Az első 25 km viszonylag gyorsan eltelt, és ott eldöntöttük, hogy nem állunk meg 1–2 percnél tovább a checkpoint-oknál, mert rosszabb lesz elindulni. 32km-nél sajnos a 6‑os csoportunkból egy srác kiesett, láb, ill. gyomorfájdalmakra hivatkozva.
Nálam a 44 km volt a holtpont, a puszta közepén, perbál előtt. Ott a térdem elkezdte felmondani a szolgálatot és a maradék 12km‑t már elmével tettem meg, megjegyzem nehezen. Az utolsó kilómétereket “sírva” gyalogoltam, sőt az utolsó ellenörzőpont után az 1,5 km‑t a kocsmáig már szinte csoszogva. Nagyon kemény volt elsőre egy ilyen hosszú túra, de már csak 6 nap és már itt is van a Pilis Barlangjai 60km-es teljesítménytúra 🙂

Jó túrázást mindenkinek!