2011 — Kitörés 60 — yoyo beszámolója

Ha már 60 , akkor 6 kor talizzunk a Moszkván Zolival,és Mjocival . A fiúk gyalog akartak felmenni a Várba ‚de én a
buszra szavaztam . Puffogtak meg minden ‚de kussoltak mikor 2 perc múlva leszálltunk a Kapisztrán téren . A nagy
meglepetés a tőmeg volt idén , Mivel idén nem volt hó,sokkal többen jöttek el, közel 55 percet álltunk sorba . Már
minden rongyot magamra szedtem, a táskából,hogy ne fázzak futóruhába . A rendőrök meg csak töltötték a munkaidejüket
csendesen ‚oda oda pillantottam,hogy vajon hány teherautó fog még jönni ?
Láttam egy túrázót,aki komoly felszerelésben indult el„,csak úgy elképzeltem mikor monnyuk a Moszkván áthalad,és
meglátják a fémsisakban ‚és a dragonyos bokáig érő nagykabátban 🙂
Közben Fjani is hívott ‚hogy jön mindjárt„, nevezzek neki is . A mázlista oda ért,és már indulhattunk is ‚mert pont
sorra kerültünk . Janika idén nem mert kitörni velem,tanulva a tavalyi túrából ‚hogy nem bírja az éjszakát,és ugye
tavaly elaludt a hazafelé úton, vezetés közben ..így hát csak a rövidre jött,de azé a Margitát még behúzta délelőtt .
Aztán 7 kor sikerül rajtolni , az aszfaltos részen hamar eljutottunk a János korházig ‚az emelkedőt még kocogtuk egy
darabon ‚aztán a nagyon meredeken javaslatomra már gyaloglásra váltottunk . A Széchenyi emlékmű volt az első ep 5,5km
nél . Olyan udavariasak voltak ‚hogy le a kalappal ‚tessék hölgyem az itiner ‚köszönöm hölgyem . Úgy emlékszem Magyar
katonák voltak . Aztán hamar a fogaskerekű ‚majd a gyermekvasút előtt jártunk ‚Nagyon jól haladtunk ‚itt már bőven
voltak előttünk .Mosolyogtunk,hogy a rendőrök ide is utánunk jöttek, Ennyi erővel már a túrán is végig jöhettetek
volna cillagaim 🙂
Normafa síháznál mentünk be az erdőbe először , ennyi aszfalt van az elejében kb 7,7km ‚innen aztán lámpákat
bekapcsoltuk,és futás lefelé a csacsi rét felé. Egy katonasír előtt haladtunk el,a rengeteg mécses ‚szinte beragyogta a
sötét erdőt . Leértünk a csacsi‐rétre 8,8km úgy gondoltam,hogy elég akciósan világít már a lámpám ‚és elemet
cseréltem . Volt is értelme,mert lefelé nagyon megindultam. Hallottam,hogy Zoli,és Joci futnak mögöttem ‚folyamatosan
előzgettünk ‚köszöntem előre ‚és jó utat kivántam ‚így mindig tudtunk előzni . Aztán mikor hátra szóltam a
fiúknak,kiderült,hogy nem ők futnak mögöttem,hanem két másik futó ‚akikről kiderült,hogy edzésonlinosok . Márk,és
Kornél.
Gondoltam,hogy majd utól érnek Zoliék úgyis ‚ezért nem álltunk ki a sorból .Zoli be is fogott a piroson ‚de Janika ‚és
Joci lemaradtak ‚velük csak a János‐hegyen találkoztunk újra 12,4 km ‚ahol kaptunk csokit.
A kilátó meredekét meggyalogoltuk ‚majd a piroson futottunk lefelé ‚csak a kövekre ‚és a gyökerekre kellett figyelni
‚és hipp hopp már lent is voltunk a Szépjuhásznénál .
Janikáék ismét elmaradtak , hiába csak futott egy maront délelőtt,Joci meg kitudja miket a héten .
Én viszont rápihentem erre a túrára,mert haladni akartam . Gondoltuk majd a Hárs‐hegyi emelkedőn utól érnek mert
gyalogoltunk ‚de nem jöttek ‚hiába mentünk már andalogva J
A Hárs‐hegyi kilátónál hamar ment a pecsételés 15km.. egy technikai szünetet is tartottam ‚míg felérnek a banditáim .
Márk,és Kornél úgy tapadtak ránk, mint anya a gyermekére :)Féltek hogy eltévednek ami szinte lehetetlen volt ‚mert
voltak is előttünk bőven ‚meg aztán fényvisszaverő prizmák is voltak. Bár igazság szerint, ezek inkább a gerecsei
részen lettek volna jók,de arról majd később.
Joci,és Janika felértek a pontra ‚szegényeknek annyi időt sem hagytunk ‚hogy kifújják magukat ‚mert már indultunk is
lefelé..azért ácsorogni várni hideg volt futóruhában . A hegyről lefelé kicsit már csúsztak a kövek,és a barlangnál
jártunk mikor megcsörrent a telefonon,felvettem,beszéltem Gabihoz pár szót,és elraktam,de közben futottam is
lefelé,csak hogy Zoli ezt nem látta ‚azt hitte valamiért ‚hogy állok,ezért várt ‚és várt ‚de csak nem jöttem fentről
„miközben már Hüvösvölgy felé robogtam. Kornél és Márk is utól értek ‚szinte ugyan ez a szitú játszódott le tavaly
is.Csörgött is a telefonom, Zoli hív ‚hogy hol vagyok, mer ő még fent van a barlangnál ‚és vár 😛
Hmm lapitva bemondom,hogy már Hüviben járunk ‚de tudom,hogy előbb utóbb utól ér.mert nagyon tud jönni lefele,monnyuk
felfele is . Valahol a vadaskert alján ért utól a sárgán felfelé. A határ nyerget elhagyva ‚már csillogó út vezet az
Újlaki –hegy felé,Elég hideg van már,hogy a zúzmara a fűszálakon megtapadjon,és szikrázó fényével világítsa meg az
utat. Az Ujlaki‐hegyre feltoltuk magunkat,én itt egy pár méterrel lemaradva a fiúktól, értem fel a nyeregbe,de onnan
már együtt hóditottuk meg az Újlaki‐hegy csodás panorámáját.
A pecsétet egy orosz katonától kaptam 20,5km nél. Míg én idegenvezetést tartottam Márknak ‚és Kornélnak,hogy merre
fussanak a Moszkva tér felé,addig Zoli eltünt .Hmm biztos azt hiszi már elindultunk ‚ezért szedtük a lábunkat utána .
Párszáz méter után be is fogtuk ‚tudta ‚hogy mögötte vagyunk ‚ezért lassan ment ‚aztán hipp hopp már a Boróka büfében
is voltunk 22,4km ami a rövid táv célja is volt.Német katonák voltak a pontőrök ‚szólt a korabeli zene ‚és énekeltek
.Nekem tetszett még talán a frizurája is németesre volt vágva 😉 Kaptunk fasírtot ‚meg teát ‚idén nem voltam eléhezve
‚mert egy bő órával hamarabb is értünk ide ..Zoli ivott egy sört, taliztam Sipiékkel is ‚letúrázták tánczival a
rövidebb távot. Joci ‚és Jani is beértek, aztán lassan indulni kezdtünk,mert meleg volt bent ‚így is minimum 15–20
percet itt voltunk.
A nyeregből a sárgán kellett volna tovább menni ‚de a katona sír után ‚ami tele volt mécsesekkel ‚valahogy tovább
mentünk a zöldön . gondoltuk,hogy majd lemegyünk a sárgára később ‚de ehhez egy kunkort kellett tennünk .Úgy
láttuk,hogy mások is kavartak erre , mert egy nagy tanácstanal társaságba botlottunk . A zöldröl egy kis kitérővel
ismét a sárgán voltunk ‚a hullámzó hegyoldalon nagyon jól lehetett futni ‚ellentétben a tavalyi nagy hóval,mikor végig
csúszkáltuk ezt a részt . Elhagytuk a kötők padját majd ezzel együtt Jocit is 😉 A völgybe leérve egy egész amerikai
bázis volt a ponton 27,6km legalább 5 kisebb tábortüzet raktak körbe ‚ami nagyon jól nyomta a meleget középre . Joci
is leért ‚aztán mentünk tovább a Rózsika forrás kis fahídjain,ki egészen a Solymár határáig.
Egy túrázó csoport ment előttünk a Kerek‐hegy kaptatóján mi is gyalogoltuk ezt a hosszú szakaszt ‚míg elértük a sárga
letérést , itt nem láttunk szalagot a hivatalos „levágáshoz” de tudtuk,hogy merre kell menni ‚mivel ez már az én
fődem:) A sárgára vissza térve még egy pár kilit futottunk majd egy kellemes jégbeszakadás után elmerültem a fagyos
vízbe . A lábamat hamar vissza fűtöttem,ezért nem is éreztem vizesnek ‚Hamarosan elértünk a Zsiroshegyi TH romjához„
33km nél. Rom ? már a lábazat is alig látszik annyira benőtték a fák a bokrok„pedig pár évtizede még szórakozni
jártunk ide . A ponton kaptunk teát,és forró frankfurti levest ‚ami nagyon jól esett. Éjjel fél egy volt már, elég
hideg volt ‚ahogy elhagytuk a tűz melegét.
A kéken a szénás felé vezető úton, az előző nap eldugott kolámat 3 felé osztottuk,jól esett egy kis élénkítő ‚bár
álmosak nem voltunk egyáltalán . Töltöttem a palackomba is ‚az üres literes flakont ott hagytuk , amiért hétfőn
vissza mentem és lehoztam . A kéken gyenge szellő lengedezett,és fent a Nagy‐szénáson sem volt az metsző ‚csontig
hatoló szél . A hold épp a hegy tető felett rajzolódott ki, olyan volt alulról nézve,mintha rajta ülne a hegyen ‚éppen
felért két túrázó a csúcsra ‚és az éles sziluettjük tette még szebbé a látványt.
A lefelé úton Dávidékkat előztük meg ‚vagyis őket láttuk a csúcson kirajzolódni. Aztán a Kutya‐hegy gerincén végig
kocogtunk,és Jocival megbeszéltük,hogy két éve itt combig ért a hó ‚most pedig szinte őszi időjárás van . A forgókaput
sem kellett rángatni ‚nem volt befagyva, simán áttekertük,és máris a ponton voltunk 38,5km nél ‚ami nekem a legjobban
tetszett. Nem is tábortűz hanem egy nagy mágjarakás volt ‚és szalmabálákon ültek,miközben tök jó mozgalmi zenék
szóltak. Talán ezen a ponton éreztem úgy ‚hogy egész éjszaka egy hatalmas Hadtörténeti múzeumban vagyunk ‚ami 60
kilométeren keresztül tart. Még egy álcahálós autó is volt kint. A pontot elhagyva hosszú meredek lejtő várt ránk.Közel
6 km lefele . Ezen a szakaszon is mekkora hó szokott lenni, az egyik útkanyarulatnál megpillantom a következő pont
fényeit ‚még magasan vagyunk ‚és egészen ellátni a Malom földekig ahol majd a pont lesz.
A Nagyerdő szélén aztán elhagyjuk végleg a fődemet ‚átlépünk már a Gerecséhez tartozó szakaszba ‚ami ismét meglepetést
okoz . A pap földeken Gergőék tanácstalan csapatát érjük utól.Messziről azt hittük,hogy feljebb jött az ell.pont,kicsit
arra is vettük az irányt,aztán mikor megláttuk,őket,azt hittük valaki lesérült,de kiderült,hogy tétováznak,hogy merre
is az arra. A sárgát nincs mire felfesteni ‚mert szántás az egész ‚és mivel nincs hó,ezért nyomok sincsenek.
Gergőékkel érjük el a békás patakot ahol könnyen átjutunk a 2 m széles kis folyáson ‚némi fahordalékon vagy szalmabálán
. A pontra úgy érünk,hogy közben találkozunk két járöröző katonával akik vaskos faágakat hordanak a közeli
táborhelyhez. Malomföldek 44,7km itt forró teát kapunk ‚egy nagy fa tövében táborozó ‚és egy lövészárokban klassz
bunkert felállitó katonáktól.
A pontot elhagytuk,és hamar kiértünk a műútra ami Perbál határában volt ‚kb 1,5km után elhagytuk a falu szélét ‚és
innentől kezdve mi a régi úton mentünk a gombatelep felé ‚vagyis arra amerre eddig is ment a túra . így utólag
beleolvasva az itinerbe ‚nem a gomba telep felé kellett volna jönni,hanem a lyuk földek felé. És mivel „rossz”felé
mentünk szalag sem volt.Mondtuk is Zolival,hogy miért nincsenek szalagok ? nem értettük,hogy miért nincs ember
előttünk? állitólag 8 an voltak.
Szegény Gergőéket is magunkkal rántottuk ‚jöttek is utánunk egy darabig ‚de aztán,nem derült,ki,hogy miért fordultak
vissza ‚és tévedtek nagyon el. Talán elolvasták az itinert ! ha mi is elővettük volna akkor kiderül,hogy idén nem
erre megy a túra. Mindegy amarra nem tudom milyen volt az út,de itt kegyetlen feltúrt mély fagyott traktornyomba
mentünk ‚Aztán felértünk a Nyakas tetőre és hangokat hallottunk az erdőből, akkor nem tudtuk kik és miért járnak
ott,de így utólag már tiszta a kép ‚hogy ott jött be valahol a sárga . Tulajdon képpen mi nem voltunk eltévedve ‚mert
számunkra ez volt a helyes út,aztán hirtelen szalagok lettek minden felé,és megint csak nem értettük,hogy eddig miért
nem volt szalag ? . Ez az út is csak a botladozásról szólt , mély keréknyomba próbáltunk kocogni kevés sikerrel. Zoli
egy járöröző katonát vett észre aki terepruhába állt a szántáson ‚és meg majd összecináltam magam tőle;)
Anyácsapuszta 52km nél ismét ellenörző pont volt ‚innen már csak egy tizes a cél ‚de még a Kakukk‐hegyre menni kell. A
szalagok nagyon jól irányítottak az Anyácsa tó felé . Eleinte mély traktornyomokba billegtük végig az utat,majd a
szántás megadta a végső döfést,hogy érezzük a rendezői törődést ‚Így történt ‚hogy Anyácsa tót ‚elkereszteltem
anyádba tónak 😛
Aki ott volt úgyis tudja miről beszélek,aki meg nem vót , az örüljön neki:)
Előttem Zoli mondta a magáét, mögöttem Joci ‚de ő nagyon …én közömbös voltam, egyszerűen erre kellett menni és kész ,
Egy kis patakon 2x is átmentünk igazi gerzemürzés rész volt , és ekkor a másik lábam alatt is beszakadt a jég. de a
szántáson az a pár kili alaposan megmozgatta a bokánkat . Végre kiértünk egy jobb földútra ‚ami már sztrádának
számított ezen a szakaszon ‚és tudtunk kocogni ‚és már csak a Kakukk‐hegy utolsó emelkedőjével kellett leszámolni ‚A
hegytető meredek emelkedőjén ‚már égett a combom ‚Jociért is jött a kakukkos ember ‚egyedül Zoli tolta fel magát
izomból ‚ezért megszavazok neki egy szép kakukkos órát 🙂 Aztán végre felértünk a csúcsra ‚itt egy kis bort vettünk
magunkhoz, most először volt pont ezen a hegyen ..majd irány lefelé ‚mert a hegy alatt,már Szomor fényei látszottak.
Jocit jól elhagytuk gondolom,még kakkukkolt a feje ezerrel 😛 bár állitólag technikai szünetet tartott,de miután
kiértünk az aszfaltra ‚már csak egy kili volt a cél, gondoltuk beér a banditája ügyesen .
Aztán valamikor fél öt körül célba értünk ‚megkaptuk a kitűzőt ‚a virslit a forralt bort Joci is beért,aztán gyors
átöltözés ‚és lassan indultunk a buszhoz . Jó kis éjszaka volt ismét .A kitörés minden évben tud újat mutatni ,
köszönöm a barátaimnak ‚és a rendezőknek a múzeumok éjszakáját ‚a budai és a gerecsei hegyekben . vasárnap reggel a
kitörésről mentem dolgozni „ezért a munkahelyem nyomokban yoyot is taltalmazott 🙂