2011 — Kitörés 25 — ildi74 beszámolója

Idén elhatároztam, hogy újra belevágok a teljesítménytúrázásba, amit még megboldogult ifjú koromban elég meggyőzően
műveltem. Téli bemelegítő túrának tökéletes választásnak tűnt a Kitörés túra 25 km-es távja.
Még otthon hetekkel korábban megbeszéltem a férjemmel, hogy értem jön éjszaka, mert tömegközlekedéssel lehetetlen
kijutni Szigethalomra éjnek évadján. Persze még az indulás előtt 5 perccel is megpróbált lebeszélni róla, mert akkor
későn kerül ágyba Megígértem neki, hogy sietek.
Délután 17 órakor már fent voltam a Várban, ahol meglepve tapasztaltam, hogy nem kevés túrázó gyűlt már össze és a
többség egyenruhában pompázik. Pár német szót is véltem felfedezni a tömegben. És jó pár rendőrt is (már a Moszkva
téren is volt belőlük jócskán)… Egyszercsak jött egy emberke egy asztallal és a nevezési lapokkal. Kisebb roham
indult a papírokért, majd miután kitöltöttük azokat vártuk, hogy jöjjön a rajt. 17,30 előtt kicsivel be is gördült egy
régi katonai jármű (nézzétek el nekem, hogy lövésem sincs a típusáról), aminek a platójáról volt az indítás. Nem semmi
volt odajutni, tisztára mint egy teltházas koncerten.… Legközelebb lehet, hogy nem ártana több embert is beültetni
indítani, mert ez így kicsit kaotikus volt…
17.45-kor sikerült elrajtolnom. Egyedül mentem, mert mindenki lemondta a túrát mire sor került volna rá. Néztem az
itinert, hogy két út között is lehet választani az első pontig, én maradtam az eredetinél, így a Diós árokban
kapaszkodtam felfelé. A kórház végénél már elraktam a kesztyűt és kihúztam minden létező zippzárt a kabátomon. Elég jó
tempóban haladtam, le is hagytam jó pár emberkét. 18.35-kor már az első ponton voltam, ahol sikeresen be is gyűjtöttem
a pecsétemet.
Innen irány Csacsi rét. Mikor beértem az erdőbe próbáltam lámpát kapcsolni, nem sikerült (fejlámpa). Hurrá. Nézem a
kézi lámpám, az se akarja az igazat. Gyorsan szétkaptam, életet leheltem belé, hurrá. Mivel remek volt a terep
futáshoz, így átváltottam arra. Pikk-pakk jött is az ellenőrző pont, ahol egy nővérkétől kaptam meg az újabb bélyegző
lenyomatot.
Újra kocogtam, egészen addig míg el nem jött az emelkedő a János-hegy felé. Még tartott a lelkesedés, úgyhogy
meglehetősen tempósan haladtam felfelé. A Libegőnél volt a 3. ellenőrző pont, ahol csokikat osztogattak. Volt nyomós
kút is, ittam is pár kortyot, de nagyon hideg volt a víz én meg nagyon ki voltam melegedve.
Mire felértem a kilátóhoz elfogyott a sport szelet is. Ismét lefelé vitt az út, Szépjuhászné felé. Egyik kereszteződést
olyan jól benéztem, hogy elmentem az ellenkező irányba Leértem a Budakeszi útra, de azon is rossz irányba indultam
el, persze futva mert sietek. A 2. buszmegállónál jött az ihlet, hogy meg kéne néznem, hogy merre is van az arra.
Természetesen pont az ellenkező irányba kellett volna mennem. Így megvártam a buszt és visszavitettem magam
Szépjuhásznéig. Nem volt lelkifurdalásom, mert bőven többet mentem így is. Újra megtaláltam az utat, hurrá. Irány
Hárs-hegy. Itt már nem voltam olyan lelkes, de azért nem volt okom panaszra, felértem. Bélyegzés, tovább indulás.
Lefelé ahol olyan volt az út ott kocogtam, ahol nyaktörősebb volt ott simán botorkáltam. Hűvösvölgynél nagy nehezen
sikerült átkelni a zebrán (persze, hogy nem engedtek át az autósok) és jöhetett az újabb felfelé menetel. Hívott uram
is, hogy hol járok, megnyugtattam, hogy jól haladok, ne aggódjon. Felfelé menet akadt társam is, jót beszélgettünk egy
darabig, aztán én megálltam orrot fújni és jól ott lettem hagyva. Aztán akadt új társam, együtt kerestük az Újlaki-hegy
tetején a szúróbélyegzőt, amit nem találtunk. Én fényképeztem őt, ő fényképezett engem, majd ahogy ezzel végeztünk ott
termett egy katona, hogy meghozta a bélyegzőt. Hurrá! Pecsételtünk és együtt mentünk le Virágos-nyeregig.
A célban jó hangulat, tömeg és meleg fogadott. Ismét kisebb sorban állás végén megkaptam az oklevelem, kitűzőm, majd a
pultnál jöhetett a fasírt, zsömi, uborka, meleg tea. Pont befutott férjem is, úgyhogy a hazajutás sem jelentett gondot.
A távot 4ó20p alatt sikerült teljesítenem, ami egész jó szerintem és ha nem kavarok el akkor még jobb is lehetett volna
kicsivel.
Összességében nagyon kellemes túra volt, hangulatosak voltak az ellenőrző pontok, szépek voltak a katona sírok a
mécsesek fényében. Jövőre ismét jövök!