2011 — Kitörés 25 — DonRazzino beszámolója

Ritkán tudom Dani barátomat teljesítménytúrára rábírni, de a Kitörés Emléktúra szellemisége, az elhunyt katonákról és a
sokat szenvedett, de életben maradt hősökről való megemlékezés, őt is a Budai Várba szólította szombat délután. Sajnos
a több hete sanyargató sérülésem (és a reumatológusom parancsa) miatt, csak a rövid táv jöhetett szóba. Ezen
felbuzdulva, szokásomtól eltérően, sörökkel pakoltam tele a táskámat, könnyű kis szombat esti sétára számítva.
A rajtnál 17:00-tól már elég nagy tömeg gyűlt össze, a rendőrök szerencsére csak tisztes távolságból figyelték a
résztvevőket. A sok rosszindulatú hírportál riogatása ellenére, itt csendben megemlékező, vagy csak egyszerűen egy jót
túrázni akaró csapat gyűlt össze, gyűlölködésnek, atrocitásoknak nyomát sem láttam.
Sikerült elsőként odaszaladnom az rajtolásért felelős ponyvás terepjáróhoz, így elsőként indultunk (17:20, 0 km) neki a
távnak. Az itiner két útvonalat is felkínált az első ellenőrzőpontig, mi úgy döntöttünk, hogy a majdnem 1 kilométerrel
hosszabb hagyományos utat választjuk. A Széchenyi-emléknél (18:22, 5.71 km) már több sporttárs várakozott a pontőrökre,
akik végül 5 perc után azért megjelentek és indulhattunk is tovább a Z- jelzésen, Normafa felé. Itt végre magunk mögött
hagyhattuk az aszfaltot és megkezdhettük az ereszkedést a Csacsi rét (18:58, 8.74 km) felé. A ponton nem várt, régi
ismerőssel találkoztunk, de a többiek már indulnak is tovább, így mi sem időzünk sokat.
Az időjárás, a mai estén velünk volt. A tiszta ég miatt, a Hold (-ról visszatükröződő fény) nagyon jól bevilágította a
tájat, fejlámpára szinte alig volt szükség. A hőmérséklet végig éppen fagypont alatt mozgott: a talaj megfelelően
kemény, semmi sár, néhol egy-egy befagyott pocsolya miatt kellett a lábunk elé nézni.
A megadott útvonalat követjük: le a sárgán, majd fel a piroson. Jó társaságban, gyorsan telik a kaptató (kivételesen a
botokat is otthon hagytam, itt éreztem először hiányukat). A következő ellenőrzőpontot hamar megtaláljuk a Libegőnél
(19:33, 11.96 km), megkapjuk a Szamba szeletet, majd elindulunk a flaszteren a P- jelzés felé. Hamar leengedjük
magunkat Szépjuhásznéhoz, ahol a kissé késésben lévő pontőröktől megkapjuk az 5. pecsétet (19:53, 13.80 km). Ezután
egyszer-kétszer majd’ lerúgom a lábujjam: nem egyszerű éjjel a közel 6‑os átlag mellet, sört is kortyolgatni. Miután
ötödszörre majdnem felborulok, gyorsan kis is iszom a dobozt és innentől Hűvösvölgyig tartó leejtőre fókuszálok.
Itt érzem először, hogy éhes vagyok. Hamar megállapítom: a szokásos energia-szeletek és jóreggelt kekszek, nem olyan
finomak, ha sörrel „veszi be” őket az ember. El is teszem az édességeket és inkább a célban várható fasírtra
koncentrálok. Az S- jelzés szokásos kaptatója bot nélkül ”még jobban” esik, a Szépvölgyi út feletti szakaszon, végig
csodás panoráma mellett érjük el az Újlaki-hegyet (21:04, 19.77km). Keressük a szúróbélyegzőt lenn, fenn, fémen, kövön.
Végül, egy bizonyító erejű csoportkép mellett döntünk és elindulunk a Virágos nyereg felé.
A Boróka büfébe érve (21:28, 21.61) kellemes hangulat, jóízű fasírt és kedves gratuláció fogad. Még percekig
sajnálkozok Daninak, hogy itt véget is ér a mai túra. Habár ő bíztat, hogy hazasétál egyedül, nevezzek nyugodtan a
következő 35-ös etapra, de végül lesétálunk a hegyről.
Köszönjük a szervezőknek a munkát, jövőre is biztosan eljövünk.