2010 — Kitörés 25 — bibor beszámolója

Kitörés 25
A budai várba felfelé menet az Ostrom utcán a hó ostromolta a nevezőket. A toronynál világháborús autóból indították a népet útjára. Már ez a szokatlan rajtmegoldás tetszik. Előttem furcsa sor állt,vagyis inkább csoportok tétován de vidáman:)Majd a szervezők a 60asnál is rajtoltatták a rövidebb távosokat ennek köszönhetően az indulók is rendezték soraikat. Mesélik az elején még rendőrök is voltak kint és rengetegen neveztek a hosszúra köztük sok “elsőbálozó” ők szépen bevállalták…A rendőrök bezzeg nem indultak, pedig dobtak volna a hangulaton ha végigkísérték volna a rendezvényt..szigorúan a 60ast=)
Éva, Balázs és Geri főnavigátor társaságában “török ki”.Csak a 25‐ösön indulok, mert így biztosan visszaérek a barlangosdira. Az itinerre 17:45 és 18:45 is rákerül, ja 18:50-kor indultam egyébként:) Nem akarok sietni, mert a reggelin majd csak 7től lehet indulni addig meg rengeteg idő van hátra.Geri elmondása szerint nagyon jól ismeri az útvonalat úgyhogy egyetlen rápillantás nélkül elteszem a papírt. Két utcával lejjebb megállunk mert Éviék a kamáslit igazítják, addig pár korty “melegvízzel” védekezünk a mínuszok ellen. A fogaskerekű mellett elkezdtünk emelkedni majd azon kaptam magam, hogy nem is megy ez olyan könnyedén, holott még csak most indultam. Gondolkodok és rájövök milyen rég ittam vizet, reménykedek hogy útközben lesz vmi nyitva. Az egyik kanyarban van is, egy liter kólának majdnem a felét lehúzom és máris összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam. Nos igen, kérni fogom a szervezőktől majd nekem olyan itinert adjanak ha lehetséges amiben benne van hogy pl. K, inni!!, Z+ stb ..:) Kisvártatva már a harmadik csoportot igazítja útba Geri. Jellemző volt egyébként mindenhol, hogy a szélrózsa minden irányából jöttek — mentek a túrázók. Az első ponton vagyis a Széchényi — emlékműnél szurkálódik a pontőr, szerencsére nem velünk hanem pecsét helyett szúr:) Továbbmegyünk és vagy 30 ember jön velünk szembe a pontra tartva ők valamerre elkavartak. Az út során rengeteg egyenruhába öltözött embert látunk, eszembe jut nekem is el kellett volna hozni legalább egy szimat tatyót vagy a gázálarcot.. pofába hulló hó ellen kiváló hasznát vettem volna:) Normafánál kell csak lámpát kapcsolni addig vagyis bő 8–9 km‐ig közvilágítás volt.Épp csak megnézem, hogy Z+ majd S+ a következő pontig és ismét zsebrevágom. El is indulunk a Z+ -en. Az aszfalton eddig csak a frissen hullott pár centis hó volt, innentől viszont több jutott belőle. Egy idő után hiányérzetem támad jelzésügyileg, majd ráakadunk pár lefestett szürkeségre a fán,reméljük szebb napokat megélt zöld volt az. Leérünk valahova és bejön a sárga meg a lila Mária — út jelzés van ám csodálkozás. Gondolom a másik irányban indultunk el a Z+-en vagy nem tom én abszolút nem foglalkoztam eddig a navigációval. Mindenesetre olyan jó volt nézni ahogy az utánunk jövőkkel szépen megbeszélték a térkép felett a tennivalókat. Senki nem idegeskedett a kis gubanc miatt, nagyon ráérős éjjeli hangulat uralkodott:) Aztán felsétálunk a sárgán vissza a Csacsi‐rétre. Az esőházban viharlámpánál pecsét. Szegény őrökön látszik, hogy hideg van egy helyben állni..Itt két társunk szünetet tart addig megiszom a maradék kólám+ eszek egy jóreggelt‐et az éjszaka közepén. Kapok meleg teát is. Közben megnézem ekkor elvileg 9,5 km‐nél járunk, bíztatok pár fáradót alig 14 van hátra és 600 szint. Lefelé is megjárjuk a sárgát majd átváltunk a pirosra. A János‐ hegyre felfelé sajnos le‐ lemaradoznak a többiek pedig igyekszek szép lassan menni. Fentről folyamatosan esik szembe, láb alatt pedig köcsögölősre kijárt hó: vagyis olyan darabosra,bokacsúsztatósra. De ez sem tud zavarni ekkor épp nagyon kipihentnek és ébernek érzem magam, biztos a sok kóla cukros‐ koffeines hatása miatt. A kilátónál lejjebb vertek tábort az őrök, pecsételek és megvárom a többieket. Valaki megjegyzi hogy miért húzták fel a török zászlót.. ez némi derültségre ad okot ugyanis szovjet zászló volt az..:) Még időzünk aztán felsétálunk az Erzsébet kilátóhoz. Innen le Szépjuhásznéhoz menet közben megvitatva az élet kis‐nagy dolgait. A Nagy‐ Hárs hegyre fel kell menni, most elég könnyen megvan.Fent a Kaán Károly kilátónál behúzódok a tűz mellé és lerázom magamról az egyre csak vastagodó hóréteget amíg felérnek. Majd kényelmesen elteázgatunk.A barlangnyílásnál sokan torlódnak, nem megyek hát le hanem átügyeskedem magam szintben mellette. A Határ‐ nyeregtől és az Újlakitól paráznak már itt többen, én meg mondom nekik ne féljenek előre hanem örüljenek inkább annak hogy most lejt:) A könnyű terepen el is kap a harci kedv‐ ez vmi beidegződés lehet nálam hogy sietni akarok:) Hűvösvölgy után már egyedül találom magam a többiek valahol lemaradtak,sebaj jobb is lesz saját tempóban felmenni.A katonasírokra helyezett gyertyák és mécsesek fénye messzire eljut. Az emelkedőkön sok katonaruhába öltözött egyén pihenget,de láttam olyakat is akik a hóba ülve iszogattak -eszegettek. Jómagam a Határ‐ nyeregig meg sem állok ott a táblánál látom mindössze 3 km a Virágos nyeregig. Ezt tudomásul véve elindulok tovább a Kks.-n . Néhány jel után gondolkozok miért a HHH‐re megyek? Mosolygok saját hülyeségemen és a sárgára térek át a mögöttem jövőket is visszatérítem a helyes útra. Néhány száz méter és az Újlaki — hegy tetején vagyok.Nézelődök a pontőrök után de nem látom őket sehol, hát lecsusszanok. Utolérek pár embert, egyikük pont esik egyet..Pár perc múlva két lámpázó‐ cipekedő ember szemből, ők az Újlaki‐ hegy pontőrei ekkor mentek ki. Nyomják a címeres pecsétet és beszélgetünk kicsit. Innen kb. 500 méter és a Boróka — büfénél vagyunk. Bent hatalmas a tömeg.Sorba állok célnál‐ kajánál-teánál.Sikerül ülőhelyet találni, ekkor érnek be Geriék is. Sok ismerős jön — megy, beszélgetve telik az idő és máris éjjel kettő.Még ekkor is jönnek hosszútávosok. Én el is szomorodnék ha még Szomorig le kéne mennem.. A hó megolvadt rajtam és mindenem tiszta víz. Később próbálok kicsit szundítani az asztalra és a kezemre dőlve de nem megy mert fázok és nagy a zaj. 3 körül csendesedik a terem és a rendezők is elhúznak. A büfés rendes nem zár még be hanem megvárja amíg az első buszhoz elindul mki. 4 óra után már kezdek nagyon álmos lenni és az eddiginél is jobban fázni.Ekkor 5‐ 6an vagyunk csak, a pultossal páran politizálnak. Na jó ideje továbbállni..Kilépve rendesen remegek, hideg a hajnal. Hűvösvölgyig nem akaródzik visszasétálni helyette elindulunk egy irányba amerre kocsinyomok és távvezeték‐ oszlopok is vannak. Két kutya ugat nagy hévvel rájuk nézek és előre megyek nem tudnak meghatni:) A navigálás jogát megkapom, behavazott utakon sétálunk egy ideig amíg kerítések mellett megérkezünk egy utcába ahol aszfalt és egyből az első oszlopon K+ is van. Nesze neked jelzés:) Mondjuk azon is jöhettünk volna de így jobban esett odatalálni:) Pesthidegkúton vagyunk és hamarosan a Templom utcában várjuk a buszt ami 10 perc múlva jön is. Ezzel le is zárul az éjszakai mászkálás. Reggelre álmos‐ fáradt lettem, talán ha nem kell várni‐fázni pár órát a Virágos — nyeregben jobb lett volna. Viszont a túra nagyon szuper volt a hangulatnak és a bandákban menésnek hála.Minket csak a hó “lőtt” képzelem milyen lehetett mikor fegyverrel szórták ki a kitörőket..ahogy írták “Dicsőség a hősöknek”.. Köszönöm a társaságot, jókedvet mindenkinek szuper séta volt:)