2009 — Kitörés 60 — yoyo beszámolója

Kitörés 60 vagy 65 ..
Emlékeztünk azokra a katonákra ‚akik több hónapon keresztül Hősiesen védték Budapestet.Végül 1945.02.11 .-én a sötétség beálltával Kitörtek . A fiatal katonák ‚a budai hegység külömböző pontjain pihennek . Utunk során több ‚mécsesekkel borított sírt érintünk .Igazán megkapó ‚és magható látvány .

A Kitörés !!! Hát igen …tavaly nem lett megrendezve ‚viszont idén mikor megláttam a kiírást ‚azonnal tudtam,hogy megyek. A két rövidet már megcsináltam ‚egyértelmű volt,hogy a hosszún megyek .De kivel ? a két bandita Béla ‚és Elek azt mondták,ők nem szoktak éjszakai túrára járni 😉 Viszont a Margitán sikerült elkapnom Jocit,és rögtön igent mondott .
Aztán mikor eljött a péntek, egész nap esett a hó ‚hordta fújta ..valahogy elbizonytalanodtam. Már már ott tartottunk a levelezésben,hogy nem megyünk .
Aztán úgy alakult,hogy szombaton dolgoztam ‚de mivel éjszakai túra „így akár a munka után is eltudok menni :).Jocival 6 kor taliztam a Moszkva téren ‚mikor megláttam,a toalettjét ‚nagyon aggódtam . . én hozzá képest eszkimónak voltam öltözve . Hamar kiértünk a rajthoz ‚és 6:20 kor indultunk is a Városmajorból ‚végig fel a fogaskerekű mellett ‚majd a zöldre fordultunk, és azt követve ‚felértünk a Normafához . Követtük a zöldet a tükör jégen , és megcsodáltuk a város fényeit …majd a síháznál kijöttünk az aszfaltútra . Innen a sárgán le a Csacsi-rétre ‚ami remekül jelölve volt ‚A4 es papírokkal ‚és prizmával segítve az utat .
Többen is össze gyültünk ‚majd innen tovább a sárgán kocogtunk a Virág-völgy felé . Joci egyre többször mondta,hogy tetszik neki a túra . Naná,mert még az elején vagyunk cillagom 😛 jó tempóban haladtunk felfelé a a János-hegyre ‚tapírka is elkocogott mellettünk .ott akkor írígyeltem ‚hogy ő a rövidre ment . Jocival megbeszéltük,ha nagy lesz ahó ‚és sokat csúszkálunk ‚Virágos nyeregnél kiszállunk,és elég lesz a 25km . Végül felértünk a kilátóhoz ‚a 2.epre ahol fegyverrel felszerelkezett pontőrök fogadtak .
A kilátó ‚meseszép volt ahogy kivilágítva magaslott a hegy tetején . Igen hideg ‚és fagyos idő volt ‚de a piroson lefelé hamar kimelegedtünk . Nagyon csúszós ‚és köves volt ez a rész ‚de egészen jól játható volt idáig végig . Leértünk a Szépjuhászné elágazáshoz,és a sárgán folytattuk utunkat a Hárs-hegy felé . Az emelkedőket evésre ivásra remekül kihasználtuk . Én egészen jól haladtam lefelé ‚Joci viszont óvatosabb volt , ennek meg is lett az eredménye,a Hárs-hegyen hanyatt vágta magát 😉
Végre leértünk Hüvösvölgybe ‚és a mentünk a sárgán tovább a meredek Újlaki –hegyre ‚szó szerint négykézláb . A virágos nyeregbe 21:53 kor értünk . A pontőrök,itt is katonai ruhában voltak.Itt volt a 25 célja,és a 35 rajtja ‚de jól voltunk, így eszünk ágában sem volt kiszállni . Kaptunk forró fasirtot kenyérrel,és kovi ubit hozzá .Legalább 30 percet pihiztünk ‚még a ruhámat is kiterítettem a radiátorra . Vizesek voltunk… idáig folyamatosan szitált a hó .

Mikor kijöttünk az épületből ‚megcsapot a fagyos éjszaka ‚kocogásba kezdtünk ‚még mindig a sárgán .Nagyon szép helyeken mentünk ‚remek rálátás volt Óbuda fényeire .
Ezen az útvonalon senkivel nem találkoztunk ‚így elővettük a térképet,mert elvesztettük a sárgát ‚végül megtaláltuk,és leértünk a Rózsika forráshoz a 4.ell pontra . kaptunk kekszett ‚és melegedtünk a tábortűznél . Néha lekapcsoltuk a lámpáinkat,hogy pihentessük a szemünket a csillagok háborújától .
Az Alsó.-jegenye völgy mindig magával ragad , főleg a csendes éjszakában ‚hallottuk a patak csordogálást , a fahidakon többször is átkeltünk .Végül kijöttünk a völgyből Solymár határában ‚és elindultunk felfelé a sárgán . A derekamat kezdtem érezni ‚már alapból is fasztummal volt bekenve ‚és mivel ilyen jó a frissítés végig ‚kitaláltam,hogy a fődemen megszabadulok az övtáskámtól .A Kerek –hegy jobban ment mint gondoltam , pedig a hó vastagsága igen csak emelkedett ‚Már nem volt annyira letaposva „,megritkultak az emberek is előttünk . Végül 00 :15 kor értünk fel a Zsíros- hegyre az 5.ell pontra . Pufajkás ‚fegyveres pontőrők,a tábortűznél , egy hatalmas bográcsban ‚frankfurti levest főztek . Jocival rátapadtunk a tűz melegére ‚és megettük a finom levest .
Elköszöntünk,és mentünk a Nagy-szénás felé .A bányász nyiladéknál eldugtam az övtáskámat egy bokorba ‚kiszedtem egy két csokit , a zsíroskenyeret pedig zsebre vágtam .
A komfort érzetem egyből jobb lett . A hó itt már nem szitált,hanem esett ..a mélysége pedig hol 30 cm,hol 5 cm volt . Végül a Szénás oldalában nem voltak pontőrök „ezek után nem csodálom…Igen mély hóban kapaszkodtunk fel a csúcsra , a fenyők ágain puha vattaként ült a friss hó .De amit odafent kaptunk, azt szerintem egy életre megemlegetjük . A fagyos viharos szél a kőkemény havat ‚bőrradírként csiszolta az arcunkhoz .Hihetetlen erővel tombolt,és mély hótorlaszokat emelt ‚a kék sávra . Joci kamásli nélkül futócipőben merült el a 30 cm hóban . Előre mentem törni az utat , bár én is abban voltam ‚csak kamáslival 😉 már nyomok nem voltak előttünk behordta a szél . Végül a Kutya-hegy gerincén csendesedett az ereje. Most már a k+ on mentünk , a fák bokrok úgy ragyogtak mint a gyémánt . Végül még a kutya hegy csúcsán olyan mély hó volt,hogy az utat nem lehetett látni merre megy . Végül a kék+ ről ismét a sárga- ra váltottunk .
A forgókapunál ismét katonaruhás pontőrök fogadtak ‚meleg tábortűzzel. A kapu csontra befagyott ‚de Joci akkorát tekert rajta,hogy utána,még vagy 3x körbe fordult 🙂 Ez amolyan feltételes pont lehetett ‚mert tollat kértek tőllünk,de tollunk az nem volt…az övtáskámban maradt .így kitaláltam ‚hogy kormozzon be egy botot ‚és azzal igazolják ottlétünket . A jel azóta is az itineren van .Aa tollat viszont 5 percre rá megtaláltam zsebemben 🙂
Kérdésünkre,hogy mennyien vannak előttünk ‚azt mondták 1 ember ! Bár igaz már 1 órája elment .Ettől nagyon megijedtem ‚Nem akartam elől menni …főleg ott, ahol alig van jelzés ‚helyette csak szalagozás lesz .
A sárgán vagy 4km mentünk lefelé bokatörő puha hóban . Nyomok csak itt ott voltak ‚mert behordta a szél . Végül kiértünk a Nagy –erdő szélére ‚mert,hogy nemcsak a debrecenieknek van Nagyerdejük 😉 majd a foghíjjas létrán átmásztunk a kerítésen . A Dűlőről láttuk,hogy a völgyben villognak a pontőrők nekünk .Itt ott ‚még A4 es papírok is segítették a tájékozódást ‚Nem véletlen !! De mit nekünk A4es papír, vagy sárga szalag,ha másfelé is lehet menni . Eleinte még megvoltak a nyomok,majd mikor már ‚csak vaddisznó,és őz nyomok voltak ‚akkor azokat követtük ügyesen 🙂 hihetetlen bokaforgató volt a felszántott fagyott földeken botorkálni .Fáradtak is voltunk már ‚és villogás amit fentről láttunk ‚most nem volt sehol . Elkezdtem kiabálni hahó hahó van itt valaki ? Mondom Jocinak ez a patak ismerős cillagom ‚mintha ezen át kéne menni.
Menjünk vissza ahol elkavartunk .Nagy örömünkre meglett a fű ösvény ‚egy csapáson kellett tovább menni ‚átkeltünk a békás patakon óvatosan ‚és a patakkal párhuzamosan ‚újra vissza mentünk ‚csak most a patak túloldalán is ‚mert ugye a nyomokat követtük, ami megint rossz irányba ment. Újra eltévedtünk ‚és a fagyott hóban jókora utat potyára megtettünk . Joci halgatott ‚én meg mondtam a magamét .
Elővettem a térképet hátha okosabbak leszünk . Vissza mentünk megint a patakhoz , ekkora már több túrázó is érkezett . Végül ott volt a nyomorult szalag ‚csak mi nem vettük észre .
A pontnál kaptunk teát,és elindultunk Perbál irányába . A műútra kiérve, utól ért egy fiatal srác ‚jól nyomta gyalog ‚azt mondta ismeri jól a környéket ‚Mentünk vele Nyakas-tető irányába . Jól is ment egészen addig míg a gombatelephez értünk .olyan biztosra fordult jobbra,hogy hittem neki . Jó sokat mentünk lefelé ‚viszont a nyomok felfelé jöttek ‚valaki már eltévedt erre ! A lényeg,az,hogy mondtam Jocinak,forduljunk vissza ‚mert már megint Perbálon vagyunk .

Szóval vissza a gomba telephez ‚megvan a sárga szalag. Nagy csoport lámpafényt látunk az erdőbe menni „,pedig nem jó az irány nekik sem . sokáig nagyon jól haladunk lefelé Anyácsak pusztára ‚Joci utánnam kiállt,mert jócskán túlszaladok a ponton ‚na megint vissza ‚megkapjuk a pecsétet,innen már csukott szemmel is az a néhány kili 😉
Az aszfalt útra jól emlékszem mikor nyuszikával 2 éve vonszoltuk a testünket .Most Jocival vonszolom .
A szél kegyetlenül süvít a prérin, rajtam van a garbó nyak ‚egy meleg sapka ‚és a dzsekim kapucnija ‚mégis érzem,hogy a fülembe fúj a szél ! Jocin egy termó sapi van,viszont a nyaka arca fedetlen .Végül egy fatuskó állja utunkat, amire egy szalag van rákötve és lifeg .A sötétben első ránézésre egy kutyát látok ‚benne amint csóválja a farkát 🙂

Szóval most másfelé kell menni ‚nem a műúton végig ‚Megyünk is ‚jól látunk a holdfénynél lámpa nélkül,valószínű ez miatt ismét elhagyjuk a szalag jelzést. Míg végül Szomor helyett .Mány –Felsőőrsön kötöttünk ki . Az országúton botorkálva ‚azt várom,hogy Gabi érkezzen meg ‚és autóval, bevigyen Szomorra! Térképet elő ‚irány Szomor .futunk ‚ahogy csak tudunk ‚de a domb mögött még egy domb van ..Végül leérünk Szomorra , jön egy bácsi , gyorsan megkérdezem merre van a poharazó!
Épp előtte állunk mutatja ‚és abban a pillanatban Gabi is megérkezik értem autóval .. Benyitunk a célba ‚és 5:45 kor 11:24es menetidővel , véget vetünk az őrületnek … Néhányan már beérkeztek, kérdik is merre jártunk eddig 😉 Mostmár nincs több kavarás ‚nincs több fagyos szél,nincs több hóbamerülés ‚csúszkálás . Az biztos…hogy jövőre úgy megcsinálom a túrát,de úgy …hogy hétnyelven beszél 🙂

Ui: Ülünk a cserépkélyha szélén Jocival. Hátunkat forrón melegíti a kályha melege.Megkapjuk az igényes oklevelet ‚a kitűzőt a felvarrót ‚megkapjuk a virslit a teát . A hangszoróból halk mozgalmi indulók szólnak . Az elesett katonákra gondolok .Majd megszólal a himnusz is .
Igazán szép ‚és megható túra volt, ajánlom mindenkinek .

Ui: 7 órakkor a Zsíros-hegyre autózunk felfelé , az eldugott övtáskámért„„majd egy három fős fiatal csoport a térképet bújja ‚Srácok remélem beértetek szintidőre ‚mert Szomor innen még nagyon messze volt !!!