2007 — Kitörés 60 — Rusch2006 beszámolója

Kitörés 60

Ettől a túrától féltem eléggé, talán a táv, és a sötétség az, ami miatt ez a kényszer élt bennem. A villamoson már bubu-val találkoztam, aki nem a legjobb állapotban volt, de azért mivel a világon először 2007-ben is van Kiörés meg Barlangúra, mind a kettő tervbe volt neki. Persze nekem is de ki sem mertem mondani, mert ki tudja hogy mit hoz az éj.

No megérkeztünk a rajtba, ahol már sok ismerős volt. sétálós bácsi, barátnője Anita, zsotyek, Vándorköszörüs, petami, OT Feri, és sikerült megismernem Vándor Csillagot is.

Így indultunk 8‑an neki a 60-as távnak. Az elején kapásból kemény emelkedők a Széchenyi Hegyig. Az útvonal nem volt kötelező, csak megengedett, de mi igyekeztünk a leírásnak megfelelően menni. Itt sikerült szépen elhagynom a fejlámpámat. (mint utólag kiderült nem nekem, hanem petami elfelejtett szólni hogy nála van, de meglett szerencsére később) Erre a tényre csak a Normafánál jöttem rá, mert ugye addig a lámpák világítottak a főutakon. A többiek mondták hogy menjek vissza, majd úgyis utolérem őket, de nem tettem így (utólag szerencsére). Vándor_Csillag felajánlott nekem egy kis lámpát, ami nem nagy hatótávolságú, de a célnak tökéletesen megfelelt, és a célig ezzel mentem, jó lámpa volt, nagy köszönet érte!!! (ha talizunk, visszaadom, vagy vkivel visszajuttatom) A csacsi-rét után, meredek emelkedő a János Hegyig, azt hiszem zsotyek, sétálós, illetve Anita itt kezdték felvenni az igazi tempójukat, és elkezdődött a zúzás, amitől mindenki tartott:) petami és Vándor_Csillag lemaradtak, a János hegyen bubu csapatával mentek tovább, így 6‑an maradtunk egy ideig. A János-hegyre felérve találkoztunk bubu csapatával, de bubu nagyon csúnyán nézett ki, remélem meggyógyultál, és grat a hétvégédhez ezek után. Kis teázás, szendvicsek, de nem maradtunk sokat, mert piszkosul nagy szél volt. A Virágos Nyereg nagyon messze volt, de szerencsére tudtam hogy mi vár rám, mert ez ismerős szakasz volt viszonylag. zsotyekék továbbra is zúztak fölfelé, lefelé, ezt mutatja hogy OT Feri is kiszállt a csapatunkból, így 5‑en maradtunk végig a túrán. Virágos Nyeregben megpihenés, de szerencsére nem maradtunk sokat, így annyira nem is fáztam mikor kiértem a büféből.

Ez a túra a Budai hg. szinte az összes valamire való hegyét érintette, így ettől lett kemény a túra.

Egy idő múlva következett az egyetlen holtpontom a túrán, a Zsíros hegyre fölfele a S- jelzésen. sétálós-tól kérdeztem még Virágos nyeregnél hogy milyen lesz ez a rész, a lehető “legszebben” fogalmazott: hosszú, és sunyin folyamatosan felele emelkedő.

Útközben elkapott az álmosság, és bizony bele-bele kellett kocognom hogy tudjam a lépést tartani a többiekkel. Egy megváltás volt amikor felértünk a parkolóhoz, ahol az EP volt. Ittam egy rakás Colát, hátha felébreszt, majd majszolgattam szendvicseket, ami a ponton volt. Innen viszonylag egybe voltam már, persze fáradt voltam eléggé, de hajtott a vágy.. Útközben néha hajtogattam hogy mi lenne ha.… nem megy ez most, fáradt vagyok, stb stb.. De igyekeztem ezeket elhessegetni a gondolataimból, én azért jöttem ide hogy megcsináljam ezt a túrát. A Nagy-szénás könnyebben ment mint gondoltam volna, innentől végig lefele kellett menni. zsotyekék őrült tempóban nyomták, talán még a szokásosnál is jobban(?), és nem győztem kocogni, hogy utólérjem őket, de a lábam fájt már eléggé, így bizony elég nehéz volt követni őket, de azért nem vallottam kudarcot. Egy falétramászás, és már a Gerecsében is voltunk.

A pusztán piszok nagy szél volt. Itt értük utól grobát, gudlukinget, Vlaszijt, és OT Katát, akikkel együtt indultunk neki a maradék 10 km-nek. A többiek tempója most már tényleg a maximumra hágott, így Vlaszijékkal maradtam, de ügyeltünk arra hogy a többiek látótávolságba maradjanak azért. Sajnos nem így történt, mivel azt hittük a közeli fényekre hogy az már Szomor, de mint kiderült, az csak vmi gyártelep volt, nagy bosszúságomra.. Így telefonos segítség.. A többiek egy földúton balra fordultak, hogy a Kakukk-hegyet megmásszák, mivel benne volt az itinerbe, de a szalagozás meg tovább vitt egyenesen a műúton, mert mint kiderült az is Szomorra vitt. Ez — pont volt a szervezőségtől. Én elkezdtem futni hogy utólérjem a többieket, letojtam már hogy fölfele, vagy lefele, csak futottam 🙂 Majd sikerült utólérnem őket. Jó dolog volt ez a Kakukk-hegy, csak abban a pillanatban nem tudatosult ez bennem, meg a többi 2 csajban sem 🙂 Majd egy meredek lejtő után megjött a várva várt Szomor. A célban finom babgulyás várt. zsotyekék egy kis pihi után indultak is tovább a barlangtúrára, én még maradtam kicsit a célban. Fáradt voltam, a szemeim csukódtak lefele, néha el is bóbiskoltam, majd vmi állatság folytán beszálltam Vándorköszörüs kocsijába, gudlukingel, és grobával, és eldöntöttem hogy megyek a Barlangtól-barlangig túrára. Ezt lehet hogy álmodtam, mert ahogy beszálltam a kocsiba már aludtam is. Majd Vándorköszörüs kitett a rajttól 4 percre, és ekkor tudatosult bennem hogy ha már itt vagy, nincs visszaút.. gudluking is nagyon hezitált, de végül ő is így döntött mint én, de fáradt volt már ő is.

Sikerült a Kitörés, egy kellemes, ugyanakkor kemény túra volt. Köszönöm társaimnak az utat!