Kitörés 60-35-25 Emlék- és teljesítménytúra - Börzsöny Akciócsoport


Go to content

Kitörés 60-35-25 Emlék- és teljesítménytúra - Börzsöny Akciócsoport

Korábbi túrák > Beszámolók

Túraév: 2010


Szaniszló Ferenc
Az ECHOTV - Világpanoráma című műsorában a Kitörés túráról.

++++

B. Gábor

Egy újonc levele a kitörés túráról:
Sosem próbálkoztam élménybeszámoló írásával, mindenesetre pár szót azért szeretnék szólni.
Mikor századparancsnokom közölte, hogy akinek kedve van, az nevezhet az általatok szervezett túrára, egy percig sem gondolkodtam, közöltem vele, hogy indulok a 60-as távon. Tudtam, ez komoly próbatétel lesz számomra, nem másoknak akartam bizonyítani, csak és kizárólag saját magamnak. Szóltam két kedves barátomnak, akik szintén igent mondtak.
Tehát február 6-án este 17:40-kor elindultunk a Magyar Gárda csapatával, mire a Virágos-nyeregbe értünk, kialakult négy fős csapatunk, érdekességképpen megemlíteném, hogy mindannyian életünk első túráján vettünk részt.
Az időjárás nem kegyelmezett, szinte egész éjszaka szakadt a hó, a magasabb részeken a jeges szél még inkább gondoskodott róla, hogy át tudjuk érezni, milyen emberfeletti teljesítményt hajtottak végre a hős honvédő katonák.
Készültünk a túrára, mégis sokszor szinte minden erőnkre szükség volt, hogy tovább tudjunk menni, de megcsináltuk, teljesítettük a távot, a kiírt szintidőn belül beértünk a szomori célba. Életemben még ekkora teljesítményt nem hajtottam végre, nagyon jó érzés volt így emlékezni a kitörő katonákra.
Köszönjük a lehetőséget. Jövőre is ott leszünk!
Dicsőség a hősöknek!
Szebb jövőt! B.Gábor
Új Magyar Gárda, Pest megye, Zrínyi század

++++

Hegi Bali

Kitörés 60
Amiért erre a túrára már tavaly is elmentem és a jövőben is megyek, az az emlékezés. Emlékezni és nem feledni azokat a katonákat, akik esküjükhöz híven helyt álltak, és amikor már nem maradt más hátra, mint a halál, akkor azt is vállalták.
Tudták, ha megadják magukat, akkor dicstelenül pusztulnak el, "malenkij robot"ban, vagy valamelyik gulag telepen, szerencsésebb esetben, azonnal lemészárolják őket a "győztesek".
Ők inkább "Kitörtek". Így az elesettek és az a maroknyi szerencsés, akik élve átvergődtek a frontvonalon, hősökké váltak. A helytállás példájává.
A túra hangulatát legjobban ez az 1914-ben írott vers adja vissza nekem:
Tóth Árpád: Katonasír (A kárpáti harcok idejéből)
Magányos sír a keskeny, elhagyott
Völgyben, keresztje ferde már, veszendő,
De gyapja hó a vállát - enyhe kendő -
Szelíden védi és rojtul ráfagyott

Kis jégcsapok gyémánt dísze ragyog:
Míg lent a néma bíborban derengő
Mélységben zárt szemekkel és merengő
Arccal nyújtózik egy ifjú halott.

Ha veres szemmel s arany nap-sisakban
A hajnal újra a hegyekre csattan,
Pihenj, kedves, nem kell már harcra szállnod,

Sírod felett még bús moraj lebeg,
De te feledd az ágyút már, - te álmodd:
Hazaértél, s ugat, vén hű ebed...

Az előttem írók már minden olyan technikai információt megemlítettek, ami részemről csak ismétlés lenne. Az útvonal jól megválasztott. Az ellátás is nagyon jó, bár én is hiányoltam a fasírtot a Virágos nyeregben, amit tavaly a 60-asok is kaptak.
Az Alsó-jegenyevölgyi pont is emlékezetes marad a harmonikaszóval. Ötletes volt, és az ember hangulatán is sokat dobott ott az éjszakában. A Zsíroshegyi hadtápról sem lehet megfeledkezni. A tavalyi frankfurti levesnek méltó versenytársa volt az idei gulyás.
A túra végét is jól megcsavarták idén a rendezők az Anyácsa-tóval és a Kakukk-heggyel. Megtapasztalhattuk milyen az amikor az ember az utolsó tartalékait használja föl, de konokul megy előre, mert azokra a katonákra gondol akik kitörtek és harcolva verekedték magukat az ellenségen. Ha azok a hősök erre képesek voltak, akkor mi sem hátrálhatunk meg, hiszen ránk nem lőnek. Mi csak emlékezünk.
Tisztelet és kegyelet a hősöknek!
++++

csiba
Egy elkapott rendőri beszélgetés péntek estéről:

K. ezredes: T. százados hozzám!
T. százados: Ezredes úr, jelentkezem!
K. ezredes: Idefigyeljen! Tudomásunkra jutott, hogy szombat késő délután lesz egy rendezvény, ami a Várból indul és Szomoron végződik. Informátoraink szerint jelentős neonáci, újfasiszta, radikális és fajgyűlölő is részt vesz, vehet az eseményen. Kövessék nyomon a történéseket, vigyenek kamerás mikrobuszokat is, és ne riadjanak vissza a legmodernebb álcázási technológiák használatától sem! Pl. lapátoljanak havat, mint a jó hómunkások, az Erzsébet kilátó mellett. Ez parancs!
T. százados: Értettem! Parancsot végrehajtjuk!
K. ezredes: Távozhat!

Kitörés 60 - Dicsőség a Hősöknek!
Már hetekkel korábban tudtam, hogy menni kell erre a túrára. Ha másért nem, legalább emlékezni. Persze más is van azért, az ismerősök, a táj, a tiszta levegő... A túra előtti napokban látva az időjárás jelentéseket, már dörzsöltem a tenyeremet, hiszen havazást jósoltak. Sajnos ez nem lett akkora, mint amire számítottam, de azért kellemes volt.
Egyedül indulok, a fórumon próbálok társat szerezni, Tincáék jelzik is, hogy ott lesznek. A rajtba kiérek még fél hat előtt, de már szép számmal vannak indulók, és a rendezők is javában dolgoznak. Meglepődöm a jelenlévő rendőri létszámon, de ezen már csak mosolyogni tudok. Főleg mikor meglátom a távolból leskelődő kamerás autót is. Ez már a szánalom határát súrolja. Utunk során is többször okoztak mosolygós pillanatokat, de a legjobb a János-hegyen volt. Ott szakadni tudtam volna a röhögéstől. Szóval Kareszra várok a rajtba, mert jön ő is, igaz csak a 25km-es távon, de legalább így már nem lesz magányos az első fele. Elütöm az időt, míg megérkezik. Közben sikerül pár ismerőssel is összefutnom. Nézem az indulókat, akik közül egy jó 20-30 fős csoporton akad meg a szemem, akik Gárdisták voltak főként. Indulásukat egy hangos "Szebb jövőt!" kiáltással kezdték. Szegény rendőrök...Majd 18:20-kor mi is nekivágunk a távnak.
Az elején már sikerül is kavarnunk, mert a fogaskerekű végállomásáig nem a kijelölt úton megyünk, sőt utána sem a helyes úton mászunk fölfelé. Elég kemény a tempó, futunk, ahogy és ahol tudunk. Sőt közben a hó is egyre szebben esik. Végre megérkezik a Z jelzés és innen már jelzett út van alattunk. Első ponthoz hamar elérünk, jó nagy csoport van itt. Nem időzünk sokat, innen is kocogós kb. Normafáig. A hó csak esik, nagyon hangulatos, ahogy a kis pelyhek megcsillannak a lámpa fényében. Lefelé most már biztosan tudom, hogy melyik vágáson visz a Z+, pár hete még jól elkavartam másfelé. Az első katonasíron már szépen égnek a gyertyák. Messziről azt hittem, hogy az ellenőrzőpont az, és a fény meg tábortűz, annyi gyertya volt már rajta. Hamarosan már tényleg a ponton vagyunk, ahol kakaós keksszel távozunk tovább az S jelzésen. A terep nagyon kellemes a nagy hó ellenére is, kifejezetten kellemes benne a lefelé kocogás, gyaloglás. Ahogy elérjük a S P közös szakaszát egy szánkós csúszik velünk szemben kutyával az élen. Felfelé meg csak mennek a szentjánosbogarak az éjszaka sötétjében. Egy-két futó lehagy, de nincs semmi kisebbségi érzés bennem, bár Karesz futna, ha tudna. Mi is szépen hagyjuk le az embereket, sokan acélbetétes bakancsban vannak. No, rájuk kíváncsi lettem volna, hogy meddig jutottak el. A Libegő-állomásnál lévő pontot megszállták az oroszok, de rendesek voltak, mert csokival is megkínáltak :) Nagyon tetszett a korhű ruhájuk és fegyverük. Fölkúszunk a kilátóig, ahol egy rendőr egymagában lapátolja a havat a kilátó körül. Biztos ez volt az álca. Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Úgy látszik nincs más feladatuk. Itt lecsúszik az első fasírt is, érzem már, hogy kezdek kajás lenni, nem jó dolog eléhezni. Lefelé meg persze megint futás van. Csodás ilyen hóban lefelé szaladni. Szépjuhásznénál átkelünk az úton, majd jön a mászás Nagy-Hárs-hegyig. Itt a pontőr katonáktól szőlőcukrot is kapunk, majd ismét lefelé, és akkor persze futás megint. Hűvösvölgyig hamar elszáll az idő, ahonnan a S megint emelkedni kezd. Határ-nyeregig egy újabb katonasírt hagyunk magunk mögött, majd egy rövid kaptatóval megérkezünk a Szépvölgyi út végére. Karesz itt már kicsit érzi a lábát, így innen már csak gyaloglás lesz a célig. Őszintén szólva én örülök is ennek egy kicsit, mert elég gyors volt az eddigi tempó. Újlaki-hegy előtt lehagyunk egy sítalpas embert is, majd az újabb pecsét birtokában elsétálunk a Boróka büféig. Szerencsére nincs bent akkora tömeg, elég sok indulót sikerült lehagynunk. Karesznek ez volt a cél, nekem meg még van jó 35km-em. Legurul egy sör meg egy fasírt is, és egy jó 20 perces pihenő után indulok tovább. Jó lenne utolérni Tincáékat, akik egy jó 10-15 perccel előttem elindultak, mert egyedül nem szeretnék menni, főleg a végén nem. Soha nem jártam még erre, kavarás meg egyedül garantált lett volna. De megbosszulta magát most az első gyors kb. 25 km. Ráadásul itt a terep is alig van kitaposva, nem sokan lehetnek előttem. Inkább beállok vonatozni mások mögé, addig is pihenek kicsit. Alsó-Jegenye-völgyig szinte végig vonatozom, csak az utolsó lejtős részen kezdek el ismét futni lefelé. Az ellenőrzőpont itt volt a leghangulatosabb, bár a Malom földeken lévő sem volt semmi. Tangóharmonikázó német katona fogadja az érkezőket énekelve. Solymárig kikocogok, majd igénybe veszem a térerő adta lehetőségeket. Közben utolér két futkorászó túrázó, én meg rájuk tapadom. Yoyoék voltak. Fölfelé egész gyorsan elröpülnek a kilométerek, ráadásul Nagykovácsi szélén még dizsi is van. A Zsíros-hegyi pontnál nagyon jól esik a meleg gulyás, és finom is volt. Az egyik pontőrtől megtudom, hogy 5-en vannak előttünk, amit a nyomokból is nagyjából látni lehetett. Az előre haladás itt már sokkal nehezebb sok helyen, mint Virágos-nyereg előtt volt, de sokszor a tájékozódást is megkönnyítette, hiszen láttuk merre mentek az előttünk lévők. Nagy-Szénáson meglepően szélcsendes az idő, de kilátás semmi. A felhők és a havazás szinte mindent eltakarnak. Lefelé ismét futunk, legalább is yoyoék futnak, én meg nem akarok leszakadni, így nincs más választásom. Fehér útnál csak úgy a semmiből előtűnnek a pontőrök, akik kb. szájtátva kérdezik, hogy mi most tényleg futunk? :) És ha még azt tudták volna, hogy innen mennyit kellett futni lefelé. Itt már sokszor igen leszakadom yoyoéktól, és csak a hosszabb egyenesekben látom a távolban a lámpafényüket. Szerencsére a síkon nem repesztenek annyira, így sikerül őket befognom a kerítésmászás előtt. Ők jól elszórakoznak a létrával, én meg inkább átbújok a termetes méretű lyukon. A szántón haladni valami gyötrelem volt, de a távolban feltűnnek már az előttünk lévők fényei, akik Tincáék voltak. A ponton már nagyjából meg is vannak. Meleg teával frissítünk, a lövészárokban meg katonák beszélgetnek egy kályha melege mellett. Már amennyire a szabadban az meleget adott. Nagyon hangulatos pont. De sajnos tovább kell állnunk. Még egy ideig szenvedünk a földek között, majd szinte megváltás az aszfaltút Perbálra. Yoyoék itt elszakadnak tőlem, én már nem tudok futni. Tincáékra folyamatosan zárkózom fel, innentől megelégszem az ő társaságukkal a későbbiekben. Bálint vezet minket, mint egy élő térkép és iránytű. Én meg áldom a sorsot, hogy nem mentem yoyoékkal, mert szépen elkavartak, és a gombaüzem felé már jócskán mögöttünk vannak. Anyácsapusztáig szenvedek rendesen, előttünk kb. senki sem járt ezen a részen. A két fő, akik Tincáék előtt voltak is elkavartak valamerre Perbál után, így mi tapossuk az utat. 3-4 katonával összefutunk még a pont előtt, útbaigazítanak minket, hogy merre tovább. És megvan az utolsó pont is egy romos épületben. Igazi hangulatos, túrához illő ház, mintha a háborúban jártunk volna erre. Innen egy jó ideig az aszfalt úton megyünk, majd a derékszögű jobbos kanyar után kb.1 km-rel Bálint után toronyiránt átmegyünk a mezőn. Sajnos szalagokkal és jelzésekkel itt nem találkoztunk, csak miután sikerült átkelni a kis patakon. Itt már tényleg kint vannak a S4 táblák, és szépen vezetnek a Kakukk-hegy felé. Rövid, de velős emelkedő után felmászunk a csúcsig, majd lefelé kocogva pár perc alatt már bent vagyunk Szomoron. Rövid aszfaltozás és benyitunk a célba. Megkapjuk a díjazást, ami nagyon tetszik, különösen a felvarró. Jól esik leülni a melegbe, bár kicsit a cigarettafüst marja a torkomat. A helyiek gondoskodtak arról, hogy fél 6 körül már jól be legyen füstölve a helyiség. Virsli, tea, sör, sült hús és jó 1 óra után Bálinttal elindulunk a buszmegállóig. Közben jó páran érkeznek a célba, de a buszon még bőven akad hely.
Összességében egy nagyon kellemes túra volt, kemény terepen, főleg így ekkora hóban. Jövőre a szalagozásra nagyobb hangsúlyt kéne fektetni. Lehetne pl. fényvisszaverő szalagokat kitenni, ami éjszaka igen hasznos.
Köszönöm a társaságot Karesznak, yoyoéknak, Tincáéknak! Egyedül biztos kavartam volna. Már csak 9x kell visszajönnöm, és megvan a kereszt!
Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):
-táv: 56,994km
-szint: 1926m
++++

bibor
Kitörés 25
A budai várba felfelé menet az Ostrom utcán a hó ostromolta a nevezőket. A toronynál világháborús autóból indították a népet útjára. Már ez a szokatlan rajtmegoldás tetszik. Előttem furcsa sor állt,vagyis inkább csoportok tétován de vidáman:)Majd a szervezők a 60asnál is rajtoltatták a rövidebb távosokat ennek köszönhetően az indulók is rendezték soraikat. Mesélik az elején még rendőrök is voltak kint és rengetegen neveztek a hosszúra köztük sok "elsőbálozó" ők szépen bevállalták...A rendőrök bezzeg nem indultak, pedig dobtak volna a hangulaton ha végigkísérték volna a rendezvényt..szigorúan a 60ast=)
Éva, Balázs és Geri főnavigátor társaságában "török ki".Csak a 25-ösön indulok, mert így biztosan visszaérek a barlangosdira. Az itinerre 17:45 és 18:45 is rákerül, ja 18:50-kor indultam egyébként:) Nem akarok sietni, mert a reggelin majd csak 7től lehet indulni addig meg rengeteg idő van hátra.Geri elmondása szerint nagyon jól ismeri az útvonalat úgyhogy egyetlen rápillantás nélkül elteszem a papírt. Két utcával lejjebb megállunk mert Éviék a kamáslit igazítják, addig pár korty "melegvízzel" védekezünk a mínuszok ellen. A fogaskerekű mellett elkezdtünk emelkedni majd azon kaptam magam, hogy nem is megy ez olyan könnyedén, holott még csak most indultam. Gondolkodok és rájövök milyen rég ittam vizet, reménykedek hogy útközben lesz vmi nyitva. Az egyik kanyarban van is, egy liter kólának majdnem a felét lehúzom és máris összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam. Nos igen, kérni fogom a szervezőktől majd nekem olyan itinert adjanak ha lehetséges amiben benne van hogy pl. K, inni!!, Z+ stb ..:) Kisvártatva már a harmadik csoportot igazítja útba Geri. Jellemző volt egyébként mindenhol, hogy a szélrózsa minden irányából jöttek - mentek a túrázók. Az első ponton vagyis a Széchényi - emlékműnél szurkálódik a pontőr, szerencsére nem velünk hanem pecsét helyett szúr:) Továbbmegyünk és vagy 30 ember jön velünk szembe a pontra tartva ők valamerre elkavartak. Az út során rengeteg egyenruhába öltözött embert látunk, eszembe jut nekem is el kellett volna hozni legalább egy szimat tatyót vagy a gázálarcot.. pofába hulló hó ellen kiváló hasznát vettem volna:) Normafánál kell csak lámpát kapcsolni addig vagyis bő 8-9 km-ig közvilágítás volt.Épp csak megnézem, hogy Z+ majd S+ a következő pontig és ismét zsebrevágom. El is indulunk a Z+ -en. Az aszfalton eddig csak a frissen hullott pár centis hó volt, innentől viszont több jutott belőle. Egy idő után hiányérzetem támad jelzésügyileg, majd ráakadunk pár lefestett szürkeségre a fán,reméljük szebb napokat megélt zöld volt az. Leérünk valahova és bejön a sárga meg a lila Mária - út jelzés van ám csodálkozás. Gondolom a másik irányban indultunk el a Z+-en vagy nem tom én abszolút nem foglalkoztam eddig a navigációval. Mindenesetre olyan jó volt nézni ahogy az utánunk jövőkkel szépen megbeszélték a térkép felett a tennivalókat. Senki nem idegeskedett a kis gubanc miatt, nagyon ráérős éjjeli hangulat uralkodott:) Aztán felsétálunk a sárgán vissza a Csacsi-rétre. Az esőházban viharlámpánál pecsét. Szegény őrökön látszik, hogy hideg van egy helyben állni..Itt két társunk szünetet tart addig megiszom a maradék kólám+ eszek egy jóreggelt-et az éjszaka közepén. Kapok meleg teát is. Közben megnézem ekkor elvileg 9,5 km-nél járunk, bíztatok pár fáradót alig 14 van hátra és 600 szint. Lefelé is megjárjuk a sárgát majd átváltunk a pirosra. A János- hegyre felfelé sajnos le- lemaradoznak a többiek pedig igyekszek szép lassan menni. Fentről folyamatosan esik szembe, láb alatt pedig köcsögölősre kijárt hó: vagyis olyan darabosra,bokacsúsztatósra. De ez sem tud zavarni ekkor épp nagyon kipihentnek és ébernek érzem magam, biztos a sok kóla cukros- koffeines hatása miatt. A kilátónál lejjebb vertek tábort az őrök, pecsételek és megvárom a többieket. Valaki megjegyzi hogy miért húzták fel a török zászlót.. ez némi derültségre ad okot ugyanis szovjet zászló volt az..:) Még időzünk aztán felsétálunk az Erzsébet kilátóhoz. Innen le Szépjuhásznéhoz menet közben megvitatva az élet kis-nagy dolgait. A Nagy- Hárs hegyre fel kell menni, most elég könnyen megvan.Fent a Kaán Károly kilátónál behúzódok a tűz mellé és lerázom magamról az egyre csak vastagodó hóréteget amíg felérnek. Majd kényelmesen elteázgatunk.A barlangnyílásnál sokan torlódnak, nem megyek hát le hanem átügyeskedem magam szintben mellette. A Határ- nyeregtől és az Újlakitól paráznak már itt többen, én meg mondom nekik ne féljenek előre hanem örüljenek inkább annak hogy most lejt:) A könnyű terepen el is kap a harci kedv- ez vmi beidegződés lehet nálam hogy sietni akarok:) Hűvösvölgy után már egyedül találom magam a többiek valahol lemaradtak,sebaj jobb is lesz saját tempóban felmenni.A katonasírokra helyezett gyertyák és mécsesek fénye messzire eljut. Az emelkedőkön sok katonaruhába öltözött egyén pihenget,de láttam olyakat is akik a hóba ülve iszogattak -eszegettek. Jómagam a Határ- nyeregig meg sem állok ott a táblánál látom mindössze 3 km a Virágos nyeregig. Ezt tudomásul véve elindulok tovább a Kks.-n . Néhány jel után gondolkozok miért a HHH-re megyek? Mosolygok saját hülyeségemen és a sárgára térek át a mögöttem jövőket is visszatérítem a helyes útra. Néhány száz méter és az Újlaki - hegy tetején vagyok.Nézelődök a pontőrök után de nem látom őket sehol, hát lecsusszanok. Utolérek pár embert, egyikük pont esik egyet..Pár perc múlva két lámpázó- cipekedő ember szemből, ők az Újlaki- hegy pontőrei ekkor mentek ki. Nyomják a címeres pecsétet és beszélgetünk kicsit. Innen kb. 500 méter és a Boróka - büfénél vagyunk. Bent hatalmas a tömeg.Sorba állok célnál- kajánál-teánál.Sikerül ülőhelyet találni, ekkor érnek be Geriék is. Sok ismerős jön - megy, beszélgetve telik az idő és máris éjjel kettő.Még ekkor is jönnek hosszútávosok. Én el is szomorodnék ha még Szomorig le kéne mennem.. A hó megolvadt rajtam és mindenem tiszta víz. Később próbálok kicsit szundítani az asztalra és a kezemre dőlve de nem megy mert fázok és nagy a zaj. 3 körül csendesedik a terem és a rendezők is elhúznak. A büfés rendes nem zár még be hanem megvárja amíg az első buszhoz elindul mki. 4 óra után már kezdek nagyon álmos lenni és az eddiginél is jobban fázni.Ekkor 5- 6an vagyunk csak, a pultossal páran politizálnak. Na jó ideje továbbállni..Kilépve rendesen remegek, hideg a hajnal. Hűvösvölgyig nem akaródzik visszasétálni helyette elindulunk egy irányba amerre kocsinyomok és távvezeték- oszlopok is vannak. Két kutya ugat nagy hévvel rájuk nézek és előre megyek nem tudnak meghatni:) A navigálás jogát megkapom, behavazott utakon sétálunk egy ideig amíg kerítések mellett megérkezünk egy utcába ahol aszfalt és egyből az első oszlopon K+ is van. Nesze neked jelzés:) Mondjuk azon is jöhettünk volna de így jobban esett odatalálni:) Pesthidegkúton vagyunk és hamarosan a Templom utcában várjuk a buszt ami 10 perc múlva jön is. Ezzel le is zárul az éjszakai mászkálás. Reggelre álmos- fáradt lettem, talán ha nem kell várni-fázni pár órát a Virágos - nyeregben jobb lett volna. Viszont a túra nagyon szuper volt a hangulatnak és a bandákban menésnek hála.Minket csak a hó "lőtt" képzelem milyen lehetett mikor fegyverrel szórták ki a kitörőket..ahogy írták "Dicsőség a hősöknek".. Köszönöm a társaságot, jókedvet mindenkinek szuper séta volt:)
++++

Sipi
Kitörés 25 éjszakai emléktúra
Budai vár,Kapisztrán tér - Virágos-nyereg
Táv:25,7 km (23,1 km itiner)
Korai indulást terveztem ,hogy aránylag gyorsan végezzek ,így többet pihenhessek a másnap reggeli Barlangtól-Barlang túráig !
Negyed hatkor a Budai várban kb. 100 -an álltak sorba a nevezésért,nem hittem volna hogy egy éjszakai túrán ennyien lesznek ! ? A sok, korán indulni szándékozó túrázó ellenére gördülékenyen ment a rajtoltatás ,végül háromnegyed hatkor én is kitörtem a Csaba utca- Városmajor felé.
Az első 6 kilométeren, a Széchenyi-emlékműig nagyrészt felfelé igen jól ment ,szinte megkocogtam az egészet ,nem fájt semmi.Ami bíztatónak tűnt hét eleji könnyebb comb sérülésem tudatában.Gyaloglást terveztem ,de jól esett futni az esti budai utcákon,némi zavaró tényező volt a túra cipő ,és a terep kabátom ,amit egy idő után a derekamra csavartam.Igen sokan indultak előttem(szerintem még rajt előtt is jóval) ,ezért némiképp meglepődtem az első ellenőrzőpontnál ,ahol a pontőr közölte,hogy kb. 8 embernek pecsételt(lyukasztott) eddig ! ? A megadott időre mehetett ,és elmentek igazolás nélkül talán ,de utólag kiderült sokan keveregtek össze-vissza keresve a zöldet ,volt aki vissza felé indult,stb.A Költő u. Diana u.sarkán is eldugva a közért mögött van a zöld,és feljebb az emlékműhöz vezető lépcsősor utcájában sem nagyon látni a jelzést! Szerencsére a Tojás túráról emlékeztem a vonalvezetésre ,meg privát is jártam már erre többször,így nem volt gond ,ezért előzhettem be a népeket....
Fejlámpát csak a Normafa után kapcsoltam be ,mikor a zöld kereszthez értem.Itt már nagyobb volt a hó ,és elkezdett esni is apró sűrű pelyhekben.
A második ellenőrzőpontot a Csacsi réten hamar elértem ,rátérve a sárga keresztre ,gyors pecsét után egy futó sporival(az előző beszámoló alapján beazonosítva ),tétova hegyi-tevével kocogtunk a sárgán tovább.
Szegényt jól "bevittem az erdőbe" ,a Virág-völgyi pirosat elérve Ő jó felé ment volna ,de rábeszéltem az ellenkező irányra.Ennek köszönhetően sikerült meglátogatnunk a Makkosmáriai templomot a János-hegy helyett! Egy kicsit gyanús volt,hogy lefelé megyünk ,és "bejött" a lila Mária jelzés is....,de mentségünke szólva ,első éjszalai túrája volt mindkettőnknek !(kétszer 1,3 km ráadás)
Ezután már keverés nem volt ,teve elhúzott futva ,én gyalogoltam a János-hegyig ,ahol próbáltak beijeszteni az ott állomásozó szovjet csapatok(3.ik ellenőrzőpont) ,de kiszúrtam a hóban fekvő őrszemeket ,oda lett a "meglepetés ereje"......A Libegő előtti téren a köztéri lámpák fényében lobogott egy nagy sarló-kalapácsos szovjet zászló,ott és fenn az Erzsébet- kilátónál is a kisérteties volt a csend és a kihaltság e késői órában.
Közben folyamatosan előzgettem ,tempósan gyalogoltam ,illetve bele-bele kocogtam a lejtőkbe.
Nagy-Hárs-hegyen német ejtőernyős deszant alakulat fogadott,ez a túra 4.-ik ellenőrzőpontja volt.
Hűvösvölgynél bementem az aluljáró feletti kocsmába inni egy sört ,mert nagyon szomjas voltam már(egy almát vittem összesen a kabátom zsebébe a túrán),igen vidám élet volt ,táncolt az egész kocsma ,még a pultos lány is! Lefelé akkora hátast dobtam a havas lépcsőn ,azt hittem eltörik a gerincem,vagy tíz lépcsőfokot zúdultam le.....,pedig csak egy pohárral ittam!
Na innentől csak gyaloglás volt szigorúan!
Újlaki-hegyen(5.-ik ellenőrzőpont) már nagyon csúszott a hó,kínszenvedés volt felmenni és lejutni ,itt gondoltam arra ,milyen jól tettem a rövidebb távú nevezést,egy porcikám sem kívánt tovább menni Szomorig....
Virágos-nyerget a magyar alakulatok uralták ,megérkeztem tíz óra öt perckor,kitűző ,oklevél ,tea ,fasirt ,rövid pihi,aztán le baktattam az Erdőalja útig ,hogy még elérjem az utolsó,vagy azelőtti buszt!?
Első éjszakai túrám (ha a Beax Maxi éjjeli szakaszát nem számolom) hangulatosra sikeredett ,emlékezés a hősökre méltóképpen ,nem bántam meg hogy elindultam ,jó volt nagyon és jövőre a 60-as táv !(?)
idő: 4 óra 20 perc
tempó: 5,93 km/h
++++

Dpeti
Kitörés 60 - Dicsőség a hősöknek!
Vonattal mentünk fel Budapestre. Háromnegyed 5 körül értünk a déli pu.-ra. Egyből mentünk a Magdolna-toronyhoz. Azt hittem, hogy még korán is érkezünk és hogy mi leszünk az első nevezők. Én kis naiv:) Elvileg 17:30-tól lehetett nevezni, de mire felértünk a rajthelyre tele volt a tér. A túra mondandója és alkalma miatt elég sok egyenruhás, piros-fehér csíkos jelképekkel ellátott egyént lehetett látni. Még a rendőrök is jelen voltak, nem kevés számmal! Gondolom, ők nem túrázni jöttek. Gyorsan szereztünk nevezési lapot és beálltunk a 20-30 méteres sor végére. A sor gyorsan haladt, mert 5 ember rajtoltatott egy II. világháborús járműből! Szóval neveztünk, leadtuk a cuccokat, amik Szomorra, a célba mentek, és megkezdtük a kitörést. Utólag tudtam meg, hogy a 60-as távra több mint 200-an neveztek. Ez nem kis szám egy ekkora túrán, főleg éjszaka.
Még Pesten eltévedtünk egy párszor:). Alig vártam, hogy kiérjünk a városból! Egy jó kis emelkedővel indult a túra, fel a Széchenyi-hegyre. Ekkora hóban még nem túráztam, szerencsére volt előttünk "pár" ember, aki letaposta, de így sem volt könnyű haladni. Az idő nem volt rossz. Végig szakadt a hó, csak hajnalban állt el. A hegyeken a ködtől és a hóeséstől nem látunk sok mindent. Ezért nem is mentünk fel a különböző kilátókra. Az erdőben is többször benéztük az utat, de nem mentünk olyan sokat feleslegesen. Az összes eltévedéssel együtt kb. 1 km-rel hosszabbítottuk meg a távot. A pontokon jó hangulatban telt a pecsételés. Néhol orosz, néhol német, máshol meg magyar korhű katonai egyenruhába öltözött pontőrök várták a túrázókat. Minket az a bizonyos hóval takart fehér álcaruhás egyén egy-egy baltával a kezeiben próbált ijesztgetni:) Egy másik ponton az egyik pontőr harmonikán játszott a másik meg énekelt. Fantasztikus volt látni ezeket az egyenruhákat, meg a fegyvereket. Az útvonal nem volt könnyű, de azért 13óra 50 alatt megcsináltuk. Hát elfáradtam, de jól esett. Le a kalappal az élesben kitörő katonák előtt! Egy megdöbbentő adat az itinerből: "A kb. 40-45.000 fős kitörő védőseregből mindössze 600-700-an jutottak át az ostromgyűrűn." Hát nem semmi. Ahhoz képest ez a túra egy kis kirándulás volt!
A szolgáltatást kicsit keveselltem, de amit kaptunk azt nagyon jó helyen, és időben kaptuk és nagyon jól esett. A szervezés szerintem jó volt. A díjazás is tetszett. Az oklevél gyönyörű, meg a felvarró is ötletes!
Köszönet a rendezőknek mindenért!
++++

Zete
Kitörés 60 emléktúra
"A németek egy éjjelen nem védték tovább Budát,
összegyűlt mindegyikük, 40 000 szoldát,
jéghideg éjjelen, mindjük sisakosan
45 vad telén, kezdődjék már a roham."

Cseh Tamás: Széna tér

Fotóalbum a túráról megtekinthető itt:
http://zete.uw.hu/album/thumbnails.php?album=66

Idén autentikus helyszínről indult a Kitörés emléktúra, a Budai várból, aminek nagyon örültem. Fél hat után kevéssel értem fel a Magdolna-toronyhoz, s már hosszú sorban vártak a nevezésre a kitörésre indulók. Üdvözöltem néhány ismerőst, majd egyedül vágtam neki a távnak. Arra gondoltam, majd útközben csatlakozok valakikhez, akikkel egyforma a tempónk, de ha nem, az se nagy baj.
A Diós-árok emelkedője méltó bevezető ezen a túrán a nehézségekhez, jól leizzasztja az embert a folyamatos és egyre nehezebb kaptató. Elérve a Z sáv jelzést, beszélgetni kezdtem két túrázóval s annyira belekezdtünk a szövegbe, hogy végül rossz irányba, lefelé indultunk el, szépen vissza kellett mászni és a másik irányba folytatni. De ez se akart összejönni, így az első pontot, ami a Széchenyi-emlékműnél volt, ellenkező irányból közelítettük meg. Egy egész csapat résztvevő hasonlóan így járt. Nem voltam nagyon bosszús emiatt, úgy voltam vele, inkább itt tévesszek egy kicsit, mint mondjuk a végén, a hírhedt Perbál-Anyácsapuszta átvágásnál. (Hát nem így lett sajnos.)
Elérve Normafát, véget ért a városi szakasz, kezdődött a java. A terepviszonyokra végig két jellmzőt lehett mondani: nehéz vagy nagyon nehéz. Ráadásul elkezdett apró szemekben hullani a hó, és gyakorlatilag virradatig hullott, plusz néhol kegyetlen szél is lecsapott. Csacsi-rét előtt értük el az első katonasírt, amin már volt pár mécses. Idén én is készültem, hoztam magammal annyit, hogy mind a négy útba eső sírra tudjak egyet-egyet tenni. Örömmel láttam, más túrázók is gondoltak erre. Minden ponton szép számban katonaruhába öltözött pontőrök voltak, eredeti felszerelésben, fegyverekkel, ahogy ehhez a túrához illik. Itt jegyzem meg, hogy az ő teljesítményük is minden elismerést megérdemel, órákig kint lenni ilyenkor a terepen, kivinni a sok felszerelést nem akármi - ezúton is köszönet érte!
A Boróka büfében rövid pihenő, majd az egyre rosszabb terepviszonyok között keskeny egynyomtávú ösvényen kellett araszolni a néhol kimondottan veszélyes ösvényen lefelé. Az Alsó-Jegyenye völgyhöz közelítve zeneszót hallottam, az egyik pontőr harmonika-muzsikával múlatta az időt, nagyon hangulatos volt! A Solymár előtti benzinkúthoz is betértem egy ital+kávéra, majd nekivágtam a Zsíros-hegyi emelkedőnek. Erővel még bőven jól bírtam, erős tempót terveztem be, de aztán alighogy letértem a műútról, alaposan fejbevert egy vaskos faág ami pont fejmagasságban lógott be az ösvény fölé. Pár percig szédelegtem is egy kicsit, de aztán elmúlt. A Muflon-itatóhoz közelítve gyanús hangokat hallottam, közel érve kiderült, nyitva van a hely, bár az ellenőrző pont nem itt volt, hanem kint a terepen. De nem lehetett kihagyni ezt a remek alkalmat, így egy forralt bor erejéig betértem. A ponton pedig kaptunk egy-egy pohár remek húslevest, igazán jólesett!
Jött a Nagy-Szénás "kellemes" kaptatója majd a Kutya-hegy után a K kereszt jel mentén még keményebb rész jött: csak egy vékony csapás, néhol komoly mélységű hóval. A S sávot elérve a Fehér út elején ismét ellenőrző pontot találtam, de itt nem tartottam pihenőt, egyből indultam tovább. A Fehér út szerencsére nagyon jól járható volt, csaknem végig kocogtam lefelé. Hamar véget ért az erdő és kiértem a sík pusztaság szélére. A Malom-földeknél ismét egy autentikus módon berendezett fedezék alatt/mellett volt az ellenőrző pont, ahol teát kaptunk.
Itt már nagyon bizakodó voltam, hogy jó időben, különösebb probléma nélkül tudom befejezni a túrát. De nem egészen így lett. Perbál után a gombafeldolgozóig minden rendben volt, elérve a bejáratot jobbra indultam a leírás szerint. Viszont az út sehol sem fordult balra, mint vártam, hanem tovább előre tartott. Nem zavart különösebben, mert voltak bakancsos lábnyomok bőven. Egy idő után viszont már csak egyetlen lábnyom maradt, kiértem egy mező szélére, majd egy erdősarokba kerültem. Itt eszembe jutott, hogy 2007-ben BHG sporival együtt szintén keveregtünk egy sort, és rémlett, hogy itt mentünk fel végül a gerincre. A sarokban betértem az erdőbe jött is egy balra felfelé kapaszkodó út. Igaz, kijárva egyáltalán nem volt, állatnyomok és régi taposás nyomai voltak csak a 30-40 cm-es hóban. Viszont nem aggódtam nagyon, mert irányba jó volt. S tényleg: egy erős de nem túl hosszú kaptató után fent voltam a gerincen, ahol elvileg S sáv jeleknek kellett volna lenniük, de nem láttam egyet sem. Cserébe az eddigi legnehezebb szakasz várt rám: alig tudtam utat törni nagy hóban, csak bukdácsolva, csigatempóban tudtam haladni. Elértem egy magassági pontot, majd egy elágazásban felismertem azt az utat, amin anno szintén leereszkedtünk Anyácsapusztára. Nemsokára a S négyzet jelek is megjöttek, tehát a kevergés véget ért. Gyorsan leértem az utolsó ponthoz, ahová kisvártatva három fő jött még utánam. Az elöl haladó koma nagyon nézte az előttünk haladó legalább 15-20 főt, akik több csapatban mind kihagyták a Kakukk-hegyet és az aszfalton mentek be Szomorra, de végül is kis rábeszéléssel négyen kezdtünk el a megadott úton baktatni a Kakukk-hegy irányába. Itt már minden utolsó erőre szükség volt, 55 km volt a lábunkban, folyamatosan de igen lassan haladtunk a nagy hóban. Elértük az Anyácsai horgásztavat, majd már azt hittem, a jelek megkerülik a Kakukk-hegyet, amikor elkezdődött egy kíméletlen kapaszkodó, olyasmi mint a Muzsla a Mátrabércen. Először egy hupli, örülsz neki, hogy mindjárt vége, aztán még egy, végül a harmadik az, ami az igazi. A csúcskő mellől csináltam néhány fotót, majd egy nyaktörős ereszkedőn lecsúsztunk a szomorú állapotban lévő kálváriához. Innen már csak egy szusszanás volt hátra és bent voltunk a célban.
Igaz, az utolsó reggeli busz pont elment, így volt két és fél óránk, de én egyáltalán nem bántam Jól bereggeliztünk, pihentünk, beszélgettünk, néztük a fáradtan, de büszkén beérkezőket. Nagy tett volt mindenkitől, aki végigjárta!
++++

yoyo
Kitörés 60 éjszakai Túra !
Idén egy napon volt a Margitával a túra ,de nem okozott nehézséget a döntés ;)
Az viszont igen,hogy kivel is menjek . Joci ... akivel tavaly együtt mentem ,lesérült sajnos . így azt találtam ki,hogy egyedül is elmegyek, bár sokkal nehezebb lesz fejben .
Aztán Fazekas Jani úgy döntött,hogy eljön velem,úgyis kellenek neki az éccakai virrasztások mint edzés ;)
Szomorra kivittük az autóját, Gabi meg vissza hozott minket a budai vár kapujáig..a nevezésnél igen sok ember volt , a hosszún 200 an indultak!
Janival mi 18:20 kor indultunk ,és a fogaskerekú mellett kapaszkodtunk felfelé..a becsatlakozó zöldet nagyon benéztem..Azon indultunk el ami lefelé visz a Moszkva térre .,több túratárs is jött erre.Vissza jöttünk ,majd miután meglett a zöld ,szintén egy kisebb kavirnyával,de eljutottunk a Széchényi emlékműhöz (tavaly nem volt benne ez a pont ,de azé az itinert elővehettem volna ).Szóval miután meglett az első pecsét,,fel a Normafához a zöldön ,majd a a sárga + on le a Csacsi-rétre . Ekkor már igen sok túrázó össze tömörült,és mosolyogva láttuk,hogy nem ment mindenkinek elsőre a Csacsi-rét,,teljesen más irányból is jöttek lámpafények. A katonasíron szépen égtek a mécsesek ,és a puha hó dunna ként takarta be a fiatal katonát .
A sárgát elhagyva ,a piroson kapaszkodtunk felfelé a János-hegyre . Itt Néhány vicces kedvű pontőr , akik hófehér úgynevezett terepruhába voltak ,szóval az egyik lefeküdt a hóba ,és a többiek havat dobtak rá,magyarul eltemették :) szóval teljesen beleolvadt a tájba,,Viszont mikor mi odaértünk mellé, egyszerűen felült a hóból ,és majd össze cináltuk magunkat :)) Ráadásul ketten még fegyvert is fogtank ránk "persze nem igazit" ezért még jobban nevettünk ,és a kezünket is feltettük :))
Asszem pecsétet egy orosz "katonától" kaptunk ,majd elhagytuk a pontot . A kilátót a piroson lefelé hagytuk el..Jól lehetett menni lefelé,majd a Szépjuhásznétól a sárgát követtük a Hárs- hegyi kilátóig,itt is "katonákkal" pecsételtünk ,és futás tovább a sárgán.. A barlangnál össze tömörültünk kicsit,de én a barlang tetején ügyesen átugrottam ,amit Janika nem látott, Futottam lefelé ,és hiába forgolódtam hátra ,már egészen lent voltam de Janika csak nem jön..
Azt hitte ,hogy mögötte vagyok ,és gyalogolt a drága kényelmesen ,,én meg már hetvenhétszer kitollászkodtam magam egy padnál, mire látom,hogy gyalogol egy túrázóval . A kis féreértést követően ,leértünk Hüvös -völgybe .
Durván 19 kilinél jártunk ,és kb 3 órája indultunk ,,eddig 1 csokit ettem meg,meg 3dl vizet ,erősen érzem,hogy pótolni kéne ..Na majd a virágos nyeregnél, kapunk fasírtott ,nem eszek addig..A sárga viszont szívta az erőnket ,a letaposott hóban sem volt egyszerű a menet. Az Újlaki -hegy meg aztán pláne .Mire felértünk már szédelegtem mint az őszi légy ..Nem is fogott a memóriám ,simán elkavartunk egy ösvényen valami kék körre .Mások is jöttek erre,így vissza mentünk majdnem az Újlaki -hegyig. Aztán meglett a nyomorult sárga ,és a repülőtér oldalában nagyon kényelmetlenül oldalazva ,mentünk tovább . Már nem csak a hópelyheket láttam ragyogni ,hanem az agyam által kreált csillagokat is..Teljesen eléheztem ,szó szerint marcangolt az éhség,volt nálam zsíros kenyér,,de én most a fasírta uborkával, kenyérrel voltam rágerjedve.
Szinte beszédültem a Boróka büfé ajtaján ,,kaptuk a pecsétet hamar,és láttam ,hogy eszik a fasírtot,a többiek..Cillagom is sorba állt ügyesen "bár már a pultba kapaszkodva :P ,és ekkor tudja meg,hogy idén nincsen fasírt ,csak a 25 kilis célbaérőknek.. Nem mondom mit éreztem"az asztalon volt egy fél üveg sör ,,valaki ott hagyta ,azonnal megittam, nem érdekelt :)) A pultos hölgy gyök kettővel szolgált ki,,legalább hatan álltak előttem. Janika menni akart ne várjunk mondta ,én nem akartam menni ,elővettem a kenyeremet ,a kóláért a térdemig csorgott a nyálam ,álltam tovább a sorba ,bozót maga elé engedett,mert látta ,hogy több kettőnél a türelmem :))
Iszonyú nyűgös voltam ,és haragudtam magamra a hibáért ,,a túra végét egyáltalán nem láttam ebben a csillogós állapotban ,és írigyeltem azokat akiknek itt volt a vége. A fél liter kóla ,meg a sör ,dobott rajtam ,a cillagok is oszladozni kezdtek . Mikor kiléptünk a meleg helységből megcsapott a kellemes Virágos nyergi szél . Két fiú a 35 ön indult tovább ,ezért csatlakozást kértek hozzánk, azt mondták profinak nézünk ki , ííííííííííí de még a kötők padja környékén lemaradtak szegények . Nagyon nehéz volt ezen a kis ,keskeny leszakadó partoldalon menni ,A lábunk állandóan lecsúszott oldalra ,és azt hittem sosem lesz vége ennek a hosszú sárgának . Az Alsó -Jegenye völgyben a lábszárig érő hóban vágtunk át a ponthoz,ahol szintén korhű ruhában fogadtak harmonika szóra ,meleg tábortűzzel. Tök hangulatos volt köszönjük fiúk ! Gyorsan tovább álltunk,mert mondtam Janinak ,majd a benzinkútnál mi is tankolunk ám cillagom ..így megnyomtuk ezt a nekem oly tetsző, fahidas kispatakos részt ,,a kis patak csobogása szép ritmust adott a lépteinknek ,és a szitáló hó ,ragyogása még mesebelibbé tette a tájat . A benzinkút Solymár határában fény volt az éjszakában . Ahogy beléptem az ajtón , elmartam egy literes kólát ,meg valami mandulás sütemény félét. A shoppos néni szemében megláttam magamat ,,elég volt rá nézni és tudtam,hogy szépen nézek ki :) A sárgán felfelé megeszegettük az életmentőt Janikával ,hogy kitartson az erő a fődemig ,Kakukk-hegy -Kerek-hegy, hosszú mély havas menetelés felfelé .
A zsíros-hegyen vártam a levest nagyon,,és IGEN volt forró gulyás leves a ponton .Olyan de olyan finom,hogy hétnyelven beszélt,,,bár ha sz@r lett volna ,vagy faggyús azt is megzabálom simán :) Éreztem,hogy a keringésem hordja szét a levest ,,a szín húsra lecsap a gyomorsavam,és harcot viv a krumplival zöldséggel ,ez a leves úgy helyre tett,hogy alig bírtak vissza fogni cillagaim .A papp földeket ingyér is felszántottam volna .
Csiba itt csatlakozott hozzánk,nem volt még a túrán ,viszont jól nyomta gyalog meg baromi fiatal is , úgy ment ,hogy én simán tudtam kocogni mögötte ,meg Jani mögött is :/ Elhagytuk a régóta követett sárgát, és a kéken mentünk fel a Nagy-szénásra . Hol kocogtunk hol meg gyalogoltunk. A Szénáson azt kaptuk amire vártam ,,bár a szél idén nem tett ki magáért,,viszont volt helyette köd, és térdig érő hó . A csúcsról délkelet felé fordultunk ,nyomok azok mindenfelé mentek,jelzés itt csak a köveken van,,de azon most 50cm hó volt . Az erdőbe beérünk,és jobbra fordulunk ,majd a Kutya-hegy nyergébe szenvedünk tovább a mély hóban. A kék keresztnél egy traktorral eltolták a havat..így csak 10 centiben kell menni. Egész jól haladunk ,majd a Kutya-hegy dűlőjénél térd fölötti hóban gázolunk tovább ,,az eltakarított havat szépen vissza hordta a szél..ilyen még 2x volt a kék kereszten,majd leértünk a forgó kapuhoz,ahol hírtelen azt hittük nincs is pont ,mert a "katonák" csak úgy álltak a sötétben ..gondolom nemrég értek a ponthoz ezért nem volt még tüzük. Álitólag öten voltak csak előttünk ..Nyirmi törhetjük az utat magunknak :P A sárgára vissza tértünk ,és a Fehér-úton nagyon durván mentem elől ,Janika többször is említette , hogy szegény Csiba elveszik,de jött mögöttünk ügyesen mint a kisangyal ,hiába nyirmizett az első hatvanasán :) . A véget nem érő lefelé nekem tök jól esett ,pedig volt vagy 5 kili lefelé a mély hóban .Úgy látszik a gulyás szépen felszívódott . Átmásztunk a foghiányos létrán ,Janika elől ,én mögötte ,Csiba meg simán átbújt a drótkerítésen .. Itt egy tábortűz maradványai voltak ,,nyílván nekünk lett csinálva ,mert erre borzasztó rossz minőségű a sárga .. Egy végeláthatatlan szántóföldön (Papp földek ) továbbra is lefelé támadunk ,az olykor lábszárig éró hóban..a hepe hupát még a hó alatt is érezzük,,, Két fehér álcaruhás ,járőröző a szántóföld közepén mutatja az utat. Szó szerint fel alá járőrőztek (mű) fegyverrel !
Átkelünk a kritikus békás patakon ,,tavaly itt nagyot kavartunk Jocival,,,de most simán megy az irány . 2 kili a szántóföld közepén, igazi időrabló volt ,lassan leértünk a ponthoz... ami egy nagy fa tövében volt ,amolyan lövész árok félébe vermelték el magukat a ponton posztoló katonák ,kaptun teát ,itt a szántás közepén ez gyógyszerként hatott minnyájunkra . A fiúk lányok a gödörben ,olyan kényelmesen elvackolták magukat ,hogy szinte hivogató volt ,még ponyva is volt a hó ellen ..ez a pont volt számomra a leg hangulatosabb ..Tűz ,tea ,hóesés,fa töve,gödör , ponyva , 5 cillagos vackuk volt szerintem :) Folytattuk tovább a szántóföld harcunkat,és az aszfalt út Perbálnál megváltás volt számunkra ..Janikával futottunk is legyen már vége az őrületnek ,nem számított a felfelé ,csak mentünk és gyűrtük a távot .Csiba kicsit lemaradt ,de a nagy lábával hamar utól ért,főleg mert én elkavartam egy kicsit egy meredek utcában ,,viszza le a francba le a hídhoz ,,ez a sárga kikészít :/
Lyúk földek -Nyakas tető ,hisztérika a kettesen volt nekem :(
Totál kikészültem ,,egy keskeny keréknyomban haladtunk a mély hóban kilómétereken keresztül . Hogy hányszor rúgtam magam bokán ? fogalmam sincs .. Janika ügyesen kitámasztott a botjával ,csipőből is tartani kellett magam billegtem össze vissza . ..Nem köllött a bot sem ,egyszerűen semmi nem volt jó ,és állandóan pisilnem kellett miatta :) Anyácsa puszta előtt ,szintén a fehér ruhás "járőrözők " igazítottak útba ,,,a Túrázókat is utól értük ,majd Anyácsa pusztán valami pajtában volt a pont ,,,tök hangulatos volt . Na innen már csak egy bő hatos ,Csiba elment a túrázókkal mi meg Janival toltuk az aszfaton .. a kakukk-hegy körül még volt némi szint a végére ,Szomorra beérve ,mindent ellepett a friss hó ,az úttest is szép fehér lett, Az utca tetejéről ráláttunk a célhelyre ,és csak futottunk lefelé Janival ...és igeeeen ! a kiskocsmába toppanék,és fél 5 körül 10:27 es mentidővel véget vetünk az őrületnek . A kiskocsma "üres" ,elsőként adunk munkát a pontőröknek.,amin igen meglepődünk , de külömben lényegtelen .Megkapjuk a díjjazást ,és csak mesélünk mesélünk , az egyetlen korai vendég meg csak kérdez és kérdez ,mi meg örömmel válaszolunk ,a forró cserépkályha szélén ülve .Kapok virslit, forralt bor kérek mellé,hogy tudjak aludni ,,aztán egy szűk órácska ücsörgés után lassan elmegyünk ,nagyon dicsérjük a túrát,máskor érdeklődni fogok a fasírtért ,,a frissítésem egyébként elég lett volna ,ha megeszem időben a kenyeret , holnap fasírtot sütök, mellé kovi ubit ,és átélem újra ezt a remek túrát ! jó étvágyat cillagom :)
++++

tétova hegyi-teve
Kitörés 25
Küzdelmes és szép túra volt, amit a havazás és készületlenségem tett kissé extrémmé. Ez volt továbbá életem első esti (éjszakai) túrája, de valószínűleg nem az utolsó. A sötében való magányos haladás, esetenként botorkálás teljesen más oldaláról láttatta a túrázást illetve túrafutást. De tetszett a dolog s egy megfelelő fejlámpa beszerzését követően máskor is bevállalom a sötétben való futkorászást.
A túra hagyományőrzése, az elesett katonák előtti tisztelgés szívfacsaró, de egyben felemelő érzéseket ad. Majd egy városnyi ember pusztult el hiszen értelmetlenül akkor. A túra szervezőit és életbentartóit (beleértve a pontőröket is) ugyancsak tisztelet illeti.
A túra városi szakasza a Normafáig nekem nem volt egyértelmű. Szerencsére itt még sokan voltak, akik kérésemre mindig szívesen kisegítettek. Némi megkönnyebülés volt a zöld jelzés megjövetele, de a Normafától kezdődött az igazi kihívás, ugyanis kislányom barbi-s lámpája nem túl erős fénnyel rendelkezett, bár több volt a semminél. A Csacsi rét megtalálása azonban másnak is gondot okozott, olyanoknak is, akiknek viszont jó lámpájuk volt. Hozzájuk csapódva végül is meglett a rét s a második pecsét. Sajnos a hó némi szél kíséretében elég erősen esett, ami lassan, de biztosan áztatta az itineremet s mosta el a korhű emblémákat felsorakoztató pecséteket. A réttől egy fejlámpás sráccal nyomtuk tovább s lukadtunk ki Makkosmáriánál. Vissza tehát a János hegy tövébe s tovább a piroson, de már a jó irányban. Kellemes emelkedőn baktattam felfelé a libegő felső állomásáig, ahol a korhű ruhába öltözött őrök mellett újabb pecsét s egy autós szelet fogadott. Itt csatlakoztam egy kisebb csapathoz félve az újabb elkeveréstől. A Hárs-hegy aljától azonban ismét futni kezdtem mivel a gyalogtempó nem adott elég meleget nekem. A kilátóban újabb pecsét s tovább le a sárga jelzésen. Itt elég jók voltak a jelek, bár erősen figyeltem, nem akarva megint felesleges kilométereket beletenni a pályába. Hűvösvölgynél elértem egy bolyt, akikkel együtt gyalogoltam egészen a Vadaskert aljáig. Az emelkedő azonban futásra ösztökélt. Hamarosan meglett a Határ nyereg is. Az újlaki-hegy aljában toporogtam kicsit, mivel a barbis lámpa nem mutatta a helyes irányt tovább. Páran beértek a korábban elhagyottak közül s innen velük nyomultam tovább a tetőig, ahol a katonaruhás pontőrök között érdekes színfoltként egy lány-katona is feltünt. A hidegben azonban nem sokáig lehettet álldigálni s hamar folytattuk utunkat a célig (25 Km-es), a virágos nyeregben lévő Boróka büféig. Egy fasírt, kenyér és még uborka is járt a tea mellé a megfáradt célba ért túrázóknak. Csak bámulattal adóztam a továbbhaladóknak, akik aznap egészen Szomorig mentek. Hamarosan megkaptam az oklevelemet és a kitűzőt s tekintettel arra, hogy az autóm a vár mellett maradt nekiindultam, hogy lemenjek a buszmegállóig. A büfé előtt azonban egy terepjáró állt, amibe bekéredzkedve jutottam le a Hűvösvölgyig. Innen is köszönet a megmentőimnek, hiszen a vizes, átázott ruhában buszt várni és buszozni nem kis erőfeszítés és biztos megfázás várt volna rám.
Összegezve, a túra minden szempontból nagyon tetszett s már most tervezem a 60-as teljesítést is a megszerzett tanulságok birtokában. A városi szakaszra jól fel kell készülni (van egy-két csalafinta lekanyarodás), normális lámpa nélkül nem szabad elindulni és érdemes némi váltóruhát (száraz sapka, kesztyű, felső, esetleg széldzseki) magunkkal vinni. No meg kell némi állóképesség is. 1050 méter szint a Virágos nyeregig, s további 990 méter Szomorig.
Az itiner korrekt bár térképet nem tartalmaz, a pecsétek gyönyörűek. Az oklevél is nagyon tetszik, ahogy a kitűző. De ami igazán megkapó az a túra hangulata, ami már a rajtban elkezdődik a korhű öltözetekkel, majd folytatódik a katonasírokon égő mécsesekkel, a pontokon helyenként felhangzó zenékkel. Ez teszi igazán emlékezetessé a dolgot s idézi mindannyiunknak fel az itt elesett katonák emlékét. Legyen könnyű nekik a föld.


++++


Sub-Menu:


Back to content | Back to main menu