Kitörés 60-35-25 Emlék- és teljesítménytúra - Börzsöny Akciócsoport


Go to content

Kitörés 60-35-25 Emlék- és teljesítménytúra - Börzsöny Akciócsoport

Korábbi túrák > Beszámolók

Túraév: 2009

Hegi Bali
Kitörés 60, avagy emlékezzünk a hősökre
A múltkori túra beszámolómat annyival egészíteném ki, hogy azóta a YouTube-n rátaláltam egy dalra, ugyancsak Cseh Tamástól. Ott meg is hallgatható. A dal címe: Széna tér 1945.
Ez azokról a hősökről szól, akinek az emlékére mi ezt a túrát megtettük.
A másik dal címe a Fehér babák takarodója című lemezről: Tábori levél Karády Katalinnak.
Remélem jövőre is megrendezitek ezt a túrát!
+++

bükkjáró
Kitörés 25 (éjszakai)
2009.02.14.
Táv: 23,5 km
Menetidő: 4ó 20p körül
Estére lehült az idő és több órán át szállingózott a hó.

A Budai Trappról igyekeztem átérni és minnél előbb indulni, hogy az utolsó 137-es buszt elérjem. Sikerült is az elsők között fél hat körül rajtolni. Köszönet a szervezőknem, hogy küldhettem a Borókás büféhez, a 25-ös céljába is csomagot. Az út eleje nekem kissé ismeretlen volt és itt a leírás is kissé nagy vonalú volt. Pedig a városi részeken szerintem sokkal könnyebb elkavarni mint az erdőben. Így nem teljesen a kijelölt útvonalon de sikeresen elértem a Széchenyi hegyet. Innen már egyszerű volt a jól ismert utakat, ösvényeket követnem (még ha éjjel is volt) egészen a célig. A célt sikerült időben elérnem ahhoz, hogy elérjelm a buszt. A fasírt iszonyú jól esett, rendkívül finom volt. Utána aznap immár másodszor indultam az Erdőalja úti buszvégállomáshoz. Az út során sikerült délután és éjjel is jó nagyot zakóznom a síkos úton. Viszont a buszt és a kitűzött célt (két túra egy napon) elértem. Így rendkívül elégedetten döltem az ágyba otthon. :)
+++

Hegi Bali
Kitörés 60, avagy emlékezzünk a hősökre...

Már a tavalyi év vége felé, amikor apránként kezdtek megjelenni az idei év teljesítménytúrái, megütötte a szemem a "Kitörés 60", s legfőképpen az, hogy ez egy éjszakai teljesítménytúra lesz. Tudtam, mennem kell. Próbára tegyem magam, és emlékezzem azokra a katonákra, akik 1945. február 11-én véres valóságként kellett megéljék azt, amit most mi túrázók csendben, fegyverropogás nélkül...
Kicsit korán, még 17 óra előtt pár perccel érkeztem meg a városmajori templomhoz. Sehol senki, vajon jó helyen járok? Aztán negyed hat felé elkezdtek szállingózni különböző irányokból a bakancsos, hátizsákos emberek. Te is a Kitörésre? Te is? - kérdezgettük egymást, s megállapítottuk, hogy végül is jó helyen járunk.
Fél hat körül aztán megérkeztek a szervezők is, lehetett rajtolni. Irány az éjszakai Budapest, majd a Budai hegyek.
Zsoltival indultunk el együtt, s kiderült, hogy a Csacsi rétre egy másik úton érkeztünk meg, mint amit a szervezők fényekkel is kijelöltek, de végül is odaértünk. Vidám indulók harsogtak a pontőrök mobiljából, de nem sokáig élvezhettük, mert még nagyon a túra elején voltunk.
A János hegyre felérve, az ellenőrző pontnál a szovjet hadsereg egyenruhásai fogadtak, harsány "sztoj!" - bocsánat, de nincs cirill betű - és "dokument jeszty?" felkiáltással. Még szerencse, hogy gyermek koromban jó párszor láttam a Tizedes meg a többiek.. című filmet, és még tanultam is oroszul, így aztán a "nye sztrilájtye!" kérésemmel hatottam rájuk.
Útközben a további ellenőrző pontokon német katonai uniformisba öltözött pontőrök fogadták a túrázók seregét.
Megkaptuk a pecsétet, s ha már itt vagyunk, másszunk fel az Erzsébet kilátóba! Még volt negyed óra a kilátó zárásáig, így bejutottunk. Fent a toronyban, majd levitt a szél, s a havat vágta az arcunkba. Alattunk a Duna sötét szalagja, a város fényei, gyönyörű. Akikre emlékezve túráztunk, azok biztosan nem így látták a várost 64 évvel ezelőtt.
Indulás tovább a jegesre taposott erdei utakon. Cseh Tamás "Fehér babák takarodója" című lemezéről való dal sorai kezdtek a fülembe csengeni: "Fú a szél, s a fagy kígyója sziszeg. Hóban fekszem, s nem tudom, hogy mi van teveled. Posta nincs se csillag a váll-lapon, hóban fekszem, s megy a századom. Második magyar hadserege, mi a neve és a fegyverneme? Mi a fegyverneme?" Tudom, a II. Magyar Hadsereg 1943. januárjában a Doni(voronyezsi) áttörésnél pusztult el, de mit csináljak, a budai hősökről nem hallottam még dalt.
Útközben a gyertyával kivilágított katonasíroknál némán fejet hajtva elsuttogtuk: Lux aeterna Dei, luceat ei, requiescat in pacem!, vagyis az Isteni örök világosság fényeskedjék neki, nyugodjék békében!
Csendes emlékezés, gyaloglás, hó, szél, sötétség, de mégis felemelő.
Lassan világosodni kezd, ahogy közeledünk Szomor felé. Végig a szántáson gyalog, közben az arcunkat a szél szántja. Megyünk konokon, monoton, mikor leszünk már Szomoron?-mondogatom magamban. Végre feltűnik a szomori templom, s vele szemben a kereszteződés másik oldalán a Poharazó nevű vendéglátóipari alegység. Belépve kellemes meleg, nem csak a levegő hanem a fogadtatás is. Gratuláció, megérkeztünk! Virsli, forralt bor... nekünk igen, de vajon a 64 évvel ezelőtt kitört megmaradottaknak milyen fogadtatás és ellátás jutott? Gondoljunk rájuk! Ők akkor az életükért meneteltek, s bizonytalan volt, hogy meg is érkeznek.
Nekünk, hála Istennek, megadatott a megérkezés biztonsága és öröme is. Jövőre újra ugyanitt!
+++

pesza91
Szép, hangulatos, helyenként kemény túra volt. Köszönöm Győri Péternek a budapesti idegenvezetést, a vaníliás fánkokat, a színes történeteket a környékről, valamint a túra utáni finom ételt. Gyulának a társaságot Rózsika-forrástól, a rendezőknek pedig a színvonalas rendezést.

A túrám a veszprémi Óvárosból indult egy rögtönzött futóedzéssel, miután munka után kicsit megcsúsztam az idővel. Végül simán elértem a kényelmes, nemzetközi gyorsvonatot. A Déliben már várt Péter, ahonnan rögtön célba vettük a Városmajort.

A Városmajorból indulva felkerestük a Honvéd-síremléket, és a Ribizli lépcsőt. Ezután a Szamóca utcán a Diós-árok, a Város-kút, a Költő utca valamint a Széchenyi-hegy érintésével értük el Normafát. Csacsi-rét előtt újabb Katona-sír következett meggyújtott mécsesekkel. A ponton már várt minket Székelyvándor, Renáta és egy katona ruhába öltözött hagyományőrző. Innen egyedül mentem Rózsika-forrásig kisebb szakaszokat leszámítva. Éjszaka még nem jártam a Budai-hegységben, így lenyűgözött a kivilágított János-hegyi Erzsébet kilátó, a város fényei, a lámpa nélkül is világosságot adó friss hótakaró, a piros majd a sárga sávon való tekergés, a friss levegő, a csend és a felszabadultság érzése a heti munka után.

Az Újlaki-hegyre vezető kapató olyan jeges volt, hogy igénybe kellett vennem a fák segítségét a feljutáshoz. Fenn a csúcson hűvös szél és Budapest csodás fényei fogadtak. A virágos-nyeregi Boróka Büfében nagyjából 2 órát töltöttem el, megvártam míg megérkezik az utolsó túrázók és a seprűk népes csapata. A meleg tea és a fasírt nagyon jól esett. 2 óra magasságában, aztán továbbindultam a sárgán, amelyen utoljára a Töki Tökölőn jártam erre májusban a Kinizsi másnapján. Az újabb Katona-sír annyira elvonta a figyelmemet, hogy rátértem a kékre, amin viszont túl haladva a piros kerékpárút érintésével a Kálvária tetején kötöttem ki. Végül is nem bántam meg, bár véletlenül alakult így. Kicsit gyönyörködtem az alattam lévő fényekben, majd a térképet tanulmányozva belőttem magam a helyes irányba. Néhol szinte térdig ért a hó, de 10 perces bozótharc után kereszteztem a sárga sávot, amit végigkövetve elértem a Rózsika-forrásnál lévő pontőröket B. Gyulát és Marcsit. Tíz perc után megérkezett a seprűk nagyjából 8 fős társasága, és az előzetesen megbeszéltek szerint Gyula csatlakozott hozzám a célig.

Az ismerős, kiválóan jelzett sárga jelzésen, most már gyorsabb tempóban értük el Zsíros-hegyet, majd a Nagy-Szénást. A nyeregben hatalmas, jeges szél fogadott minket, és lassanként elindult a napfelkelte folyamatának elejének kezdete. Az újabb ponton a hidegben hősiesen helytálló, katonaruhába öltözött pontőrök üdvözöltek. A célig vezető út egyértelmű volt, ahol kellett mindig akadt egy szalag, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy világosban sokkal könnyebb dolgunk volt, mintha korom sötétben kellett volna tájékozódni. A perbáli „katonákon” túljutva hosszú kilométereken keresztül kacskaringózva, hullámvasutazva értük el Szomort, az igen erős intenzitással belénk harapó fagyos szél kíséretében.

A célban, a kitűző, felvarró és igényes oklevél mellett, végre kezembe vehettem az idei eseménynaptárt is. Gyula, Székelyvándor a célzárás után elvitt Budapestre, ahol a veszprémi
vonat indulásáig Péterék láttak vendégül.
+++

yoyo
Kitörés 60 vagy 65 ..
Emlékeztünk azokra a katonákra ,akik több hónapon keresztül Hősiesen védték Budapestet.Végül 1945.02.11 .-én a sötétség beálltával Kitörtek . A fiatal katonák ,a budai hegység külömböző pontjain pihennek . Utunk során több ,mécsesekkel borított sírt érintünk .Igazán megkapó ,és magható látvány .

A Kitörés !!! Hát igen …tavaly nem lett megrendezve ,viszont idén mikor megláttam a kiírást ,azonnal tudtam,hogy megyek. A két rövidet már megcsináltam ,egyértelmű volt,hogy a hosszún megyek .De kivel ? a két bandita Béla ,és Elek azt mondták,ők nem szoktak éjszakai túrára járni ;) Viszont a Margitán sikerült elkapnom Jocit,és rögtön igent mondott .
Aztán mikor eljött a péntek, egész nap esett a hó ,hordta fújta ..valahogy elbizonytalanodtam. Már már ott tartottunk a levelezésben,hogy nem megyünk .
Aztán úgy alakult,hogy szombaton dolgoztam ,de mivel éjszakai túra ,,így akár a munka után is eltudok menni :).Jocival 6 kor taliztam a Moszkva téren ,mikor megláttam,a toalettjét ,nagyon aggódtam . . én hozzá képest eszkimónak voltam öltözve . Hamar kiértünk a rajthoz ,és 6:20 kor indultunk is a Városmajorból ,végig fel a fogaskerekű mellett ,majd a zöldre fordultunk, és azt követve ,felértünk a Normafához . Követtük a zöldet a tükör jégen , és megcsodáltuk a város fényeit …majd a síháznál kijöttünk az aszfaltútra . Innen a sárgán le a Csacsi-rétre ,ami remekül jelölve volt ,A4 es papírokkal ,és prizmával segítve az utat .
Többen is össze gyültünk ,majd innen tovább a sárgán kocogtunk a Virág-völgy felé . Joci egyre többször mondta,hogy tetszik neki a túra . Naná,mert még az elején vagyunk cillagom :P jó tempóban haladtunk felfelé a a János-hegyre ,tapírka is elkocogott mellettünk .ott akkor írígyeltem ,hogy ő a rövidre ment . Jocival megbeszéltük,ha nagy lesz ahó ,és sokat csúszkálunk ,Virágos nyeregnél kiszállunk,és elég lesz a 25km . Végül felértünk a kilátóhoz ,a 2.epre ahol fegyverrel felszerelkezett pontőrök fogadtak .
A kilátó ,meseszép volt ahogy kivilágítva magaslott a hegy tetején . Igen hideg ,és fagyos idő volt ,de a piroson lefelé hamar kimelegedtünk . Nagyon csúszós ,és köves volt ez a rész ,de egészen jól játható volt idáig végig . Leértünk a Szépjuhászné elágazáshoz,és a sárgán folytattuk utunkat a Hárs-hegy felé . Az emelkedőket evésre ivásra remekül kihasználtuk . Én egészen jól haladtam lefelé ,Joci viszont óvatosabb volt , ennek meg is lett az eredménye,a Hárs-hegyen hanyatt vágta magát ;)
Végre leértünk Hüvösvölgybe ,és a mentünk a sárgán tovább a meredek Újlaki –hegyre ,szó szerint négykézláb . A virágos nyeregbe 21:53 kor értünk . A pontőrök,itt is katonai ruhában voltak.Itt volt a 25 célja,és a 35 rajtja ,de jól voltunk, így eszünk ágában sem volt kiszállni . Kaptunk forró fasirtot kenyérrel,és kovi ubit hozzá .Legalább 30 percet pihiztünk ,még a ruhámat is kiterítettem a radiátorra . Vizesek voltunk… idáig folyamatosan szitált a hó .

Mikor kijöttünk az épületből ,megcsapot a fagyos éjszaka ,kocogásba kezdtünk ,még mindig a sárgán .Nagyon szép helyeken mentünk ,remek rálátás volt Óbuda fényeire .
Ezen az útvonalon senkivel nem találkoztunk ,így elővettük a térképet,mert elvesztettük a sárgát ,végül megtaláltuk,és leértünk a Rózsika forráshoz a 4.ell pontra . kaptunk kekszett ,és melegedtünk a tábortűznél . Néha lekapcsoltuk a lámpáinkat,hogy pihentessük a szemünket a csillagok háborújától .
Az Alsó.-jegenye völgy mindig magával ragad , főleg a csendes éjszakában ,hallottuk a patak csordogálást , a fahidakon többször is átkeltünk .Végül kijöttünk a völgyből Solymár határában ,és elindultunk felfelé a sárgán . A derekamat kezdtem érezni ,már alapból is fasztummal volt bekenve ,és mivel ilyen jó a frissítés végig ,kitaláltam,hogy a fődemen megszabadulok az övtáskámtól .A Kerek –hegy jobban ment mint gondoltam , pedig a hó vastagsága igen csak emelkedett ,Már nem volt annyira letaposva ,,,megritkultak az emberek is előttünk . Végül 00 :15 kor értünk fel a Zsíros- hegyre az 5.ell pontra . Pufajkás ,fegyveres pontőrők,a tábortűznél , egy hatalmas bográcsban ,frankfurti levest főztek . Jocival rátapadtunk a tűz melegére ,és megettük a finom levest .
Elköszöntünk,és mentünk a Nagy-szénás felé .A bányász nyiladéknál eldugtam az övtáskámat egy bokorba ,kiszedtem egy két csokit , a zsíroskenyeret pedig zsebre vágtam .
A komfort érzetem egyből jobb lett . A hó itt már nem szitált,hanem esett ..a mélysége pedig hol 30 cm,hol 5 cm volt . Végül a Szénás oldalában nem voltak pontőrök ,,ezek után nem csodálom…Igen mély hóban kapaszkodtunk fel a csúcsra , a fenyők ágain puha vattaként ült a friss hó .De amit odafent kaptunk, azt szerintem egy életre megemlegetjük . A fagyos viharos szél a kőkemény havat ,bőrradírként csiszolta az arcunkhoz .Hihetetlen erővel tombolt,és mély hótorlaszokat emelt ,a kék sávra . Joci kamásli nélkül futócipőben merült el a 30 cm hóban . Előre mentem törni az utat , bár én is abban voltam ,csak kamáslival ;) már nyomok nem voltak előttünk behordta a szél . Végül a Kutya-hegy gerincén csendesedett az ereje. Most már a k+ on mentünk , a fák bokrok úgy ragyogtak mint a gyémánt . Végül még a kutya hegy csúcsán olyan mély hó volt,hogy az utat nem lehetett látni merre megy . Végül a kék+ ről ismét a sárga- ra váltottunk .
A forgókapunál ismét katonaruhás pontőrök fogadtak ,meleg tábortűzzel. A kapu csontra befagyott ,de Joci akkorát tekert rajta,hogy utána,még vagy 3x körbe fordult :) Ez amolyan feltételes pont lehetett ,mert tollat kértek tőllünk,de tollunk az nem volt…az övtáskámban maradt .így kitaláltam ,hogy kormozzon be egy botot ,és azzal igazolják ottlétünket . A jel azóta is az itineren van .Aa tollat viszont 5 percre rá megtaláltam zsebemben :)
Kérdésünkre,hogy mennyien vannak előttünk ,azt mondták 1 ember ! Bár igaz már 1 órája elment .Ettől nagyon megijedtem ,Nem akartam elől menni …főleg ott, ahol alig van jelzés ,helyette csak szalagozás lesz .
A sárgán vagy 4km mentünk lefelé bokatörő puha hóban . Nyomok csak itt ott voltak ,mert behordta a szél . Végül kiértünk a Nagy –erdő szélére ,mert,hogy nemcsak a debrecenieknek van Nagyerdejük ;) majd a foghíjjas létrán átmásztunk a kerítésen . A Dűlőről láttuk,hogy a völgyben villognak a pontőrők nekünk .Itt ott ,még A4 es papírok is segítették a tájékozódást ,Nem véletlen !! De mit nekünk A4es papír, vagy sárga szalag,ha másfelé is lehet menni . Eleinte még megvoltak a nyomok,majd mikor már ,csak vaddisznó,és őz nyomok voltak ,akkor azokat követtük ügyesen :) hihetetlen bokaforgató volt a felszántott fagyott földeken botorkálni .Fáradtak is voltunk már ,és villogás amit fentről láttunk ,most nem volt sehol . Elkezdtem kiabálni hahó hahó van itt valaki ? Mondom Jocinak ez a patak ismerős cillagom ,mintha ezen át kéne menni.
Menjünk vissza ahol elkavartunk .Nagy örömünkre meglett a fű ösvény ,egy csapáson kellett tovább menni ,átkeltünk a békás patakon óvatosan ,és a patakkal párhuzamosan ,újra vissza mentünk ,csak most a patak túloldalán is ,mert ugye a nyomokat követtük, ami megint rossz irányba ment. Újra eltévedtünk ,és a fagyott hóban jókora utat potyára megtettünk . Joci halgatott ,én meg mondtam a magamét .
Elővettem a térképet hátha okosabbak leszünk . Vissza mentünk megint a patakhoz , ekkora már több túrázó is érkezett . Végül ott volt a nyomorult szalag ,csak mi nem vettük észre .
A pontnál kaptunk teát,és elindultunk Perbál irányába . A műútra kiérve, utól ért egy fiatal srác ,jól nyomta gyalog ,azt mondta ismeri jól a környéket ,Mentünk vele Nyakas-tető irányába . Jól is ment egészen addig míg a gombatelephez értünk .olyan biztosra fordult jobbra,hogy hittem neki . Jó sokat mentünk lefelé ,viszont a nyomok felfelé jöttek ,valaki már eltévedt erre ! A lényeg,az,hogy mondtam Jocinak,forduljunk vissza ,mert már megint Perbálon vagyunk .

Szóval vissza a gomba telephez ,megvan a sárga szalag. Nagy csoport lámpafényt látunk az erdőbe menni ,,,pedig nem jó az irány nekik sem . sokáig nagyon jól haladunk lefelé Anyácsak pusztára ,Joci utánnam kiállt,mert jócskán túlszaladok a ponton ,na megint vissza ,megkapjuk a pecsétet,innen már csukott szemmel is az a néhány kili ;)
Az aszfalt útra jól emlékszem mikor nyuszikával 2 éve vonszoltuk a testünket .Most Jocival vonszolom .
A szél kegyetlenül süvít a prérin, rajtam van a garbó nyak ,egy meleg sapka ,és a dzsekim kapucnija ,mégis érzem,hogy a fülembe fúj a szél ! Jocin egy termó sapi van,viszont a nyaka arca fedetlen .Végül egy fatuskó állja utunkat, amire egy szalag van rákötve és lifeg .A sötétben első ránézésre egy kutyát látok ,benne amint csóválja a farkát :)

Szóval most másfelé kell menni ,nem a műúton végig ,Megyünk is ,jól látunk a holdfénynél lámpa nélkül,valószínű ez miatt ismét elhagyjuk a szalag jelzést. Míg végül Szomor helyett .Mány –Felsőőrsön kötöttünk ki . Az országúton botorkálva ,azt várom,hogy Gabi érkezzen meg ,és autóval, bevigyen Szomorra! Térképet elő ,irány Szomor .futunk ,ahogy csak tudunk ,de a domb mögött még egy domb van ..Végül leérünk Szomorra , jön egy bácsi , gyorsan megkérdezem merre van a poharazó!
Épp előtte állunk mutatja ,és abban a pillanatban Gabi is megérkezik értem autóval .. Benyitunk a célba ,és 5:45 kor 11:24es menetidővel , véget vetünk az őrületnek … Néhányan már beérkeztek, kérdik is merre jártunk eddig ;) Mostmár nincs több kavarás ,nincs több fagyos szél,nincs több hóbamerülés ,csúszkálás . Az biztos…hogy jövőre úgy megcsinálom a túrát,de úgy …hogy hétnyelven beszél :)

Ui: Ülünk a cserépkélyha szélén Jocival. Hátunkat forrón melegíti a kályha melege.Megkapjuk az igényes oklevelet ,a kitűzőt a felvarrót ,megkapjuk a virslit a teát . A hangszoróból halk mozgalmi indulók szólnak . Az elesett katonákra gondolok .Majd megszólal a himnusz is .
Igazán szép ,és megható túra volt, ajánlom mindenkinek .

Ui: 7 órakkor a Zsíros-hegyre autózunk felfelé , az eldugott övtáskámért,,,,majd egy három fős fiatal csoport a térképet bújja ,Srácok remélem beértetek szintidőre ,mert Szomor innen még nagyon messze volt !!!
+++

kocka
Pár pontban összeszedném hogy miyen volt a 2009-es kitörés.

- Csapat: Dani és Ákos, Ákos csak 25 km távon
- Start: úgy 17:45 körül
- Időjárás: szemerkél a hó, erős szél, minusz néhány fok körül
- Terep: Fagyos talaj, hófúvásokkal. Volt egy patak-átkelés ahol megmártottam a lábam a megbillenő gerenda miatt. Szép nagyot bénáztam. A budai hegyekben jegesre voltak lejárva az utak, nehéz volt rajta felmászni a hegyre, a Nagy Szénásokon pedig szép nagy hófúvások nehezítették a közlekedést. Körülbelöl itt vettük észre, hogy térdig megfagyott a nadrág rajtunk. Egyébként nem volt nehéz.
- Érdekességek: a rendezők fegyvereit és felszerelését mindenhol megnéztem, egy gépfegyvert még próbálgattam is. Nosztalgia, kicsit militarista gyerekkorom volt :-) A táj is nagyon szép volt, már amit lehetett látni: A kilátás a nagy szénásokról, a kivilágított erzsébet kilátó. A nagy szénásokon egyébként a hangulat kedvéért is érdemes megállni térdig lefagyott nadrágban.
- Cifrább helyzetek: A végén a majdnem célegyenesben a TSZ mellett végig szembe szélben -és hol van még onnan a falu; Hűvösvölgy után a jeges meredek kaptató, a nagy szénásokon a hófúvások.
- Agy-állapot: szerintem gazdagította valamivel az agyamat, hogy végigjártam azoknak a katonáknak az útját, akiket mindenféle országokból ideküldtek egymás legyilkolására. Többek közt. (Itt főleg arra gondolok hogy volt valami közük a nagyapám családjának kiirtásához is) Nem sok együttérzést kaptak az utókortól és pont ezért érdemes végigjárni az útjukat, kicsit sejteni hogy nekik egyáltalán nem volt frankó.
- Tapasztalat: Örülök neki, hogy idén sikerült végigcsinálnom bealvás nélkül. Úgy látszik ezt nagy csapattal nem lehet megcsinálni, mert akkor sok a tökölés és a vakarózás - amitől én elálmosodok.
+++


Sub-Menu:


Back to content | Back to main menu