Kitörés 60-35-25 Emlék- és teljesítménytúra - Börzsöny Akciócsoport


Go to content

Kitörés 60-35-25 Emlék- és teljesítménytúra - Börzsöny Akciócsoport

Korábbi túrák > Beszámolók

Túraév: 2007

yoyo
Sziasztok kedves túrázók ,nem akartam irni ,de egy pár mondatban mégis összefoglalom a túrát .

Aki még nem volt a kitörésen ,annak,csak ajánlani tudom a részvételt .
Bár mi nyuszival a 35 ös távon indultunk 22:50 kor, de csináltunk belőle 42 őt .Akkor persze morgolódtunk,de mostmár nembánom .

Az első eltévedés mindjárt az elején volt ,majdnem Óbudáig szaladtunk .
Utánna beálltunk rendesen ,a Kerek-hegyet most is utáltuk ,a kis alattomos emelkedőjével .Majd 3 hajléktalan ,lekapcsolt minket cigarettát kérni ,benn az erdőben :o Persze a "kannás" bort úgy ölelték ,mint anya a gyermekét:)
De kedvesek voltak ,mert jó utat kivántak.

Szépen haladtunk felfelé ,néha előzgettünk ,persze mindig ugyan azokat a túrázókat.
Zsiroshegyen bevágtam egy zsiroskenyeret ,majd mentünk a Nagy-szénásnak .Nagyon nem tudtunk időzni fenn ,mert fagyos szél fújt .
A kutyahegyen átvágtunk ,majd a magaslétrán átmászva ,tulajdon képpen a sárgával párhuzamos úton ,végig lementünk a hegyről . Ugyan olyan sóderes út ,csak éppen nem jelölt .Ez volt a legnagyobb kavarásunk.
Megint utólértük a túrázókat ,volt aki már nevetett minket , elhagytuk őket majd el is tévedtünk újra ,de csak kicsit ,bevártuk a többséget egy kereszteződésben ,és együtt mentünk a nyilt terepen a magas fűben . Ha akkor nem jönnek túrázók ,szerintem ott köröznénk még mindig a csapásokon,mert szerintem az egy útvesztő. Azon eligazodni,csak egy vaddisznó tud ;)

Na ezután beértünk Perbálra ,csak nagyon minimális kitérővel ,majd a gomba telepnél megint elakadtunk ,de nyuszi előre futott felderiteni .integetett is,hogy meg van a szalag .Na megindultunk megint ,Anyácsa puszta felé ,úgy belendültünk,hogy a szétfagyott pontőr a buszmegállóból kiálltott utánunk. Hihetetlen alig tudott beszélni ,úgy szétvolt már fagyva .Szerintem nagyon vékonyan is öltözött ,,sajnáltuk nyuszival,de kedves volt ,mert mondta ,hogy csak a műuton fussunk tovább, az levisz Szomorra .
tepertünk is ahogy tudtunk ,én már telefonáltam is haza jöhetnek értem,mert látjuk a templomot .
Jó pár kilit futottunk igy is, de a templom alig közeledett ,mikor meg közeledett akkor kiderült nem is templom,csak valami csirke telep naaagy darálója :) de igy kivilágitani ? Na mindegy... futottunk lefele ,de már gyanús volt,hogy hol van Szomor ,mert olyan közelnek tünt ,és már megint felfelé megyünk a Kakukk hegyen .
Már épp kezdtünk kétségbe esni,mikor megláttunk egy túrázót ,sántikált szegény ,de legalább ő is beért, meg mi is párperc múlva .

A célban megkaptuk a szép kitűzőt ,oklevelet,majd helyet foglaltunk egy asztalnál,és kihozták a finom gulyást ,és a teát is .
Fél hétkor még úgysem reggeliztem főtt ételt .
Köszönet a rendezőknek ,és nyuszinak,hogy ismét egy élménnyel gazdagabb lettem .
Jövőre folyt.köv. Mostmár tudjuk az utat végig :)
+++

MacGyver
Kitörés 25

A rajt könnyen megközelíthető helyen volt, a Moszkva tértől nem messze. Igaz, a nevezésnél meglepő volt, hogy semmi adatot nem kérdeztek, és nem is jegyeztek fel, hát ez nem így szokás... Elindultunk a fogaskerekű felé, próbáltuk a gyengén festett zöld jelzést követni, elég nehezen ment. Széchenyi-hegyen fogadott minket egy filctoll, és egy felirat - az első ellenőrzőpont. Innen Normafa nincs messze, onnantól pedig egy darabig számomra is ismerős út következett. Virág-völgynél csatlakoztunk be a Meteor útvonalába, de rég is volt! Innen János-hegyig szép lassú mászás, sokan le is hagytak minket. Fenn a tetőn végre egy emberes ellenőrzőpont, a folyamatos metsző, hideg szélben nagyon jól esett a forró tea, ráadásul lehetett repetázni belőle! Már nagyon elegem volt a hideg szélből, így az ajánlott útvonalnak köszönhetően kihagytuk a Nagy Hárs-hegyet. Az út mellett a katonasírokon mécsesek világítottak. Hűvösvölgy után megint ismerős emelkedő, itt egy kicsit ki is dőltem. Utána következett az út legérdekesebb része, a vitorlázórepülőtér szélén, és az Újlaki-hegy oldalában mentünk, mindenféle csapásokon (vagy legalábbis a sötétben úgy tűnt). Jól látszottak a repülőtéren átvágó más csapatok fényei, lehetett nézegetni, hogy ki halad jól, ki választott jól járható utat. Itt végetért a szélárnyék, megint lehetett érezni a szél erejét. Hamar elértük Virágos-nyerget, ahol megint érdekes volt a szervezés: az emléklapot töltsük ki magunknak... Egy óra üldögélés után indultunk vissza a városba, ekkor már nagyon hideg volt és késő. Másfél óra után végre elértük az autót, a hazautat többé-kevésbé átaludtam :-)
+++

Zete
Kitörés 60 - avagy

egy fantasztikus emléktúra története 2007-ből

Fotóalbum a túráról itt tekinthető meg:
http://zete.uw.hu/album/thumbnails.php?album=42

Pontosan fél hatra már a városmajori rajtban voltam, azzal a hátsó szándékkal, ha ismerősökkel futok össze, akkor megpróbálok csatlakozni hozzájuk. Bár a túra útvonalának egy részét bejártam, azért voltak fehér foltok rendesen. Főleg a 60-as táv vége, a Perbál-Szomor szakasz volt az, amitől tartottam, olvasva a tavalyi beszámolókat. Azonban szerencsém volt, BHG sporit mindjárt felfedeztem, épp a túra kitűzőit szállította le a rendezőknek egy hatalmas szatyorban. Már Itt a rajtban is egykori egyenruhában feszítő rendezők intézték az adminisztrációt, a 650 HUF-os nevezési díjért cserébe kaptunk itinert, és rövid várakozás után nekivágtunk. Kis csapatunk oszlopos tagjai "természtesen" a topikból kerültek ki: vándorcsillag, bakancsbogi, egy offtopik srác és természetesen Budai_hg.

Rövid egyeztetés után megegyeztünk, hogy az itinerben megadott útvonalat követjük, pedig idén a túra útvonala csak ajánlott volt. Ennek megfelelően a Diós-árok útján kezdtünk el felfelé lépkedni, a János-kórháztól. Útközben jó sokat beszélgettünk, így szinte pillanatok alatt felértünk a Széchenyi-hegyre, ahol is "filctollas" ep. működött. Leigazolás után fotókkal kísérleteztünk, de itt még nem tudtam az optimális beállítást megtalálni, így ezek még nem lettek túl jók. Innen átmentünk Normafához, majd megtettük azt a teljesen ésszerűtlen kunkort a Csacsi-rét előtt. Ott újabb filctollas ep. várt ránk, majd elkezdtünk felmászni a János-hegyre. Közben volt egy elég randa nehezítés: egy helyen egy csomó kidőlt kisebb-nagyobb fa nehezítette a haladást, amit mindenki összevissza máshol küzdött le. Itt sokan utólértek minket, de áthaladva ezen a ponton, hamarosan ismét összezártunk és együtt folytattuk tovább. Sőt még újabb ismerős, Szilvi is csatlakozott hozzánk. Sajnos János-hegyre fel BHG spori torka kezdett rendetlenkedni, de annyira, hogy még a társalgást is teljesen beszüntette. A kilátó gyönyörű kivilágítása már messziről látszott, felérve pedig megtaláltuk az első emberes pontot, ahol is több pohár teával melegítettünk. Közben újabb csapatok érkeztek, mindenki lelkesen fedezte fel az újabb és újabb ismerősöket. Én Sétálóssal váltottam pár szót, majd fotóztam, ezek a képek már remekül sikerültek.

Innentől is szigorúan az itinerben megadott útvonalat követtük, vagyis felmentünk a Nagy-Hárs-hegyre, majd leszerpentineztünk Hűvösvölgybe. Még a villamospálya előtt találtuk az első katonasírt, ahol is mécsest láttunk elhelyezve. Átvágva a műúton, megkezdtük a kaptatót, majd a csapat, a javaslatomra megtett egy kb. 50 m-es kitérőt az egyik kanyarból, egy újabb sírhoz, ahol szintén láttunk egy nemrég kitett mécsest. Jött még egy kis kaptató, majd a Mátyás király emlékműnél egy újabb katonasír. Hamarosan nekivágtunk az Újlaki-hegy megmászásának, ahová elsőnek értem fel. A tetőhöz egész közel két túrázó nézett körbe tanácstalanul, nem tudták, merre kell lemenni. Útbaigazítottam őket, majd a többiekkel együtt belehúztunk és csakhamar a Boróka büfé kényelmét és melegét élveztük. Bent nagy sürgés-forgás volt, egy egész rendezői csapatot láttunk itt katonaruhában, lévén ez az egyik résztáv indítópontja, egy másiknak pedig a célja. Három különböző ital elfogyasztása után még beszélgettem egy sort két rendezővel, majd folytattuk tovább.

Idáig néhol igen erős szelet kaptunk, de a Z sáv mentén teljesen szélvédett úton lehetett haladni, nagyon élveztem ezt a részt. Kimondottan jól esett a gyaloglás is, pedig itt némileg csökkent a tempó, legalább is én így éreztem. Leértünk a Z és S sáv találkozójához, a kis réten, az Alsó-jegenye-völgy elején volt a következő ep. Itt is katonaruhás rendezők, hadifelszerelés, alkoholos üvegek, meleg tea, tábortűz szóval minden olyan, ami ezen a túrán jellemző volt. Itt hoszabb pihenőt tartottunk, bár BHG már nagyon ment volna, ugyanis kaja az csak a következő pontra volt ígérve. Azért még elkészítettünk pár fegyveres fotót, egyúttal kicsit rápihentünk a következő emelkedőre. A solymári utat gyorsan elértük, majd megállás nélkül elkezdtünk menni fölfelé. Ettől kezdve végig vándorcsillag társaságában haladtam, általában mi mentünk kicsivel előbb, mindenfélékről beszélgetve szinte repült az idő, fogytak a km-ek. Még azt az idióta ék alakú levágást is bejártuk, ami a S sáv jelzést teszi röhejessé még a volt TH előtt. Felérve a pontra, meglepődtem, mert az egyik pontőr ismerős volt a Boróka büféből, és tényleg. Igaz, most más ruhában feszített a hölgy, ezúttal eü-s szerelést öltött magára. Éppen a finom szendvicseket vettük magunkhoz, amikor egy jelentősebb csapat futott be, mint kiderült, csupa topikos arc. Kezdődött is nagy hülyéskedés, többen a hatástalanított fegyverekkel játszadoztak... A hangulatunk továbbra is remek volt, teljesen belemerülve a beszélgetésbe folytattuk tovább. Gondolom részben ennek hatására, de el is kavartunk egy cseppet, szerencsére utánunk szóltak. Nagy-Szénásra felfelé egy rövidebb részen egyedül mentem, a sóderút valósággal világított előttem, fent a telihold segített be, és az ég sem volt felhős. Lámpára egyáltalán nem volt szükség, sokszor még az erdőben sem. Számomra fantasztikus volt a túra ebben az évszakhoz képest remek időben! Zsebredugott kézzel szinte sétatempóban szívtam be a friss hideg téli levegőt, és itt gondoltam először arra, milyen jól jött volna az egykori katonáknak, ha ilyen idő lett volna anno 45-ben (akkor jó nagy hóban küzdötték magukat minél messzebb a várostól). Nagy-Szénáson az éjszakához képest ragyogó kilátási lehetőség volt, itt is fotóztam. Ezután megkezdtük a lejtmenetet. A Fenyős-tisztáson ugyan nem találtunk pontot, de később, a Malom-földek nevű ep-n ott volt mindkettőnek az adminisztrációja. Előtte viszont még egy nagyon érdekes szakasz jött: először hosszú enyhe ereszkedő, majd egy nyitott terep, ahonnan gondolom nappal biztos szuperül rá lehet látni a Gerecse vidékére, el is határoztam, ide egyszer mindeképp visszajövök. Nagyon tetszett ez a rész! Végleg elhagyva a hegyeket, arra gondoltam, azok a katonák, akik idáig megúszták, már biztos kezdtek örülni, hogy sikerült nekik a kitörés. (Pedig voltak akik elérték Perbált is, és ott estek fogságba.) A 8. ep-nél pihentünk egyet, majd bevártuk BHG-éket, akik itt kissé lemaradtak. Közben kekszet falatoztunk, s szokás szerint beszélgettünk a rendezőkkel. Egyiküktől még egy extra kis páleszt is kaptam, amit ezúton is köszönök!

Végül megjöttek a többiek, együtt folytattuk, teljesen sík, nyitott terepen, egy tekergő ösvényt követve, ami ki volt ugyan szalagozva, de azért nagyon kellett figyelni, merre is haladjunk. Ekkor is szuper volt még az idő, sőt a szél ezen a részen egyáltalán nem fújt. Perbálon áthaladtunk, majd már azt hittük, minden OK, még a beérkezésre is tippeltem már időt, amikor megtorpantunk. Elértük már az itinerben írt gombaüzemet, ott jobbra térünk, de gyanús volt, hogy szalagot egyet sem láttunk itt. Ekkor egy gazdasági épületnél voltunk, de mindeki utánunk jött, ez is megzavart kissé. Végül vissza is fordultunk, de a közben újra becsatlakozó BHG is azt állította, ez a jó út. De kiderült, mégse, csak már nem akart senki visszafordulni. Szerencsére egy jól járható szekérút volt az, amin idáig jöttünk, majd egy szántóföld széle jött, végül ismét szekérút. Ez kezdetben mindefelé kanyargott, de aztán felértünk egy fennsíkszerű részre, ahol is egy nagy elágazásban BHG aztán már mutatta a helyes utat Anyácsapusztára. Úgy saccoltuk, távban nem olyan sokat tettünk bele plusszba, inkább csak szintben. Itt nagyon úgy éreztem, hogy egymagamban piszokul megszorultam volna... Elég rossz minőségű, talpgyilkos úton nyomultuk le, megleltük az utolsó pontot, ami egyedüli volt abban, hogy egy buszmegállóban ücsörgött egy szemmel láthatóan kimerült civil fazon. Elég rosszul nézett ki, meg is sajnáltuk kissé. Azért a kitartása dícséretes, a házikós bélyegző meg jól mutatott a füzetben (bár ezt csak otthon vettem észre). Innen már csak aszfalt, igaz nem kevés volt hátra, beleadtunk mindent, ami még maradt az erőből, végül 7-negyed 8 körül értünk be. Ha nagyon sietek, még a 7-25-ös buszt is elértem volna, de akkor kimaradt volna a gulyás, meg még egy kevés a túra hangulatából. Mert abból még a Korona vendéglőben üldögélve is volt részünk, ugyanis a reggelizés közben jó sok rendező is befutott, olyan volt az egész, mintha egy helyőrségi klubban üldögéltünk volna.

Gyönyörű kitűzőt és emléklapot kaptunk, olyat, amely méltó ehhez a rendezvényhez.

Meg kell, hogy említsem, úgy éreztem, ezen a túrán a rendezőség különösen sok energiát fektetettt abba, hogy a résztvevők számára minél hitelesebb legyen a hangulat. Rengeteg felszerelést hurcoltak ki magukkal a pontokra, mindenhol nagyon szívesen beszélgettek a túrázókkal. Látszott, hogy a rendezvényt a résztvevőkért csinálták, nem a saját maguk szórakoztatására. Én minden ponton beszélgettem a pontőrökkel, történelemről, katonai dolgokról, hagyományőrző rendezvényekről stb., s azt tapasztaltam, mindenhol örültek az érdeklődésnek. Egyszerűen jó, hogy van ez a rendezvény. Így ebben a formában, ahogy most megcsinálták. Remélem, lesz máskor is.

(Csak egy dolgot sajnálok így utólag: azt, hogy a Konrád menet túrát kihagytam.)
+++

süti
Fél éve nem voltam 25 km fölötti túrán, így most kissé edzetlenül indultam. Azért szerencsére volt annyi önkritikám, hogy a hatvanast nem vállaltam be, így maradt a 45. Szépjuhásznétől mentem föl a rajtig. Már itt találkoztam két túrázóval (apa és fia), akik a segítségemet kérték. Elbeszégettem velük, mondták, hogy 60 km-en vannak. Kérdeztem, hogy nem merész-e egy kicsit, de ekkor még úgy érezték, hogy sima ügy lesz.
János-hegyre majdnem egyszerreértem Bálintékkal, így együtt mentünk. Bálint még roszabb kondíciókkal indult mint én, ő ugyanis nyár óta egyeltalán nem túrázott. Ákosék nem várták meg, míg nevezek, előreszaladtak. Elndultunk lefelé, Bálint, Kocka, Dani a két újfiú, és én. Nag-Hárs-hegyen már mondta, hogy ezen a túrán szép kényelmes tempóban szeretne menni. Ez az Újlaki-hegyre már sűrű megállásokat jelentett. Nem szólhattam semmit, mert ő már 15 km-t lenyomott János-hegyig. Virágos nyeregben a Boróka büfénél újra egyesült a csapat, de már csak hat fővel. Bálint ekkor úgy döntött, hogy kiszáll. Itt találkoztam a korábban említett apával és fiával. Mondták, hogy elág volt,és az ő távjuk ezentúl inkább a 25-30 km lesz. Az ellenőrzőponton mondták, hogy a következőnél kapunk enni-inni. Kicsit sajnáltam, mert tavaly itt igen finom fasírtot kaptunk. Később valaki mondta, hogy miután rendelt egy zsíroskenyeret, nem kellett kifizetnie, mivel benne van az árban. Öt kilóméter után Ákos is kiszállt, mert szétment a térde. Alsó-jegenye-völgyben aztán persze nem kaptunk semmit, csak az előbbihez hasonló ígéretet. Innen jött a kegyetlen, sunyi és hosszú emelkedő Zsíros-hegyig. Tavaly emiatt adtuk fel. Az ellenőrzőponton már egyenesen rátértünk a lényegre. Nagy nehezen kinyögték, hogy van egy pár szendvicsük, de igen ilimtált mennyiség. Azért egyet elvettem belőle. Itt viszont Kocka is kiszállt, így maradtunk hárman. Három Dani. A Malom földekig nem is volt semmi gond, szép volt a szalagozás, leszámítva azt, hogy a Fenyős tisztás nevű EP nem volt sehol. Illetve összevonták a következővel. Innen viszont kissé elszálltak a dolgok. Meggyőzdésem, hogy egyes távokat hibásan tüntettek fel. A Békás-patak és Perbáli buszmegálló közé 900 m-t írtak, nos ez a térkép szerint légvonalban másfél kilóméter. Szántóföldeken át, lehetetlen a szalagozás. A leírás meg nem sokat segített, mert azóta sem tudom a térképpel összeegyeztetni. Bár ez nagyrészt a Cartographia hibája is. valósínűleg egyel előbb kanyarodtunk, mint kellett volna, ezért hamar eltévedtünk. De jöttek utánunk Hevér Gáborék, így nem estünk kétségbe. Apró technikai szünetet tartottunk, idősebbik Dani ezalatt továbbment a többiekkel, de gy, hogy eltűntek a szemünk elől. Ez már kelemetlenül érintett. Kiértünk valamilyen mezőre. Elővettük a tájolót, hogy akkor megyünk toronyiránt. Öt perc után kerítésbe botlottunk. bemásztunk valami gyümölcsösbe (amit így ebben a formában nem jelöl a térkép), próbáltunk jó irányb és jó úton haladni, bár a kettő összeegyeztethetetlennek tűnt. Idővel elértük a kerítés túlsó felét, de nem mertünk átmászni, kint ugyanis rettenetes dzungel volt. Elinultunk a kerírés által kijelölt irányba. így érünk el egy sarkot. nem akartunk totál rossz irányba fordulni, így inkább kimásztunk. Itt hamar megpillantottuk a kijelölt utat. Anyácsapusztáig sima ügy volt. Itt a pontőr mndta, hogy végig az aszfaltozott úton. vágyakozva néztük a távoli fényeket, de ott kiderült, hogy ez csak egy mezőgazdasági üzem. Ennél nagyobb lelki csapást el sem tudtam képzelni. Azért összeszedtük magunkat, és besétáltunk a célig. A meleg bableves mindenért kárpótolt.
Itt ismét összetalálkoztunk harmadik Dani társunkkal. Neki külön köszönöm a fuvart.
+++

kocka
Péntekről szombatra kicsit szarul aludtam (mégsem kellett volna bekajálnom), szombaton ennek eredményeként kicsit csökkentett üzemmódban startoltam. Délután 4-kor startoltam itthonról, mindenféle nehézséggel megküzdve (nem járó metrópótló) ógy 6 körül startnál volt a csapat. Bálint (jesssz, visszatért!!!), Dani, Ifjabb Dani, Ákos (szintén sok ideje elösször), két új srác egy üveg pálinikával.

Elindultunk felfelé a hegyen. Nagyon kellemes szögben lejtenek a budai "hegyek", pont jól esik az ilyesmi, pofáztunk sokat, nagyon jó hangulat volt. Az új srácok mondjuk mondjuk időnként mondták hogy túl keményen toljuk, nekem meg túl lassú volt, látszott hogy szét fogunk szakadni egy idő után.

Fel is szakadoztunk, elvesztettük elösször Danit és Ákost, mert előre mentek, én a hátramaradt csapatot próbáltam húzni még akkor, aztán EP-nél utolértük őket és én inkáb követtem őket mert Ákost tudja az útat :)
A Jánoshegyen csatlakozott hozzánk Süti, így már 8-an voltunk a csaptban, a csapat meg többnyire két darabban. Legközelebb a 25-ös táv végén találkoztunk a mögöttünk jövő csapat maradványaival, az új srácok felszáltak a buszra a pálinkásüveggel Szépjuhásznénál, Bálintnak meg begörcsölt a lába. Azért frankó csákó hogy eljött üjra fél év után újra túrázni, majd lassan újra visszaszokik :) Én viszont itt kezdtem agyilag bezuhanni, úgy éjfél körül. Továbbindultunk és demoralizálásként 30 kilóméternél kiszállt Ákos is, meghúzta a lábát. Mi mentünk tovább, fizikailag egyáltalán nem voltam fáradt, de az agyam helyén egy nagy hideg követ éreztem, ami követelte hogy a szemeimet csukjam be és tegyem le őt egy párnára vagy bármi másra. Rosszabb mintha fizikailag fáradtam volna el :( Úgyhogy 35 kilóméternél kiszálltam, ez ott Nagykovácsitól nm messze, 2 óra körül. A Danik mondták hogy nem hagyhatom a túratársaimat cserben, de megmagyaráztam hogy bunkóknak lehet barátokat cserbenhagyni, és én bunkó vagyok, így már értették. Kár, jövőre alvással készülök majd erre a túrára.
Mindenesetre lebaktattam a buszmegállóhoz, úgy 2:30-ra ott is voltam, a legelső reggeli buszig még két bő órám volt, úgyhogy elindultam gyalog Hűvösvölgy felé, útközben találkoztam egy szintén hazafelé tartó informatikussal, dumáltunk, ami ébrentartott. Valahol utolért egy busz, felvett, behozott pestre, 4:30-ra már otthon is voltam a kényelmes kis 8kerbeli lakásomban. Ami akkor még felavatás elött ált :)

Daniék sikeresen teljesítették, nekem meg ég a pofám, de jövőre bizonyítok majd.
+++

Rush2006
Kitörés 60

Ettől a túrától féltem eléggé, talán a táv, és a sötétség az, ami miatt ez a kényszer élt bennem. A villamoson már bubu-val találkoztam, aki nem a legjobb állapotban volt, de azért mivel a világon először 2007-ben is van Kiörés meg Barlangúra, mind a kettő tervbe volt neki. Persze nekem is de ki sem mertem mondani, mert ki tudja hogy mit hoz az éj.

No megérkeztünk a rajtba, ahol már sok ismerős volt. sétálós bácsi, barátnője Anita, zsotyek, Vándorköszörüs, petami, OT Feri, és sikerült megismernem Vándor Csillagot is.

Így indultunk 8-an neki a 60-as távnak. Az elején kapásból kemény emelkedők a Széchenyi Hegyig. Az útvonal nem volt kötelező, csak megengedett, de mi igyekeztünk a leírásnak megfelelően menni. Itt sikerült szépen elhagynom a fejlámpámat. (mint utólag kiderült nem nekem, hanem petami elfelejtett szólni hogy nála van, de meglett szerencsére később) Erre a tényre csak a Normafánál jöttem rá, mert ugye addig a lámpák világítottak a főutakon. A többiek mondták hogy menjek vissza, majd úgyis utolérem őket, de nem tettem így (utólag szerencsére). Vándor_Csillag felajánlott nekem egy kis lámpát, ami nem nagy hatótávolságú, de a célnak tökéletesen megfelelt, és a célig ezzel mentem, jó lámpa volt, nagy köszönet érte!!! (ha talizunk, visszaadom, vagy vkivel visszajuttatom) A csacsi-rét után, meredek emelkedő a János Hegyig, azt hiszem zsotyek, sétálós, illetve Anita itt kezdték felvenni az igazi tempójukat, és elkezdődött a zúzás, amitől mindenki tartott:) petami és Vándor_Csillag lemaradtak, a János hegyen bubu csapatával mentek tovább, így 6-an maradtunk egy ideig. A János-hegyre felérve találkoztunk bubu csapatával, de bubu nagyon csúnyán nézett ki, remélem meggyógyultál, és grat a hétvégédhez ezek után. Kis teázás, szendvicsek, de nem maradtunk sokat, mert piszkosul nagy szél volt. A Virágos Nyereg nagyon messze volt, de szerencsére tudtam hogy mi vár rám, mert ez ismerős szakasz volt viszonylag. zsotyekék továbbra is zúztak fölfelé, lefelé, ezt mutatja hogy OT Feri is kiszállt a csapatunkból, így 5-en maradtunk végig a túrán. Virágos Nyeregben megpihenés, de szerencsére nem maradtunk sokat, így annyira nem is fáztam mikor kiértem a büféből.

Ez a túra a Budai hg. szinte az összes valamire való hegyét érintette, így ettől lett kemény a túra.

Egy idő múlva következett az egyetlen holtpontom a túrán, a Zsíros hegyre fölfele a S- jelzésen. sétálós-tól kérdeztem még Virágos nyeregnél hogy milyen lesz ez a rész, a lehető "legszebben" fogalmazott: hosszú, és sunyin folyamatosan felele emelkedő.

Útközben elkapott az álmosság, és bizony bele-bele kellett kocognom hogy tudjam a lépést tartani a többiekkel. Egy megváltás volt amikor felértünk a parkolóhoz, ahol az EP volt. Ittam egy rakás Colát, hátha felébreszt, majd majszolgattam szendvicseket, ami a ponton volt. Innen viszonylag egybe voltam már, persze fáradt voltam eléggé, de hajtott a vágy.. Útközben néha hajtogattam hogy mi lenne ha.... nem megy ez most, fáradt vagyok, stb stb.. De igyekeztem ezeket elhessegetni a gondolataimból, én azért jöttem ide hogy megcsináljam ezt a túrát. A Nagy-szénás könnyebben ment mint gondoltam volna, innentől végig lefele kellett menni. zsotyekék őrült tempóban nyomták, talán még a szokásosnál is jobban(?), és nem győztem kocogni, hogy utólérjem őket, de a lábam fájt már eléggé, így bizony elég nehéz volt követni őket, de azért nem vallottam kudarcot. Egy falétramászás, és már a Gerecsében is voltunk.

A pusztán piszok nagy szél volt. Itt értük utól grobát, gudlukinget, Vlaszijt, és OT Katát, akikkel együtt indultunk neki a maradék 10 km-nek. A többiek tempója most már tényleg a maximumra hágott, így Vlaszijékkal maradtam, de ügyeltünk arra hogy a többiek látótávolságba maradjanak azért. Sajnos nem így történt, mivel azt hittük a közeli fényekre hogy az már Szomor, de mint kiderült, az csak vmi gyártelep volt, nagy bosszúságomra.. Így telefonos segítség.. A többiek egy földúton balra fordultak, hogy a Kakukk-hegyet megmásszák, mivel benne volt az itinerbe, de a szalagozás meg tovább vitt egyenesen a műúton, mert mint kiderült az is Szomorra vitt. Ez - pont volt a szervezőségtől. Én elkezdtem futni hogy utólérjem a többieket, letojtam már hogy fölfele, vagy lefele, csak futottam :) Majd sikerült utólérnem őket. Jó dolog volt ez a Kakukk-hegy, csak abban a pillanatban nem tudatosult ez bennem, meg a többi 2 csajban sem :-) Majd egy meredek lejtő után megjött a várva várt Szomor. A célban finom babgulyás várt. zsotyekék egy kis pihi után indultak is tovább a barlangtúrára, én még maradtam kicsit a célban. Fáradt voltam, a szemeim csukódtak lefele, néha el is bóbiskoltam, majd vmi állatság folytán beszálltam Vándorköszörüs kocsijába, gudlukingel, és grobával, és eldöntöttem hogy megyek a Barlangtól-barlangig túrára. Ezt lehet hogy álmodtam, mert ahogy beszálltam a kocsiba már aludtam is. Majd Vándorköszörüs kitett a rajttól 4 percre, és ekkor tudatosult bennem hogy ha már itt vagy, nincs visszaút.. gudluking is nagyon hezitált, de végül ő is így döntött mint én, de fáradt volt már ő is.

Sikerült a Kitörés, egy kellemes, ugyanakkor kemény túra volt. Köszönöm társaimnak az utat!
+++

Bobescu
Kitörés ´07 60km!
Viktor!
Köszönöm az útmutatást, ismét sokat tanultam!
Megható volt a Tóth Árpád vers amit az egyik katonasirnál szavaltál!
Nálam maradt az emléklapod,küldd el a cimedet az emailemre,és postázom neked!
+++


Sub-Menu:


Back to content | Back to main menu